Az itthoninak párja nincs a nagyvilágban

Új kenyér ünnepe Marosvásárhelyen

Ropogós, nemzeti szalaggal átkötött óriási kenyerek várták a marosvásárhelyieket augusztus 20-án, az új kenyér ünnepén, a Szent István-napi rendezvényen. A várba sereglettek azok, akik ma is fontosnak tartják az új kenyér megszentelését, a közös hálaadást, az összetartozás érzését és kereszténységünk letéteményesének ünnepét. Az új kenyeret történelmi egyházaink lelkészei áldották meg. A rendezvényen nem csak az új kenyeret ízlelhettük meg az Eldi pékség jóvoltából, hanem bizakodással és reménységgel is feltarisznyáltak. A magyarok legfontosabb szimbólumát, a Szent Korona mását idén is kiállították. A műsort ez alkalommal is Kilyén Ilka színművésznő vezette.

Becsüljük a kenyeret, szent dolog, Isten ajándéka

Az idei köztéri ünnepség főszervezője a Parapács Egyesület volt, az ünnepi beszédek sorát elnöke, Jakab István kezdte, aki a hálaadás fontosságát emelte ki, azt, hogy békében tudunk asztalt teríteni, s van kenyér az asztalunkon. 

– Gyermekkorunkban arra tanítottak, hogy becsüljük a kenyeret. Az új kenyér ünnepe a megújulás és az erkölcsi megerősödés lehetősége. Évről évre megtanít hálásnak lenni, megbecsülni mások munkáját, és megtanít itthon maradni. Bárhol is járjunk a világban, megtapasztalhatjuk, hogy a kenyérnek itthon a legjobb az íze. Ha szülőként hálásak vagyunk, akkor tanítsuk gyermekeinket is a kenyér megbecsülésére. Cseh Gáborral együtt évről évre érezzük a késztetést, hogy Szent István napján megszervezzük az új kenyér ünnepét. Első alkalommal, a tiltás ellenére, gyermekeim ott voltak a Keresztelő Szent János-plébánia udvarán tartott ünnepségen a Szent Korona őrzőiként – fogalmazott az elnök.

Ezer esztendő – hűség, hit és közös akarat

Ezer esztendőket még a népek is csak csodák révén élhetnek – írta Illyés Gyula. Nem a csodán van a hangsúly, hanem az ezer esztendőn. Mert ezer évet megélni, megőrizve nyelvünket, kultúránkat, nemzeti identitásunkat, nem mindennapi teljesítmény. Szent István államalapító munkája éppen ebben a távlatban nyeri el valódi jelentőségét. Egy olyan döntéssorozatot indított el, amely nemcsak egy új állam, hanem egy új értékrend egy új jövőkép alapját is jelentette. Ha Szent István másként dönt, nem biztos, hogy itt lennénk, és ünnepelhetnénk együtt a magyar állam ezer évét. Hogy a magyarság nem tűnt el a történelem süllyesztőjében, nem csupán a szerencsének vagy a csodának köszönhető, sokkal inkább azoknak a döntéseknek és a mögöttük álló munkának, melyet királyaink, vezetőink s a hétköznapi emberek tettek a nemzet fennmaradásáért. A csoda, ha van, mindig kitartásból, hűségből, hitből és közös akaratból születik. Augusztus 20-a az összekapcsolódás ünnepe, a kenyér a megélhetés, a mindennapi munka gyümölcse, ugyanazt az alapot jelképezi, amit Szent István is lefektetett, egy biztos rendet, amelyben mindenkinek benne van a munkája. A nemzet akkor maradhat fenn, ha van mit ennie, még inkább, ha van miért és kiért vetnie, dolgoznia és építenie. Ez az ünnep a hálaadásé is a teremtő munkáért, a szülőföldért, azért a közösségért, amelynek tagjai vagyunk. A nemzet akkor képes megmaradni, ha hű marad önmagához, ha képes felismerni a jövőbe vezető utat. István öröksége ma is arra tanít, hogy csak azok az értékek tudnak jövőt építeni, amelyek kiállták a próbát időben és lélekben egyaránt. A következő ezer év sorsa a mi kezünkben van – mondta Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja.

