Czeizel Endre magyar orvos-genetikus, címzetes egyetemi tanár, az Egészségmegőrzési és Diagnosztikai Központ névadója 90 éve született (1935. április 3.), és 10 éve hunyt el Budapesten (2015. augusztus 10.). A hetvenes-nyolcvanas években a tudományos ismeretterjesztő tévésorozatai rendkívül népszerűvé tették, de azon túl kiemelkedő tudományos felfedezése a kis adag folsavat és további három B-vitamint tartalmazó magzatvédő vitamin. A multivitamin-készítmények szedése a terhesség alatt a kilencvenes években az egész világon elterjedt. A kutatóorvos, tudományos ismeretterjesztő genetikus világviszonylatban a magzatok megmentője, a veleszületett rendellenességek nyilvántartásának és a tudatos gyermekvállalásnak az úttörője lett. Az új alapokra helyezett genetika fejlődésének és alkalmazásának új távlatokat biztosító megelőzési és optimális családtervezési gyakorlat megtestesítője. Amerikában 2000-ben neki ítélték oda a rangos Kennedy-díjat, amelyet olyan tudósok vehetnek át, akik a világon a legtöbbet tettek a gyermekek egészségéért, fogyatékosságuk megelőzéséért.
Dr. Czeizel Endre számos munkakört betöltött a magyar fővárosban, rendkívüli munkabírása és szerteágazó érdeklődése egész életén át végigkísérte. Hosszú ideig fő munkahelye az Országos Közegészségügyi Intézet, rövid ideig a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, az Egészségügyi Világszervezet Együttműködési Központ Családtervezési és Genetikai Tanácsadójának működtetője, a Veleszületett rendellenességek országos nyilvántartásának létrehozója. Az összesített statisztikák szerint közel harmincötezer „Czeizel-gyerek” született olyan szülőktől – erdélyiektől is –, akik genetikai és családtervezési tanácsadásán részt vettek.
A magyarság eredetével és etnikai összetételével kapcsolatos népességgenetikai kutatást folytatott, és hozzájárult a géniuszok, kiemelten a magyar tehetségek jobb megismeréséhez, családfájuk tanulmányozásához. Zeneszerzők, tudósok, festők, matematikusok, magyar költő- és festőművész-géniuszok sorsáról és meglepő személyiségvonásairól írt, miközben külön könyvben értekezett magáról a tehetségről. Önálló rovata a Nők Lapjában hosszú éveken keresztül a figyelem középpontjába került. A tudományos ismeretterjesztést szolgáló televíziós sorozatai (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai, Jövőnk titkai, majd a későbbiekben Az élet él és élni akar, Egészséget mindenkinek), összesen 74 tévéadása, előadásai hatalmas népszerűségnek örvendtek. Miközben a fél Magyarország előtt ismertté vált, a határon túliak körében is kiemelt elismerést vívott ki magának.
Szakmai megvalósításait mégis hamarabb díjazták külföldön, mint odahaza. Sőt, egyetemes elismertségének csúcsán hazájában élete mélypontjára jutott. Irigyei és ellenségei a kor kihívásainak megfelelően immár nem elmegyógyintézetbe küldték, hanem bíróság elé idézték. Több mint hét éven át gyermekkereskedőnek bélyegezte meg a bulvársajtó és a szenzációra éhes közvélemény. Eközben az annyi bírálatnak kitett és időközben beszüntetett örökbefogadási programnak köszönhetően mégiscsak sikerült hetven magzat életét megmenteni, akik megmenekültek az abortusztól, világra jöttek és őket felnevelő családokhoz kerültek. Hétéves meghurcoltatása ennek a hetven megmentett életnek „köszönhető”.
Élete alkonyán, 2014 augusztusában dr. Czeizel Endre professzor Semmelweis-díjban részesült. Az elismerés átadásának eredeti időpontját öt nappal korábbra módosították, mivel a leukémiában szenvedő, halálosan beteg díjazottat kórházba kellett utalni a második kemoterápiás kezelésre. A díjátadáson az emberi erőforrások minisztere az alábbi szavakkal kezdte méltató beszédét: „Aki sokat és mélyen foglalkozik titkokkal, az előbb-utóbb maga is titokzatos ember lesz.” Az udvarias jókívánságokon túl a teremben levők tudatában voltak annak, hogy talán Czeizel professzor utolsó közszereplésének a tanúi. Ezt a díjazott sem titkolta, amikor így fejezte be megrendítő beszédét: „Hogy az ember mögött maradjon egy életmű, az sosem egy ember dolga, hanem mindig csapatmunka. Azt gondolom, talán ez az utolsó alkalom, hogy megköszönhetem munkatársaimnak az együttműködésüket. Úgy érzem, hogy a mi közös munkánk, az jó mulatság, férfimunka volt.”
Egy rövid ideig tartó kedvező remissziót követően Czeizel Endre még egy évet élt. Teljesen szokatlan módon, végakarata szerint hamvait fiolába zárt DNS mintájával együtt temették el az óbudai temetőben. Meghaladta korát, túllépett a magyar társadalom tűrőképességén. Illyés Gyula Petőfiről szóló gondolatait hozva előtérbe: ha egy költő meghaladja a korát, az valójában azt jelenti, hogy a kor maradt le mögötte. Czeizel Endre immár alábbi vallomásával üzen az utókornak: „Ha háborog a lelkem, a géniuszok élete ad erőt. Az ő különcségüket, különlegességeiket, nem szokványos életvitelüket azért általában elfogadták, és meg is bocsátották. Igaz, leginkább csak a haláluk után. Abban bízom, hogy ez rám is érvényes lesz.”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
