Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2019-04-12 12:31:59
Tele van szívem nyíló friss virággal,
melynek ékeit az Úr elé szórom,
őt magasztalja millió madárdal -
méltó, hogy neki dicsőítés szóljon.
Az ébredező táj új ruhát öltött
s köszönti a Mestert, mikor bevonul,
én is lelkemben tiszta köntöst öltök,
s akkor nem számít, süt-e vagy beborul.
Ahol elvonul, ott kegyelem árad,
aki fogadja, az soha sem fárad,
hisz annak a lelke örök fiatal,
és vele az útja dicső diadal.
Fogadom a Mestert, tárva van a szívem,
be is tér ő hozzám, remélem, hiszem.
2019. március 26.