A múltat nem elfeledni, hanem megérteni kell. Kell? Tényleg kellemes? A kijelentő mondat nem tőlem származik, én is csupán átvettem egy bölcs ember (vagy több egymást követő generációból származó bölcs férfi és nő) megállapítását, nem minden kritikai mellékzönge nélkül. Erre vallanak a kérdőjelek.
A múlt megértése, feltárása és értelmezése több hivatásnak is tápanyaga. A történész és politológus éppen úgy szemügyre veszi, megforgatja, belekóstol, ráharap, mint az archeológus vagy a tanár és diák, az amatőr, műkedvelő, nyelvészkedő profán és a magát profinak tartó, félremagyarázó amatőr, összeesküvések elméletét szövögető pókember.
A múlt adva van, megismerhető, bemérhető, objektíven megítélhető, képlékeny, és az értőnek feltárja titkait, ha gondolkodik, ha meglátja – és nem kitalálja – az összefüggéseket. Az alá- és fölérendelt viszonyokat, szereplőket, helyzeteket és megoldási kísérleteket, kitörési irányokat, bukásokat és felemelkedéseket. A történelem mozgatórugóit – ahogy mondani szokás.
A múlt rejtőzködő, titkolózó, bezárt ajtók, kapuk, bevehetetlennek tűnő várfalak sorozata. A múlt mélyen fekszik, hamis rétegek alá bújt, megfejthetetlen talányokat ad fel, folytonosan csapdákba csal, tévutakra csábít, visz, elcsavarja fejedet és megcsal, szemberöhög és hátat fordít neked. Olyan, mint a hold láthatatlan oldala.
De miként a hold túlfelét már ismerni véljük, a minap az Orion űrhajó is megkerülte, felvételeket készített, amelyet évekig lehet tanulmányozni, csámcsogni rajtuk, akként a történelmi múlt is egyszer-egyszer jókedvében van, és feltárja magát a kutatónak. Ha az kellően szorgalmas, hajlandó lemondani a népszerűség könnyű babérjairól, felkészült, megfelelően szerény és persze rugalmas. Tud váltani, veszíteni, újrakezdeni. Mint az örök szerelmes. Aki felkészül a meglepetésekre, és vállalja az unalmas pepecselést. Nem rohan a múló siker s délibábok után. Még akkor is, ha úgy érzi, hogy a múlt olykor bábozik vele. Régi nagyok kezére húzott báb.
Remélhetően a siker veszi majd ölébe. Vagy benyit hozzá egy szép napon. A piramisok tövében, a tengerfenék mélyén pihenő vitorlásból kiemelt kincsek érkeztével, a vatikáni könyvtár dokumentumai között, egy erdélyi ásatáson megleli a hiányzó láncszemet, rátalál hősére, aki esendő ember létére legyőzte kora koloncait, nagyszerű volt egykor, bár kortársai nem ismerték fel nagyságát. Ezen lehet bánkódni, de sokkal okosabb elismerni, világgá kiáltani a nagyságot.
A múlt minden perce tartogathat valami újat a régiségben. Ez nem ellentmondás. Ez a folytonosság. Amit lehet tagadni, taglalni, szakaszokra bontani, szembehelyezni egymással a részleteket, vagy megtalálni közöttük, bennük az azonosság csíráit, vonásait, trendjeit, elfogadni és emberileg megérteni. Ettől szép a tudomány és annak művelése. Egyedüli tulajdonságunk az élőlények között az emlékezés, az idő tudatos érzékelése. Ez segített többek között kiemelkedni az állatvilágból.
De ezt te úgyis tudod. Hiszen neked is van személyes múltad. Harcaid, híres mondásaid, terveid és utódaid. Kudarcaid és sikereid. Ami reád tartozik leginkább.
Egyébiránt jól vagy? Gondolsz a jövőre is?
