Enciklopédikus sorozat a székelyföldi székekről

Láthatóvá tenni a vágyott jövőt

A rendszeres Népújság-olvasók többször találkozhattak már lapunkban Pataki János Autonóm Székelyföld I. című könyvének címével, illetve borítójával. A négykötetesre tervezett alkotás a Székelyföld egészét kívánná átfogni, kötetenként két-két széket bemutatva. Hogyan lesz egy anyaországi értelmiségiből Orbán Balázs világának szerelmese, és mi lehet a küldetése egy ilyen átfogó munkának? – egyebek mellett erről kérdeztük a szerzőt, aki a madéfalvi veszedelem emlékére szervezett január 7-i rendezvényen a Kultúrpalotában vitte a marosvásárhelyi közönség elé a hiánypótló sorozat első kötetét.

– Mindenekelőtt mutassuk be Pataki Jánost a jelenlegi és jövendő olvasóknak.

– Budapest mellett, Fóton élek, nincsenek gyökereim Erdélyben, sem máshol Magyarország jelenlegi határain kívül. A szakmámat tekintve híradástechnikai üzemmérnök vagyok, tehát elvileg nem sok közöm lenne a könyvíráshoz, sem pedig a fényképészethez. Csak aztán 2004-ben eljöttem Csíksomlyóra, és ott beleszerettem Erdélybe, az erdélyi emberekbe. Akkor döntöttem el, hogy létrehozok egy Székelyföldről szóló könyvet, hogy mások is megismerhessék ezt a csodaszép vidéket. Megtanultam fotózni, és nekiláttam az első munkámnak, ami 2005-ben jelent meg Székelyföld – A legendák világa címmel. Ezután már nem szándékoztam a témával tovább foglalkozni, az olvasók azonban annyira rákattantak a könyvre, és annyi biztatást kaptam, hogy végül a folytatás mellett döntöttem. Kitaláltam, hogy elindítok egy Kárpáti képek című sorozatot, amiben nemcsak a Székelyföldet, hanem Erdély többi részét is bemutatom. Így készült el a Partium, az Erdélyi Szászföld, Máramaros, valamint az Erdélyi-medence című kötet. Ezután kiléptem Erdélyből, Délvidék, Őrvidék, Felvidék következett. Főleg a történelmi Magyarország elszakított részeit vettem sorba, Kárpátalja kivételével, aminek éppen akkor szerettem volna nekifogni, amikor kitört az ukrajnai háború. Ez utóbbi kötet tehát még várat magára. Mindenesetre így lett egy szerelemből, hobbiból, vállalkozásból egy 19 éve tartó nagy ívű munka. Ez alatt a közel két évtized alatt éppen 19 kötetem jelent meg, köztük székelyföldi szakácskönyv, csángókról szóló könyv, a Kárpát-medence Mária-kegyhelyeinek feltérképezése. Ezen a szellemi úton jutottam el az Autonóm Székelyföld sorozatig. 

„Orbán Balázs után szabadon”

– Mi motiválta ez utóbbi munka elkezdésében?

– Már az első kötetem összeállításakor megfordult a fejemben, hogy foglalkozni kellene az autonómia témakörével. Mint ismeretes, Székelyföldön több mint húsz éve indult mozgalom ennek megvalósítására, egyelőre még nem nagy eredménnyel. A kötet megírásának szándéka két-három éve konkretizálódott bennem. A kiindulópontot a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma képezte, aminek egy melléklete bemutatja, hogy milyen közigazgatási egységekben képzelik el az önrendelkezés jogának gyakorlását. A régi székely közigazgatási beosztás szerint nyolc székben valósítanák ezt meg, és az említett mellékletben az is fel van sorolva, hogy melyik települések tartoznának az egyes székekhez. Ehhez igazodva, egyfajta „Orbán Balázs után szabadon”-féle meggondolásból – bár semmiképpen sem szeretném magam összemérni vele, de tény, hogy utána senki sem térképezte fel a Székelyföld minden települését – egy kordokumentumot, enciklopédiaszerűséget szeretnék létrehozni, ami a Székely Nemzeti Tanács autonómiaelképzelésével összhangban mutatja be a Székelyföldhöz tartozó nyolcszáz települést. Valamilyen támpontot adnék ezáltal ehhez a fizikálisan nehezen megfogható törekvéshez, hiszen egészen más úgy beszélni egy autonóm Székelyföldről – ami ugyan még nincs meg, de mintha már meglenne –, ha egy könyvsorozatban fotókkal és leírásokban meg is tudom mutatni, mint ha csak általánosan szólnék róla. 

