Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Közmunkára gyűltek össze szombaton a nyárádmagyarósiak, hogy segítsenek a két hete történt tűzeset károsultjainak a romok eltakarításában. Egy élet szerzeménye veszett oda, és kérdéses a jövő is.
Amint arról lapunkban a tűzoltók tájékoztatása alapján beszámoltunk, november 27-én tűz ütött ki egy nyárádmagyarósi lakásban: „benzinnel gyújtott be a kazánba” egy 88 éves férfi, aminek következtében arcán, karján és lábán égési sérüléseket szenvedett, a ház pedig teljesen kiégett. Pontosan két héttel a tűzvész után összefogtak a falubeliek, hogy segítsenek az idős házaspáron, és eltakarítsák a romokat az udvarról.
Tucatnyi férfi gyűlt össze szombaton délelőtt a károsult család portáján, hogy a tűzeset után maradt állapotokat felszámolja, és rendet teremtsen az udvaron. Elsőként a házat fedő bádogelemeket szállították el, majd elkezdték a tetőszerkezetből megmaradt, elüszkösödött gerendákat, azután pedig a bútordarabok, megégett könyvek maradványait szállítóeszközökre pakolni, hogy megtakarítsák a ház környezetét, mielőtt a lakásbelső megtisztítását elkezdenék. A kalákát szervező Kacsó Lajos polgármester lapunknak elmondta: bárkiről is lenne szó a közösségben, legalább egy ennyivel tartoznak a bajbajutottaknak. Nagyon szomorú esetről van szó, és egy élet munkája veszett el a tűzeset folytán, az idős pár szó szerint
az útra került, de szerencsére vannak gyerekeik, akik felkarolják őket. A község vezetője elmondta: a ház kigyulladása után néhány perccel értesült ő is, riasztotta az ismerősöket, és sokan siettek segíteni: amíg a tűzoltók a lángokkal küszködtek, addig a falubeliek a lakásból menthető dolgokat hordták ki. Az idős férfinak értékes könyvtára volt, ennek egy részét megmentették, de a sok könyv és jegyzet a padlástérben mind odaveszett, pedig sokat jelenthetett volna a következő nemzedék számára. Mindig ceruza volt az öregúr kezében, de most az utolsó írószerig mindent felemésztett a tűz.
A nap folyamán a helyiek az udvart teljesen megtisztították, a lakásból is ezt-azt kihordtak még, de a ház kitakarítására majd egy következő akciót szerveznek – tette hozzá a polgármester. Köszönetet mondott a munkára érkezőknek, hiszen az otthoni teendőket félretéve jöttek segítő kezet nyújtani, és örvend, hogy ma is él az összefogás, tudnak segíteni annak, aki rá van szorulva, akit tragédia ér.
A házaspár több mint két évtizede, nyugdíjazásuk után költözött vissza Nyárádmagyarósra, a szülői házba. A családfő tanárként kezdte pályafutását, aztán utászmérnöknek tanult, majd a bukaresti katonai akadémián dolgozott matematikatanárként. Nyugdíjazása és hazatérte után a helyi iskolában is tanított még néhány évet. Közösségi ember volt mindig, kivette a részét a kulturális életből is, a helyi református egyháznak pedig presbitere és gondnoka is volt, néhány éve pedig lassan visszavonult az otthon csendjébe. Magyarként nem sokan jártak be akkora karriert a hadseregben a múlt rendszerben, mint ő, de nemzetisége miatt akkor nem juthatott magasabbra az ezredesi fokozatnál, mert tanár volt és nem aktív katonatiszt, de a valós ok inkább az volt, hogy a rendszer nem nézte jó szemmel, hogy gyermekei magyarul tanultak az egyetemen. Szülőfaluját sosem felejtette el, ha megtudta, hogy valaki földi szolgál katonaként a fővárosban, azt mindig megkereste, pártfogolta. Sokszor hazalátogatott a Bekecsaljára, ilyenkor magyarul énekelhetett (még a Himnuszt is), de hivatalában nem szólalhatott meg anyanyelvén – tudtuk meg a beszélgetés során a polgármestertől és a helyszínen segédkező két idős férfi egyikétől. A 75 éves Vas Tamás már fiatalként ismerte a katonatisztként hazajáró falubelit és testvéreit is, sokat is tudna mesélni azokról a „nem nekünk való” időkről – tette hozzá az egyik munkaszünetben. Ő a szomszédos Nyárádselyében született, de fiatalként Magyarósra kellett költöznie munkahelye miatt, ezért itt telepedett le, itt nősült meg, fiai is itt élnek. Úgy gondolja: egy vér, egy nemzet tagjai vagyunk, ezért idősebb kora ellenére is úgy érezte, itt kell lennie a család megsegítésére hirdetett munkán.
A helyszínen jelen volt a tűzben égési sérülést szenvedett férfi felesége is. Elmondta: az eset nem úgy történt, ahogy a tűzoltók beszámoltak, a férje nem benzinnel gyújtott be, hanem a begyújtás után nyitva hagyta a kazán ajtaját, és amikor a közelben álló benzines edényt szerette volna tovább tenni, karja felakadt, s az edényt a tűz mellé ejtette, így lobbant lángra minden. Öt tűzoltóautó érkezett ki, mire már a ház lángokban állt, szerencsére a kútból is táplálni tudták a tömlőket, de a bádogtető miatt nehezen fértek hozzá a tűzhöz, ezért nehezen ment az oltás – mesélte el a történteket, miközben nem győzött hálálkodni a falubeliek hozzáállásáért, segítőkészségéért, az akkor és most nyújtott segítségért.
Férje már jól van, a napokban elhagyhatta a kórházat, jelenleg Marosvásárhelyen, a református egyház idősotthonában vannak ideiglenesen elhelyezve – mondta el, miközben szétnézett az egykori dolgozószobában, hátha maradt abban még valami. Nemcsak a helyiség égett ki, és annak értékes bútora, hanem a tetőzet is hasznavehetetlen – állapította meg, bár a tűzoltáskor még úgy tűnt, hogy az épület ezen része kevésbé károsult, hiszen ez cseréppel volt fedve. A jövőt még nem látják, szeretnék újjáépíteni a házat, hogy ha nem is laknak majd állandóan itt, de néha itt tölthessenek egy-egy időszakot – tette hozzá. Ám mivel idősek, a gyerekeik hallani sem akarnak erről a tervről. Szerintük a tűzesettel az idős szülők életének egy fejezete lezárult – legalábbis a nyárádmagyarósi.