Bordi András-emlékkiállítás a Bernády Házban

Az akvarell erdélyi virtuózának világa

A 120 éve született művészetteremtő festőművész, a Kultúrpalota őreként is említett Bordi András emlékkiállítása nyújtott maradandó vizuális élményt október 23-án, csütörtökön este a 27. Bernády Napok hagyományosan telt házas megnyitóján. A városépítő polgármester nevét viselő, három évtizedet megélt Ház első alkalommal látta „vendégül” a Bernádyt ábrázoló egész alakos képet és emellett még számos – összesen 82 – Bordi-műremeket. 

Az együttlét első perceiben a Bernády György kamarakórus teremtette meg az ünnepi hangulatot, ezt követően a programsorozatot évről évre megszervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke, Borbély László szólt a hajdani polgármester szellemiségét továbbadó Napokról, amelyek évente mintegy ezer embert, ebből háromszáz fiatalt mozgatnak meg. 

Nagy Miklós Kund kuratóriumi alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a megnyíló kiállítás egy nagy összefogás eredménye, megvalósulásában a Maros Megyei Múzeum vállalt meghatározó szerepet, hiszen – a családi hagyatékból, valamint a műgyűjtőktől származó festmények mellett – az alkotások jelentős része ennek az intézménynek a tulajdonában van. 

A továbbiakban a megyei múzeum nemrég kinevezett igazgatója, Rezi Botond villantotta fel Bordi András életpályájának néhány mozzanatát. 

– A mester Marosvásárhely huszadik századi művészeti életének több évtizeden át volt vezető egyénisége. (…) A Teleki Téka árnyékában, Gulyás Károly keze alatt, majd budapesti művészek mentorálása mellett, párizsi műtermekben, múzeumokban, galériákban kutatta a régi és kortárs nagyok munkáit. Kiváló technikai tudás birtokában és az említett szakmai zarándoklat stációin szerzett élményekkel, benyomásokkal felvértezve, mindent a saját személyiségén átpréselve tért haza. Itthon érlelte tovább és csiszolta ki sajátos vizuális nyelvét, a Küküllő és a Maros által szabdalt táj oltalmában lett és maradt az akvarell erdélyi virtuóza. Alkotói periódustól függetlenül műveinek zöme a portré és tájkép műfajában született. Gazdag életművének alkotásai marosvásárhelyi és erdélyi otthonokban lakoznak, művei európai és tengerentúli országok magán- és közgyűjteményei közt is megtalálhatók – hallhattuk az intézményvezetőtől. Rezi Botond a továbbiakban Bordi iskolateremtő egyéniségét, különös pedagógiai érzékkel művelt oktatói, tehetséggondozói tevékenységét méltatta, egyebek mellett a korábban Aurel Ciupe által vezetett festőiskola háborús körülmények között való működtetésére is kitérve. 

– Három évtizeden át viselte gondját a Kultúrpalotának és az abban lakó képtárnak, később művészeti múzeumnak. Utóbbi intézménynek őreként vagy igazgatójaként nemcsak a törzsgyűjtemény megóvásának, hanem a gyűjteménygyarapításnak is kulcsfigurája volt – hangsúlyozta a Maros Megyei Múzeum igazgatója, majd hozzátette, hogy Bordi Andrásnak köszönhető olyan fontos életművek homályból való kiemelése is, mint a Vida Árpádé vagy a Dósa Gézáé.

Eddig sosem látott kuriózumok 

Bordi művészi világát a kiállítás kurátora, Portik Blénessy Ágota körvonalazta.

– Életműve nagyon koherens, és leginkább az akvarellek legmagasabb szintű művelésében, azon belül pedig a portré műfajában teljesedett ki. Minden esetben a realisztikus látványból kiindulva építi fel mind a tájképeit, mind a portréit. Képeinek finom egyszerűsége, színharmóniája, a színek áttetsző fátyolossága, ugyanakkor megkapó ereje, az arc fizikai vonásain túllépő apró rezdülések sorozatát rögzítő ábrázolása, illetve a technikai kivitelezés magas színvonala igazán egyedi hangolást kölcsönöz műveinek. Legjobb portréi szüleiről, feleségéről és más családtagjairól készültek. Ez is azt igazolja, hogy Bordi arcképei nem csupán az élethű hasonlóságuk miatt különlegesek, hanem amiatt is, mert a festő és modell szoros érzelmi kapcsolatát, a művész empatikus azonosulását is tükrözik.

A kiállítás kurátorától azt is megtudhattuk, hogy a festőművész saját „kerekded” fejét nem szerette önarcképeken megörökíteni, és azzal sem volt elégedett, ahogyan Gy. Szabó Béla grafikus őt ábrázolta. 

A Bernády Házban nyílt emlékkiállítás a művész teljes alkotói munkásságát átfogja, a húszas évek közepétől a nyolcvanas évek végéig. A földszinti teremben Bordi korai képei láthatók, köztük két olyan műalkotás, amit eddig még sosem állítottak ki: egy 1923-as festmény a Református Kollégiumban töltött tanulmányok időszakából, valamint egy magángyűjteményben őrzött 1924-es női portré. Újdonságnak tekinthetők a korai szénrajzok is, amelyek részben a Maros Megyei Múzeumból, részben a családi hagyatékból származnak. A második, belső kiállítótérben a megyei múzeum állandó gyűjteményéből kölcsönzött Bernády György-portré, valamint a Gulyás Károlyt ábrázoló festmény dominál, ugyanitt számos más arckép is megcsodálható. A földszinti nagyteremben impozáns válogatás látható Bordi tájképeiből is. Az emeleti galériában intimebb hangulatot igyekezett teremteni a kurátor, így ott kaptak helyet a családtagokról készült portrék, az életképek, a hangsúlyosan lírai alkotások, amelyeket a művész szinte ismeretlen, késői korszakából, a hetvenes, nyolcvanas évekből származó olajképek egészítenek ki. 

Az emlékkiállítás az elkövetkező hetekben is látogatható a Bernády Ház kiállítótereiben.