Demény Péter: Költészet Szálló
Néha el kell látogatnom
a Költészet Szállóba.
Nincs az ilyesminek leszögezett rendje,
nincsenek szabályos szinuszai,
csak egyszerűen érzem,
mennem kell, megyek.
És nem a hűség - hűtlenség
tengelyhatalmak a lényeg itt,
sem a szerelem meg a szeretet fokozatai.
A lányok és a lángok,
a zizegő éjszakák,
az ölelések sorozatgyilkossága,
a vágy sziklacsapkodása,
az odaadás szakadékai.
A Költészet Szállóban
meglehetősen gyakori vendég vagyok,
és ha évekig feléje sem megyek,
akkor is rám köszönnek a pincérek
a reggelinél.