Egy emberöltő
2026-02-09 15:00:00
- Csíky Csaba
Zenekritika
75 esztendős a Marosvásárhelyi Filharmónia. Csak csendben jegyzem meg, még nem szólnak az illetékes hangosbeszélők, egy kis iniciáléban fedeztem fel és továbbsuttogom. Erről ennyit. A csütörtök (február 5.) esti hangversenynémet precizitással ment le. A karmester Wolfgang Wengenroth, a szólisták: Konradin Seitzer (hegedű), valamint a koreai Eric Seohyun Moon (brácsa). A műsor: Mozart Esz-dúr Simfonié Concertante, KV 364 és Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei. A szünet előtt a kamarazene-irodalom egyik legszebb mesterművét hallottuk az egyik legjobb előadásban, mert a két szólista mindent elmondott játékával. Azt, hogy a brácsa és a hegedű párbeszéde és barátságos versengése szabja meg a gazdag tematikát, hogy Mozartnál a kadencia nem jelent technikai erőt és gyorsasági bűvészmutatványt, hogy a szólók nemes énekének a zenekar finom szövevénye lágy alapzatot nyújt, hogy aztán a Rondó életöröm és vidámság jegyében zárja le a szimfóniához közeledő szerző mesterművét. Ráadásként azért a két művész megörvendeztette a közönséget egy Händel-dallam variációs sorozatának egy, a hangnak és virtuozitásnak legtisztább magasiskolai előadásával is. A hegedűs egy Stradivari (The Ralph 1692) hegedűn játszott. Esküszöm, nem attól volt jó. Mint ahogy az Egy kiállítás képei nagyszerű előadását sem tudta elrontani a nagydobos néhány melléütése.
