Egy fiatal agrármérnök boldogságútja

Nagyvárosi élet helyett az otthoni gazdaságban

Kocsis Lehel Botond az a magyarbükkösi gazda, aki 14 év kolozsvári tanulás után tért haza, hogy hű maradhasson gyermekkori szerelméhez, a gazdálkodáshoz. Váratlan látogatásunk alkalmával a kezdetektől idézte fel a mögötte levő utat az agrármérnök végzettségű 28 éves fiatalember, aki a tejelő szarvasmarhák tartásában látja a jövőt.

– 1997. szeptember 30-án születtem Marosludason. 1990 után a szüleim, ahogy mindenki más, visszakapta a kommunizmus alatt eltulajdonított földeket, és mindketten mezőgazdasággal foglalkoztak. Kiskoromban nem tudtam, hogy ez miből is áll, de azt már akkor kijelentettem, hogy ha felnövök, traktorista szeretnék lenni. 2008-ban elkerültem a Kolozsvári Református Kollégiumba, és a 12. osztály végéig ott is maradtam. Amikor ötödik osztályban megkérdezték tőlünk, hogy ki mivel szeretne a későbbiekben foglalkozni, én gondolkozás nélkül rávágtam, hogy állatokkal. Erre mindenki azt válaszolta, hogy a nagyvárosban töltött pár év után ezt majd úgyis „elnövöm”, mert falun nehéz az élet. Nagy meglepetésre a 12. osztály elején, amikor időszerűvé vált a pályaválasztás, tudtukra adtam a tanáraimnak, hogy engem csakis az agronómia érdekel. Felvetették, hogy mi van, ha nem jutok be az egyetemre, erre pedig azt válaszoltam, hogy olyan nincs. A kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen szervezett felvételin az érettségi átlagot vették figyelembe, és mivel az nekem jó volt, bejutottam az ingyenes helyek egyikére. Az alapképzés elvégzése után, 2020-ban felvételiztem egy növényvédelmi mesterképzésre, ezt 2022-ben végeztem el. Ugyanabban az évben az állattenyésztés szakterületén felvételt nyertem egy másik mesterképzésre is, abból azonban csak egy évet végeztem el, mert egyéb dolgok jöttek közbe: lánykérés, családépítés, házépítés. Idén ősszel szeretném ezt a képzést folytatni, illetve egy doktori iskola is tervben van, amennyiben az időm megengedi – körvonalazta a fiatal gazda eddigi életútja fontosabb állomásait, és azt, ami ezután várható.

Sikeres pályázatok, saját takarmányrecept

Kocsis Lehel 2016-ban, érettségi után örökölte meg a szülei gazdaságát, amihez hét hektár föld, hét fejőstehén, egy 650-es román traktor, valamint az ahhoz járó mezőgazdasági gépek tartoztak. 2018-ban elhunyt az édesanyja, a fiatalember azonban ebben a lélekpróbáló időszakban sem tört össze, járt az egyetemre, és közben az otthoni gazdaságot is igazgatta.  

– 2019-ben éltem egy fiatal gazdáknak a GAL-on keresztül kiírt pályázati lehetőséggel, valamint a Pro Economica Alapítványnál is pályáztam. Az előbbi pályázattal 20 ezer eurót nyertem, amiből egy 820-as Belarus traktort vásároltam, az utóbbival 15 ezer eurót sikerült lehívni, ebből öt gépet szereztem be: egy kaszát, egy rendsodrót, egy szervestrágyaszórót, egy szippantókocsit és egy műtrágyaszórót. 

– Hova fejlődött az utóbbi években a gazdaság? 

– Jelenleg húsz hektár földet művelek meg, ebből az említett hét hektár a saját tulajdonom, a többit bérlem. Őszi árpát, őszi búzát, szemes és silókukoricát, lucernát és lóherét termelek. A gabona nagy része takarmányba megy az állatoknak, de ha jó év van, és marad felesleg, értékesítek is belőle. Idén a búza- és az árpatermés különösen jó lett, és az eső a kukoricára is kedvezően hatott, ha nem lesz vadkár, abból is jó évet zárhatunk. Ami a számomra legfontosabb tevékenységet, az állattartást illeti, 18 szarvasmarhám van, ezekből jelenleg nyolc van laktációban. El szeretném érni a 20-25-ös állományt, efölé azonban nem mennék, mert úgy gondolom, egy ember ennyit bír meg. Az általam jól ismert fajtához, a piros és fekete román tarkához tartozó egyedeket szeretem leginkább nevelni, de az állomány frissítése érdekében két éve öt Holstein-fríz üszőt is vásároltam. Azoknak – hála Istennek – már a növendékei is itt láthatók, a farmomon. A továbbiakban a modernizálódásra törekszem, egy etetőkocsit szeretnék vásárolni és egy kukoricasilót építeni betonból külföldi mintára, úgy, hogy a szalmabálákból oldalt falat építsek. Így két-három évig kitartanak, tehát jóval tovább, mintha a földre kerülnének. 

Az állatoktól a hivatalba, onnan a mezőre

– Beszéljünk kicsit a tej értékesítéséről is.

– Egy közvetítőnek adom el literét héával együtt 2 lejért. Mindig arra törekedtem, hogy a mennyiség mellett a megfelelő minőséget is biztosítani tudjam. Sok évig kísérleteztem ennek érdekében az állatok takarmányát illetően, és két éve sikerült összeállítanom egy receptet, ami igazán bevált. 

Ami a jövőbeli terveket illeti, egy biztos: Kocsis Lehel Botond a továbbiakban is állatokkal szeretne foglalkozni a saját gazdaságában. Emellett tavaly márciustól a cintosi földhivatalban is dolgozik. A versenyvizsgával szerzett állást össze tudja egyeztetni az állattartással, mezőgazdasággal: hajnali 6 órakor kel, negyed 7 körül már az állatokat eteti, feji, a hivatali munkaidő lejárta után pedig van, hogy egyenesen a mezőre visz az útja. Nyáron előfordul, hogy egész éjjel a lucernásban bálázik, volt, hogy emiatt két napig nem aludt. Agrármérnöki végzettségénél fogva felajánlottak neki egy állást egy 200 hektáros farmon, de nem élt a lehetőséggel, mert nem akart letérni a gyerekkorában megálmodott útról.

– Inkább legyek boldog, mint gazdag – foglalta össze életfilozófiáját a föld és az állatok szeretetében élő fiatal értelmiségi.