Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-07-28 11:00:00
Bocsánat, nem tévedésből tetszett eljönni a temetésre?
Hát ez nem Edömér? Itt alant?
Nem, mert ez itt csak egy Kis.
Ja, ja. Akinek ezek voltak a varázsszavai, hogy igazság, arányosság, ellenállás…
Nem, kérem. Az az illető egy Márai volt.
Akkor nem értem.
*
Volt talán egy rokonszenves barátom, aki azt állította magáról, hogy Edömér. Titokzatos képpel közölte: fantasztikus terven dolgozik.
Például feltalálja a fogtömő automatát.
Még semmi sem volt belőle, de Edömér máris szenvedett. Iszonyodom, siránkozott. Rettenetes kín gyötör: attól tartok, máris ellopták a találmányomat.
Közben fűnek-fának elfecsegte, hogy feltalálta a fogtömő automatát. Vagy automata fogtömőt. Ezen még dolgoznia kell.
Mert minden olyan bonyolult, ugye. Ha, tesszük azt, beválik a találmány, akkor kenyér nélkül marad a fogászati szakma. Kész krach. És akkor a feltalálót fúrógépes kezelésben részesíti a méregbe gurult szakszervezet.
Máskor meg a fogathajtó vébét szerette volna megreformálni, méghozzá kapcsolásos úton, a fogtömő automata révén. Nos, a páciens – úgy is mint versenyző – bevesz egy marék antibébi tablettát, minek következtében kihullnak a fogai. És hopp! Azonnal használható a fogtömő automata. Egyesével bedobjuk a fogainkat, az automata szerre betömködi, és kész. A masinát aztán bérbe is lehet adni akár. Új alkalmazások tömkelege is jöhet.
Na meg hogy a zseniális átkötéssel megússza a fogászok bosszúját.
Edömér találmányai sem a sötét múltban, sem a fényesnek vélt jelenben nem arattak sikert.
Az „érában” bolondnak hitték, a sokoldalú vadkapitalizmus közepette hallani sem akartak róla. Sőt még ádázabbul lopkodták az ötleteit.
Mert az újkommunizmus is csak olyan, mint a pisai torony. Amely 1173 óta ferdül egyre. És mégis áll.
Mert bár a szovjet típusú rendszert túlhaladottnak, idejétmúltnak, sőt legyőzöttnek nyilvánították, az emberek legbensőbb bensőjükben tovább is szovjetek maradtak. Az autentikus csausizmus is csupán a diktatúra bukása után érett igazán be: a népben magában.
A felhőtlen jövőképet két szuperbiztos sarokkő szavatolja: a tudatlanság és az önbizalom.
Róka fogta csuka és csuka fogta róka, amint pompásan satuzzák egymást. Amit tisztességgel meg lehet tenni, azt sikerrel kell elrontani – ez a spíl, ez a stíl.
Barátunk, a feltaláló idealista összeomlott, mint a gellert kapott piramisjáték.
Ha ő a milói Vénusz, mese nélkül beválasztják legalább négy parlamentbe. Hiszen a kezei nélkül nem képes lopni.
De mindenütt csak a bizalmatlanság. Mert hiába tudható, hogy akkor sem lop vala, ha történetesen nem ő a milói Vénusz. Mert bizony: immár gépesítve, sőt automatizálva a lopás, a rablás. Szuperintelligens robotok végzik a piszkos munkát: manipuláció, tüntetés- és zavargásszervezés, pártkassza-kiürítés, sikkasztás, bankbetörés, választási csalás, politikai merénylet, védelmi műveletnek álcázott népirtás, harsogó propagandával gerjesztett tömeggyilkosság – szóval minden, ami csak belefér. A világ pompás fekete lyuk, érezd jól magad. Minek jönnél ki belőle.
Edömér egyik legszebb álma az volt, hogy ő lesz a joghézag, amelyet ideológiai tartalommal töltenek meg a politikusok.
Nemhogy joghézag, már Edömér sem lehetett, mert mi az, hogy Edömér. Talán Efemér!...
És hát egyáltalán nincs szükség semmiféle hézagra. A jog pláne akkora fikció, mint maga a Naprendszer.
Pironkodva modom, hab is lett volna egy csókon – de mire megpályázta, kiderült, hogy már kész a versenyvizsga. A tulajok tulaja anyósának a legeslegkisebbik lánya nyerte meg, aki nem kimondottan demográfiai célú kapcsolatokat tart fenn a sógorok sógorával stb.
Ilyen a világ. Csalódottságában s elkeseredettségében Edömér végül dokumentálni szerette volna a világ egyetemes gonoszságait. Benne az emberiségét, kinek-kinek a rá eső sárkányfogveteménységével.
Időszerűtlen dolog. Gonoszokat nem érdekelhet a gonoszság maga. Amikor mindent elsöprő szenvedély uralja a földet és a vizeket és a levegőt: a virtuális boldogság valóságon túli édene.
Továbbá oldalági ötletként Edömér mozgalmat szeretett volna teremteni a jóra. Előbb csak itt, a Maros-parti városban. És amint izmosodik, hát egész Európában. Aztán, mikor az is kész, akkor Amerikában. És Ázsiában. Afrikában. Dél-Amerikában. És az Antarktiszon is, természetesen.
Na most, a ciklikus tömegjárványokat és a globális hőemelkedést tapasztalva, én s még néhány milliárd egyén végül is – rezignált nemzetközi legyintéssel intéztük el a kényes problémát.
Tette volna Edömér is, de már akkor! Mert ha felveszi vala találmányai bakancslistájára a lélekkapcsolós legyintőkészüléket, rengeteg halálos beteget kímél meg a szenvedéstől, elkerülve az eutanáziával kapcsolatos mindenféle szakmai és hivatali hercehurcákat… A durumós kekeckedést, ami miatt mindmáig reményvesztett lelkek sok millió tonnányi pora mond le a feltámadásról, szóratik szét a földön, hegyek csúcsán, néma vizekben – vagy csak szürkéllik árván, magányos urnákban, díszes hamvvedrekben, komor kriptákban, ahol még sóhajtani sem ildomos.
Edömér lelki csuszamlása, setét kollapszusa alapvetően ereditárius vétetésű – s mindenekelőtt komplex lelki habitusából ered, amely, magyarázta egy hozzáértő elemző: echte társadalmi produktum.
De már nem az. Vagyis mindegy is.
A kórház után senki sem akarta ismerni. Dilis, legyintettek.
Egy rókalelkű házaspár mindenféle papírokat íratott alá vele. Aztán szépen kipenderítették a lakásából… Végezetül az egyik szálloda mögötti bokros kutyaparkolóban ajándékozott zaklatott lelkének némi üdvöt a fájdalommentes kihűlés különös kegyelme.
A város temettette el.
Miközben pár fagyos rögöt dobott a koporsójára, egy lerobbant fickó azt mondta:
Jöszte egy ötvenessel, Edömér.
Az adós nem reagált.
A fickó megvárta, míg az utolsó lompos kocsmabarát is elhordja magát. Összeszedte a néhány száradt virágot, hogy majd újra eladja.
Közben folyton mormogott.
Úgy kell neked, Edömér.
*
Mit nem ért? Az az illető egy Márai volt.
Akinek azok a varázsszavai, hogy igazság, arányosság, ellenállás?…
Ja, ja.
Akkor ez nem Edömér? Itt alant?
Nem, mert ez itt csak egy Kis.
Bocsánat, nem tévedésből tetszett eljönni a temetésre?