Marosvásárhelyi lokálpatriótákként néha szomorúan valljuk, hogy utóbbi években több marosvásárhelyi egyetemet végzett ifjú maradt Kolozsváron, abban az erdélyi városban élni és tevékenykedni. Két-három emberöltővel ezelőtt fordított irányú mozgás hozott ide olyan kolozsváriakat, akik színessé, gazdaggá tették a mi városunk kulturális, művelődési életét. Így érkezett ide Kolozsvárról Lohinszky Loránd, Szalman Loránd, és nyomukban Fülöp Géza. Majd a beindult műtrágyakombinát kutatójaként megjelent a városi könyvtárban, és ott találkozott a Zilahról érkezett Kozma Mária könyvtárossal. Találkozásukból egy szép házasság lett, két fiúval, de leginkább egy egyedi, példás közéleti, kulturális, művelődési szolgálattal.
Jeremiás próféta bibliabeli példáját, intését idézem igazolásképpen: Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vittelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” Most pedig engedtessék meg nekem, hogy mindvégig csak így, többes számban beszéljek róluk, mert én így hordozom emlékeimben, amint együtt ülnek a Kultúrpalota koncerttermében, színházban vagy éppen kiállításmegnyitón. Ez a kiragadott három intézmény városuk szíve és élő szellemi értéke, a Fülöp házaspár mindháromban otthon volt, hozzátartoztak. Közhelyszerű megállapítás, de igaz: valamire való marosvásárhelyi kulturális megnyilvánuláson jelen volt a Fülöp házaspár, Fülöp Géza és felesége, szül. Kozma Mária. Tapasztalatból tudom és mondom, otthonuk pedig egy könyvekkel, folyóiratokkal zsúfolt tömbházban az alkotás gazdag műhelye volt.
Ilyenkor szokott elhangozni ilyen megállapítás: hiányozni fognak most a város életéből, amelynek jólétéért, békességéért, kultúrájáért fáradoztak. Nem vitatkozom a szabványos megállapítással, de én úgy érzem, még sokáig maradnak közöttünk emlékükkel, mert nekünk nem szabad egy ilyen család fáradozását elfeledni.
Végül egy olyan gondolattal köszönünk el, amely akár anekdotaszerű, de a Fülöp családhoz nem méltatlan. Amikor majd könyvformában kezünkbe vesszük Marika életművét, akkor egy kis irigységgel fogjuk megállapítani, milyen jó azoknak, akik már meghaltak, mert ők belekerültek a Maros megyei személyiségi lexikonba, de talán azoknak is jó, akik még élünk, mert olvassuk őket.
Isten nyugtassa!
Ötvös József
* Elhangzott 2025. február 24-én a marosvásárhelyi református temetőben
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
