Demény Péter: Metszet
Albert László képei alá
Mint a predeáli kavicsok
olyan az élet: sűrű, apró
napok szabdalják, óriási
álmot merészel minden alvó
nézi az eget, ködös kékre
festi, a ferde fák megtartják,
amíg a tájba magukat
nyitott lombokkal bealusszák
zöldek, szürkék és rozsdabarnák
fénylik a patak kavicsokkal
arcod keresed ott közöttük
míg álmod lassan visszafoglal
benned figyelés, kint a tájban
valami hűvös szomorúság
szívedben vörösen nyílnak és
többé nem hervadnak a rózsák