Marosvásárhely erőt merít a jövő építéséhez 

Kovács Mihály Levente, Marosvásárhely alpolgármestere hangsúlyozta, hogy ez az ünnep egyszerre szól a múltról és a jövőről, emlékeztet minket arra, hogy honnan jövünk és merre tartunk. Amikor elkezdtük augusztus 20-át ünnepelni, azt üzentük, hogy Marosvásárhely nemcsak tiszteli a múltját, hanem közösen akarja azt megélni. Marosvásárhely ebből az ünnepből erőt merít a jövő építéséhez. Közösségként hisszük, hogy van mit építenünk, van miért összefognunk. Szent István öröksége arra tanít bennünket, hogy a hit, a közösség szolgálata és a jövőbe vetett bizalom erősebb minden nehézségnél. Augusztus 20-a mindig több volt egy egyszerű történelmi megemlékezésnél, ez a nap híd a múlt és a jelen, a hagyomány és a jövő között. Híd, amely összeköti az őseink által ránk hagyott értékeket a gyermekeink álmaival. Marosvásárhelyen még erősebben érezzük ennek a napnak az üzenetét, e sokszínű városban nap mint nap megtapasztaljuk, mennyire fontos a párbeszéd, az egymásra figyelés, az együttműködés. Tudjuk, hogy hagyományaink tisztelete adja közösségünk erejét, a jövőt közösen építhetjük. Ma újra kimondjuk: hiszünk abban, hogy a közös munka, a közös felelősség és a közös remény vezethet minket előre. Marosvásárhely jövője azon múlik, mennyire tudunk egymás felé hidakat építeni – fogalmazott Kovács Mihály Levente alpolgármester. 

Hála azért, hogy most is vannak szántóvetők

A történelmi egyházak képviselői idén is megszentelték az új kenyeret. Csenteri Levente református lelkipásztor, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese a 65. zsoltárt olvasta fel, az új kenyeret Péter Artúr római katolikus főesperes áldotta meg. Imát mondott Nagy László nyugalmazott unitárius lelkész. Imájában hálát adott a kenyérért, az ünnepi érzésért, az együttlétért, hogy közösségben oszthattuk meg az örömet. 

– Tudjuk, hogy milyen hosszú az út, amíg a szántóvető ember az asztalra teszi a kenyeret, tudjuk, mennyi veríték csordul végig az arcon, amíg a földtől elérkezünk a kemencéig. Akik közel születtek a földhöz, tudjuk, hogy hányszor gyöngyözött verejték édesanyánk, nagyanyánk homlokán, amíg dagasztották, amíg a tésztát a kemencébe tették, amíg kiszedték és felvágták. Most megvásároljuk a kenyeret, s természetesnek vesszük, hogy van. Hála azért, hogy most is vannak szántó-vető és kenyeret sütő emberek! Köszönet, hogy az édesanyák és édesapák igaz szeretettel teszik a táplálékot a mindennapi asztalra – foglalta össze gondolatait imájában a lelkész. Az áldást Papp Noémi evangélikus lelkész mondta. 

Az új kenyér ünnepén a Borsika néptáncegyüttes magyarpalatkai táncokat mutatott be, Barabási Réka csengő hangú 6. osztályos lány, a Borsika tagja népdalokat adott elő. Szabó Előd, a közönség kedvelt énekese a Kell még egy szó című dalt énekelte. A rendezvény a kétszeres Fonogram-díjas Kerekes Band koncertjével zárult.

Igazán finomra sikerült az idei új kenyér, amit mindenki megkóstolhatott. A Borsika együttes tagjai kosarakkal járták körbe a nézőteret, s kínálták meg az ünneplőket. 

Az óriáskenyereket ez alkalommal is az Eldi pékség biztosította, amiért köszönetet mondtak a tulajdonosoknak, Kabai Eleknek és Kabai Elek Csabának, Tőkés Tibor pékmesternek és segédjének.