Egy zenei korszakot teremtő matematikus

Ma már szinte furcsaságként hat, amikor arról beszélünk, hogy valamikor a zene nem volt lenézett, mellőzött, kigúnyolt tantárgy, hanem az emberi szabad gondolkodás egyik alappillérének számított. Groteszk jelenség, hogy éppen a szabadságot gúnyoljuk, amikor közmegvetés tantárgyává züllesztjük a zenetanulást, és közben a csillagos égen is túlmutató nagy egyéni szabadságunkról elmélkedünk. De nem számít, csak legyen minél kevesebb zeneóra – vagy fél óra, vagy semennyi óra –, és jusson minél több idő cenzúrázott közösségi médiára, ahol mindent szabad (azonkívül, amit nem szabad). A zene azonban nem ilyenfajta szabadságot kínál, hanem olyat, ami a végsőkig irányított információszerzés és gondolkodás világában is képes önálló gondolatokra, más meglátásokra – csakhogy ehhez kellő értelem kell, ami sokkal több annál, mint előre elménkbe itatott okoskodás.

A középkorban Európa tudományos élete bezárkózott volt. A XIII. század előtt hosszú ideig inkább a kolostorok világában élő tudományosság volt a jellemző, ahol kevésbé szándékoztak tudomást szerezni az arab világ tudományáról.

A középkor egyik rendkívüli tudósa Johannes de Muris, aki matematikusként és csillagászként is ismert, de jelentős zeneelmélet-író is egyben – sőt mi több, a zenészek jobban ismerik, mint a matematikusok.

Szójátékkal élve de Muris élete eléggé murisan kezdődött, mert születésének idejét egy periratból következtethetjük ki. Történt ugyanis, hogy 1310. szeptember 7-én valakik meggyilkoltak egy egyházi elöljárót. A gaztett elkövetői között volt Johannes de Muris is. Természetesen a gyilkosokat elfogták. Nem tudjuk, mi lehetett az oka annak, hogy de Muris magára vállalta a gyilkosságot, csak hogy társait mentse. A bírósági ítélet alapján a fiatalember hétévnyi ciprusi száműzetést kapott büntetésül – azt képzelhetjük, hogy egy ilyen száműzetés nem holmi modern kori nyaralással lehetett egyenértékű. A perirat keltezéséből következtethetünk arra, hogy a későbbi tudós valamikor az 1290-es évek elején született Normandiában – mert már büntethető korú volt.

Az életre szóló lecke után, 1318-tól Johannes de Muris aktív tagja volt a párizsi tudományos életnek. 1321-ben Bernay városba utazott, hogy megfigyeljen egy napfogyatkozást. Ekkor már behatóan foglalkozott a csillagászattal és a matematikával.

1326-tól 6–7 évet Fontervraud apátságának kolostorában élt. Valószínűleg ekkor már mélyen megbánta fiatalkori meggondolatlanságát. Ezt követően 1342-től Mézières-en-Brenne kollégiumi egyházában a hat kanonok egyike volt. Ez azt jelenti, hogy tudós emberként amolyan „világi pap” funkciót látott el, vezette a napi imaórákat. Matematikai és csillagászati tudását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1344-ben VI. Kelemen pápa meghívta Avignonba, hogy ő is tagja legyen a naptárreform kivitelezőinek.

Aki nem vette volna észre, annak felhívom a figyelmét arra, hogy kivételes módon ebben az időszakban Róma helyett Avignonban volt a pápai rezidencia. Különös fejezete az 1309–1377 közötti korszak az egyház életében, mert e két dátum között a pápaság székhelye átkerült Rómából Avignonba. A történet hátterében egyházi és világi hatalmi harcok dúltak, és amikor Franciaország a pápasággal, valamint a német birodalommal szemben is nagyhatalmi pozícióba került, egyszerűen saját területére helyezte át a keresztény egyházi központot. Ezért volt lehetséges, hogy 1344-ben Murist Avignonba hívta a pápa.

Fontos tudományos tényező Muris matematikai és csillagászati munkásságáról, hogy saját korában rendkívüli elismerésben részesült, de az 1343-ban megjelent Quadripartitum numerorum című tudományos munkáját elhomályosították zeneelméleti könyvei.

A zene terén rendkívüli szolgálatot tett Johannes de Muris. Öt zenei értekezéséről számos olasz nyelvre lefordított kézirat is felbukkant, ami arra utal, hogy munkája olyan zenei iránymutató volt, ami meghatározta egész Európa akkori zenei irányzatát. A Musica speculativa című műve még legalább kétszáz évig meghatározta az európai zenei nevelés legmagasabb szintjét.

A XIV. században már érezhető volt a zenei reneszánsz előszele, így az Ars novae musicae és az előbb említett művében is kiemelte a modern kottaírási reform fontosságát. Muris meglátása szerint az új zenének szükséges áttérnie a vonalrendszerre írt zenei írásra, mert a hagyományos zenei jelek már nem voltak képesek kiszolgálni az újabb zenei elvárásokat. A többszólamúság, a polifónia mind megkövetelik a pontos ritmus és dallam lejegyzését, és ez csakis Guido Aretinus (Arezzói Guido) találmányának továbbfejlesztésével volt lehetséges.

Aki mélyen meg szeretné érteni a középkori zenét, annak feltétlenül tanulmányoznia kell Johannes de Muris zenei értekezéseit, mert csakis azok által lehet megismerni az irányvonalakat és a zene mögötti filozófiát.

A középkorból reneszánszba való átvezető muzsikus 1350 körül halt meg. Zenei munkája azonban mélyen meghatározta az utókor zenéjét.