– Tartalmi szempontból hogyan épül fel a négy kötet?

– Mivel a nyolc székből területi és lakossági szempontból négy nagy és négy kicsi közigazgatási egység lenne, minden kötetben mindkét kategóriából egyet-egyet szeretnék bemutatni. Az első kötetben éppen Marosszéket térképezem fel, mivel a leendő autonómiaterület fővárosa az elképzelések szerint Marosvásárhely lenne, a kisebb székek közül pedig Miklósvárszéket. Ezután Udvarhelyszék és Sepsiszék következne. A négy kötetben tehát az összes létező székely település benne lesz, miközben a székelyföldi autonómiáról, illetve az európai önrendelkezési jogról is szót ejtek. 

A legkisebb falu sem maradt ki

– Térjünk ki egy kicsit a megjelent kötet szerkezetére is.

– Marosszéken belül nem alkalmaztam a tájegységek szerinti felosztást, ez ugyanis nagyon elbonyolította és meghosszabbította volna a munkámat, hanem egyszerűen a térkép segítségével haladtam településről településre. A kötetben természetesen van egy névmutató, aminek a segítségével könnyen megtalálhatók az egyes falvak és városok. Minden egyes településről – arról is, amelyben csak három ház van, vagy nincs magyar lakossága – szerepel egy rövid leírás és egy friss fotó. A nagyobb településekről, ahol több magyar él, illetve ahol fontos látnivalók vannak, akár többoldalas szöveg is helyet kapott, Marosvásárhelyt például húsz oldalon ismertetem. 

– Hogyan zajlott, zajlik az anyaggyűjtés?

– Igazság szerint ez már évekkel ezelőtt elkezdődött, a kötetben felhasznált közel kétezer fotóm egy része is már korábban elkészült azokról a látnivalókról, amelyek nem változnak. Rendszerint – most Udvarhelyszék feltérképezésénél is – először összegyűjtöm az egyes településekre vonatkozó fontos információkat, a turisztikai látványosságokat is beleértve, ezekből készítek egy listát, és ennek alapján indulok el fotózni. Ami a szövegrészt illeti, röviden szólok az egyes települések múltjáról, az első írásos említésükről, főbb történelmi eseményeikről, majd a jelenleg is megtekinthető értékeikről: templomokról, szobrokról, emlékművekről. Ahol hagyományőrző együttes működik, ott azt is megemlítem, illetve a településekhez kapcsolódó izgalmas legendákra is kitérek. Egy keresztmetszetet próbálok tehát adni a településekről a teljesség igénye nélkül, ez ugyanis a helytörténészek feladata. 

Egy fontos állomás 

– Az enciklopédikus jellegből adódó gyakorlati haszna mellett mi lenne az Autonóm Székelyföld fő üzenete?

– Az első kötet előszavát Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke írta, a kétoldalas köszöntőt Szili Katalin, a magyar Országgyűlés volt elnöke, a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó, a hátoldalon található ajánlót pedig Tőkés László jegyzi. Talán e három személyiség neve is jelzi, hogy ez a kötet egy fontos állomás az autonóm Székelyföld felé vezető úton, hiszen mindaz, amire az erőfeszítések irányulnak, ebben a könyvben kezd megtestesülni. Ettől még nem lesz autonómia, de megmutathatóvá válik, hogy igen, így nézne ki, nem leszakadni akarunk, nem rebellisek vagyunk, hanem azt akarjuk, ami az európai polgároknak mindenhol jár ezen a kontinensen.

Pataki János Autonóm Székelyföld I. című kötete megyénkben a marosvásárhelyi és a szászrégeni Kobak könyvesboltban vásárolható meg.