Az ősz ünnepe Mikházán

*Ókori kézi kőmalmok és őrlés: miként készült a római katonai kenyér?
Fotók: Gligor Róbert László

Istenek, szokások, eszközök

Milyen lehetett az ókori rómaiak élete egy szép őszi napon Rómában, Pompejiben vagy éppen a mikházi katonai erődítményben? Erre kaphatak választ azok, akik a hét végén Mikházára látogattak, az UNESCO-világörökség részét képező Limesparkba, ahol nemcsak megfigyelői, hanem aktív részesei is lehettek az ókori világ egy-egy mozzanatának.

Hogyan őrölték meg az itt állomásozó katonák a gabonaadagjukat, hogyan készítették el a maguk mindennapi kenyerét, vagy hogyan nézett ki a birodalom másik távoli pontján, Pompejiben egy ezer kenyér sütésére is alkalmas kemence, milyen volt a katona és a nagyvárosi polgár kenyere? Erre is választ kapott az a látogató, aki a múlt szombaton a mikházi egykori római erődítmény helyét választotta kirándulási célpontként.

A kemencében katonai kenyeret sütöttek a látogatónak, mellé ecettel ízesített katonai italt, poscát kínáltak, s közben meg is lehetett tekinteni a kézzel hajtott kisebb kőmalmokkal történő gabonaőrlést. Egy másik műhelyben ókori mérőeszközökkel, pénzekkel lehetett ismerkedni, de akár az itt állomásozó ókori katonai segédcsapatok életével, fegyverzetével is. Számos egyéb érdekességet is meg lehetett tudni az ókori világról, hiszen a rómaiaknál az október kiemelt jelentőséggel bírt: ez a hónap jelképezte a mezőgazdasági és a hadi év lezárását, a betakarítási munkálatok végét és a számadás idejét. Ezt a fontos időszakot vallási és katonai ünnepek sora kísérte, mint a ieiunium Cereris (a gabona istennőjének szentelt böjt, október 4-én), a meditrinalia (az új bor ünnepe október 11-én), az october equus (a Marsnak szentelt áldozati ló ünnepe október 15-én) és az armilustrium (a fegyverek szertartásos megtisztítása október 19-én).

Gabona, raktár, malom

A múlt hét végi esemény célja az októberhez kapcsolódó római ünnepek bemutatása volt, főleg azoké a tevékenységeké, amelyeket a civilek és katonák gyakoroltak. A nagyvárosokban is, de a határvidéki katonai helyőrségek kemencéiben is már a betakarított gabonából készült a kenyér, ezért a látogatók elsősorban az ókori kőmalmokat ismerhették meg. Így látható volt egy barbár (kelta) és egy római eszköz, amely a kettő közötti különbséget is mutatta: a római nyolcszor nagyobb teljesítményű volt, nem beszélve a liszt minőségéről. És egy ezeknél régebbi, vízszintesen mozgatható őrlő kőlapot is hoztak a Maros Megyei Múzeum munkatársai, hogy érzékeltessék azt a technikai fejlődést, amelyet a római társadalom – részben a haderejének is köszönhetően – elért – mesélte el lapunknak a műhely lényegét Szekernyés László, a múzeum munkatársa. 

A nap folyamán a látogatók azt is megtudhatták: a tél beállta előtt a rómaiak lehetőleg befejezték a katonai kampányokat, a háborúkat, a fegyvereket pedig számba vették, megtisztították és elraktározták. Elkészült az új bor, a betakarított gabona raktárakba (horreum) került (ilyen raktár nyomaira a mikházi erődítményben is rábukkantak), és ebben az időszakban lovas ünnepeket is tartottak, a kocsiversenyek győztesének egyik lovát feláldozták az istenek számára.

Római pénz, zsold és viasztábla

Egy következő műhelyben Kovács Péter egy másik, a tematikához kapcsolódó világba vezette be a kicsiket és nagyokat: mértékegységekkel, számolással, a pénz értékével ismerkedhettek itt. A rómaiak igyekeztek minél egységesebb mértékegységrendszert használni, ezért a látogatók a hét végén megismerkedhettek az akkori tömegmérés alapegységével, az unciával, ennek törtrészeivel, átalakíthatták a mértékegységeket, megismerkedhettek a pénz értékével, az aranyból, ezüstből, bronzból készült érmékkel, az aranypénzzel, a dénárral, a sestertiusszal, az asszal, és a különböző érmék másolatait is megfesthették az eredeti színekkel. Egy ókori mérleg utánzatával mérhettek, egy viasztáblára a sztílusszal (fém íróvesszővel) feljegyezhettek eredményeket, kipróbálhatták a római számokat és a folyóírást, de akár kiszámolhatták a katonák zsoldját is, és mérhettek, vásárolhattak gabonát a „piacon”.

Az ókorban egy római katona évi zsoldja mintegy 300 sestertius volt, ekkor egy dénárból (négy sestertius) egy átlagos felnőtt egynapi élemezését lehetett megvásárolni, egy katonai bakancs 5 dénár, egy pohár minőségi bor egy sestertius volt. A katona leszereléskor 3, később akár 5 ezer dénárnyi összeget vagy birtokot kapott.

A reklám helye(tt)

A mikházi Limespark értékes kiállításanyaga, tárlatai és interaktív tevékenységei sok látogatót vonzottak az elmúlt héten: az iskolák egy részében ekkor tartották a zöldhetet, így sok iskolás csoport kereste fel a mikházi kiállításokat – tudtuk meg a helyszínen. A mikházi Limespark novembertől márciusig zárva tart, az év további időszakában látogatható a hét minden napján  (hétfő kivételével).

A múlt hét végi rendezvény A mikházi régészeti park fejlesztése című projekt keretében valósult meg, amely az Országos helyreállítási és rezilienciaépítési terv (PNRR) C11 – Turizmus és kultúra komponensének I1 – A 12 turisztikai/kulturális útvonal népszerűsítése című beruházása, azon belül a római erődök útvonala keretében részesült finanszírozásban. A projektet a Maros Megyei Tanács valósította meg, együttműködve a Maros Megyei Múzeummal. A projekt teljes értéke 18,2 millió lej volt, amelyből az elszámolható költségek összege 12,5 milliót jelentett.