Éltes Barna marosvásárhelyi bemutatkozása

Amit a hajlék sugall

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) képzőművészeti díjával frissen kitüntetett Éltes Barna szobrászművész első marosvásárhelyi bemutatkozásának színhelye a városépítőként, Vásárhely korszerűsítőjeként híressé vált egykori polgármesterről elnevezett kulturális központ, a Bernády Ház. A legendás városvezető az urbanizáció elkötelezettje volt, konokul ragaszkodott elveihez, távlatosan megalapozott koncepciójához, mégis biztos elismerően nyilatkozna, ha láthatná a sepsiszéki kis településről, Feldobolyból érkezett vendég kiállított anyagát, amely a vidéket, a falut, a természetes, természetközeli életmódot és az abba ágyazódó otthonosságot, a nemzedékeken keresztül átörökölt szakralitást mutatja fel gondolat- és érzelemgazdagon, jelképekkel telten, játékosan. Bernády György mindenekelőtt az alkotói indíttatás, a múltat a jelennel szorosan egybekapcsoló, élesen kirajzolódó művészi hitvallás egységessége s az iránta tanúsított következetesség előtt emelné meg a kalapját. Amint a galériát megtöltő plasztikákkal találkozó művésztársak, művészetkedvelők is teszik. 

Ahogy egymásba nyílik a három terem, olyan magától értetődőn kapcsolódnak egymáshoz, egészítik ki egymást a többségükben fából készült alkotások, színesítik, árnyalják az „üzenetet”, állnak össze tovább bővíthető sorozattá. Ennek jegyében erősödik fel a tárlatlátogatók otthonosságérzete is. Az utóbbi öt évben született munkáiból válogatott a sepsiszentgyörgyi művész, a Székely Nemzeti Múzeum restaurátora, akiről a megnyitón a méltató Nagy Miklós Kund röviden összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat, azt, hogy 1981-ben született Sepsiszentgyörgyön, az ottani művészeti líceum festészeti szakán végzett, majd a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett szobrászdiplomát. Másfelé is kiegészítette tudását, és noha a magyar fővárosban is kiteljesedhetett volna a pályája, ő hazatért Székelyföldre, alkotói elképzeléseit, szándékait itt tudja a leginkább valóra váltani. Az eltelt két évtizedben számos csoportos és egyéni kiállításon mutatkozott be itthon és külföldön, sok alkotótábor meghívottja volt, a közeli nyárádszentsimoni táborozásokon is ő az egyik legaktívabb résztvevő. Tehetségét, felkészültségét, elméleti, gyakorlati sokoldalúságát fontos köztéri alkotások is tanúsítják Erdélyben, Magyarországon, Szlovákiában, Németországban. Arról, hogy melyek művészetének a jellegzetességei, milyen gondolatok vezérlik, mire tanítja, mivel vértezi fel a szülőföld, mit kapott az elődöktől, és mivel szeretné gazdagítani az utánunk következőket, a beajánlót követő beszélgetésből tudhatott meg többet a hallgatóság. Éltes Barna sok műhelytitkot elárult a rögtönzött dialógus során. 

Nem adott címet a kiállításnak, de úgy véli, anélkül is nyilvánvaló, hogy mindaz, amit elénk tárt, a HAJLÉK fogalmába illeszthető. Ez a kissé régies fogalom házként, lakásként, otthonként is értelmezhető, olyasmiként, ami biztonságérzetet, nyugalmat, békét sugall. Ösztönösen és tudatosan is szükségük van ilyenekre az embereknek. A hajlékhoz ősidők óta a szakralitás jelei, jelképei is társultak, a népi életmód ezekhez igazodott. Ő is eszerint próbál élni, viselkedni, az ebből fakadó, az ilyesmiben rejlő történeteket, érzéseket, hangulatokat igyekszik feleleveníteni, mozgósítani alkotásai révén. Külön-külön sem látta el címmel a munkákat, bár mindeniket meg tudná nevezni, de nem a saját történeteit akarja ráerőltetni a szemlélőkre, azt szeretné, ha a látottak nyomán a maguk történetére, emlékére, élményére lelnének. Természetes anyagok uralják a tárlatot, elsősorban a fa, régi deszkák, gerendák, házelemek, bútordarabok, minden, amit a környezet, a természet felkínál, talált tárgyak, fémdarabok, üvegcserepek, a föld nyújtotta egyéb egyszerű kellékek, anyagok, festékek, amelyek játékosan, nyersen, illő arányban sugározzák az otthon, a hajlék melegét, biztonságát. És szimbólumként is felfoghatók, legyen szó akár szoborszerű plasztikákról, akár képekről, domborművekről. Szinte mindenik mű felvillantja a ház, a tető formáját, akár egy nagyobb kompozícióba is illesztve, itt is, ott is ajtóra, ablakra, kapura vélünk ráismerni, kültéri feszület, ikonszerű megoldások idézik meg a hitvilág szimbólumait. Az egyszerűség nem jelenti azt, hogy mindez csak úgy magától jön. Az alkotás folyamatát Éltes Barna is hosszasan kiérleli, nála is fontos az ötlet, a gondolat kikristályosítása, amibe értelemszerűen beleillik a kísérletezés is, a határok feszegetése, amíg úgy nem érzi, hogy az új munka is magában hordozza mondandója lényegét, teljesíti ars poeticai elvárásait.