Bíró Tibor fizikatanár emlékére

(1940–2024)

 Ha majd évtizedek múlva valaki csak úgy elmegy a Bíró Tibor tanár úr sírjához, röviden csak azt olvassa, hogy tanár volt, élt 84 évet, esetleg milyen díjjal tüntették ki. De vajon mennyire hiányzik az az igazi érzés, amit Ő tudott nyújtani diákjainak, kollégáinak vagy akár barátainak? Az elkötelezett, az ötletekkel teli, a mindig kíváncsi és mást is kíváncsivá tevő, egyszóval az élettel teli ember, akivel bizonyosan soha nem lehetett unatkozni. Lehetett vele a klasszikus fizikáról, a mechanikáról, az elektromágnesességről, a radioaktivitásról, de akár a modern húrelméletről is beszélni, vitatkozni. Otthon volt minden témában. Mert akár tudományról, egyetemről vagy művészetekről beszéltünk, megdöbbentően egyszerűen tudott érvelni, amelynek mindig volt általunk is elfogadható logikája. És milyen csodás, hogy egy ilyen ember tanárként élhette le élete java részét! 

Bukarestben született 1940. május 18-án, 1946-tól Marosvásárhelyen élt. A középiskolát a Bolyai Farkas Líceumban végezte. Sikeresen felvételizett a temesvári Műszaki Egyetem elektrotechnika és a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem matematika-fizika szakára. Az utóbbit választotta. Tanári pályafutásának 42 éve alatt tanított fizikát Nagyernyében, Marosszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen, a 3. Sz. Ipari Líceumban, a Papiu Ilarian Líceumban, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban.

 „Miközben megmutatta a világ működésének varázslatos és egyben logikus összefüggéseit, felvértezett minket az egyszerűség, a becsület, a tisztességes munka erényeivel” – mondja róla egykori tanítványa. Tömör, a lényeget megfogalmazó gondolat a tanárról, az emberről. A tanárt a diákjaiban hagyott nyomok mérik, és ha így szól egy volt diák, akkor azok a nyomok mélyek, tartósak, meghatározóak. Ha Bíró Tiborról beszélünk, az egyszerű szavak a legpontosabbak. Elkötelezett fizikatanár volt, a szó teljességének értelmében. Hivatása iránti alázattal végezte munkáját, nagy elméleti tudással, kitűnő gyakorlati érzékkel adta át az ismereteket. Nagyszerű feladatmegoldóként, feladatszerkesztőként, szenvedélyes kísérletezőként ismertük. Furfangos, csavaros feladatai megdolgoztatták a kihívásokra, versenyekre hangolódó diákokat. Ötletes kísérletei, többségében a saját maga által kigondolt és megalkotott eszközökkel, lefedték a teljes tananyagot. Időt, energiát nem kímélve készítette fel a fizikában tehetséges növendékeit, országos, nemzetközi versenyek díjazottjait. Odaadással törekedett az általános fizikai tudás átadására. Mindenkit tanított, mindenkit nevelt a tisztességes munka egyszerű példájával. Igényességre, kitartásra, következetességre biztatta diákjait. Szívügye volt a fizikai ismeretek terjesztése: szakmai táborokat szervezett, feladatokat szerkesztett hazai és külföldi szaklapokba, ismeretterjesztő cikkeket írt. Hosszú ideig szerkesztője, egyik alapembere volt az erdélyi diákokhoz szóló Firka folyóiratnak, feladatai jelentek meg romániai szaklapokban, valamint a magyarországi Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum a jó munkatársat, az önzetlen, jó barátot gyászolja benne, akire mindig lehetett számítani, szakmailag és emberileg egyaránt. Egyensúlytartó kisugárzása stabilitást jelentett az iskola életében. Sajátos humorú,  derűs hangvételű történetei tették színesebbé a mindennapokat. Mindenre volt egy jó története. Életszeretetéről talán focistársai mesélhetnének, mert a foci életének kihagyhatatlan része volt. Bár többen elmondták, leírták, hogy vannak emberi sorsok, amelyek maradandó nyomot hagynak környezetükön, fiatal generációk viszik tovább gondolataikat, világról alkotott véleményüket, ez nem fedi le a teljes valóságot. Nézzenek csak körül, ismerősei, barátai, tanítványai közül van-e bárki, aki ne az érvelő, az élettel teli emberként emlékezne Bíró Tibor tanár úrra, esetleg egy-egy ötletére, kísérletére, amely döntően befolyásolta a világról alkotott véleményünket, sőt ennek kapcsán talán életünk döntéseit is. És ugyancsak Ő volt, aki mindig kereste az újabb és újabb érdekes bizonyítékot, kísérleteket, mindig kereste az újat a megértéshez, de ugyanakkor hűséges társ volt akkor is, amikor egy új magyar egyetemet kellett építeni a semmiből. Az ugyan igaz, hogy fiatal élete java részében középiskolákban tanított, de nem elhanyagolható az sem, hogy az utolsó 23 esztendőben a Sapientia EMTE fizikalaborjainak az építése jelentette élete fő célját. Mondhatnánk úgy is, hogy a Sapi színeiben futballozott, mert szerette ezt a játékot. Talán egyetlen kivétel a Bolyaival játszott mérkőzés volt, amikor egy félidőt itt, egyet meg ott játszott.  Kezdődött ez akkor, amikor a 2000-es évek legelején volt tanítványával, Ajtay Lőrinccel megbízást kapott  egy mikrohullámú labor felépítésére.  Ezt – mármint a mikrohullámokat – nem isszák, nem eszik, nem látszik, nincs szaga,  mégis jelenkori életünk egyik legfontosabb eleme, gondoljanak a műholdakra, mobiltelefonokra vagy akár a WiFi-re. Röviden szólva, megcsinálták. Így, mivel Lőrinc túl korán elhunyt, Tibor maradt, aki újabb és újabb kísérleteket gondolt ki és hozott létre mindaddig, amíg kiépült egy modern, nagyon hasznos egyetemi fizikalaboratórium. Így a Sapientia közösségének  tagja lett immár 23 éve, ami a Sapientia egyetem majdnem teljes  történetét felöleli. Szívesen járt az egyetemre, amelyet őszintén szeretett, és munkatársai úgy gondolták, hogy ezt mindaddig tudja folytatni, amíg egészsége megengedi. Csendben tette a dolgát, soha nem akart előtérbe kerülni, pedig igazából ekkor érett be előző pedagógusi munkája, és ekkor kapta legjelentősebb díjait. Többek között az általa is végzett munka alapozta meg azt a szakmai biztonságot, ami segített átvészelni az egyetem 2008–2010-es válságos időszakát. Akkor, amikor majdnem megszűnt az egyetem támogatása. Jelenlegi és volt munkatársai nevében is megrendülten búcsúzunk Bíró Tibor tanár úrtól. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!

Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE Szenátusának elnöke

László József, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fizikatanára

Máthé Márta, Bolyai Farkas Elméleti Líceum nyugalmazott fizikatanára