Az angyalok, kik mellettünk járnak

*Csatlós Levente: Égi ablak             
(Fotók: N.M.K.)

Vannak ilyenek? Bizonyára, hiszen Csatlós Levente festőművész ezen a címen egy egész kiállítást szentelt nekik. Képeit, objektjeit már sokan látták a marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában. És derűt, reménységet kelthetett bennük a Csatlós alkotta álomszerű, mesebeli világ. Ott, azokban a termekben, ahol pár héttel előtte mintegy harminc grafikus fejtette ki látványosan és hatásosan tiltakozását a napjaink valóságát elárasztó rossz, kegyetlen, pusztító, embertelen jelenségek és azok okozói ellen. A realitás sajnos sokkal inkább e Protest jegyében fogant művekben ölt testet. Az ilyen gyermekien tiszta, mesésen naiv univerzum, amilyet a maga útját következetesen és rokonszenves meggyőződéssel járó vásárhelyi művész felmutat, ritka kivétel, de annál biztosabban számíthat a közönség szimpátiájára. Jó belefeledkezni ebbe az angyalos, tengerészes, vidáman sokszínű, csendesen mosolygós, nyugtató közegbe. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a történet folytatódik, hiszen alig több mint egy éve a Bernády Házban rendezett egyéni tárlatán is ezzel a tengeri nosztalgiákkal és mesés víziókkal, mediterrán mítoszokra utaló jelképekkel telített festményekkel, plasztikákkal találkozhattunk. Néhány mű az akkoriak közül itt is megjelenik, a többség azonban új alkotás, különös, szárnyas és szárny nélküli szereplő, akik magától értetődő természetességgel kötik össze az eget a földdel, allegóriát a nonfikcióval. És persze ott vannak az angyalok, akiket „a Világ teremtése előtt, a Fény első szikráiból faragott meg az Isten”. Az idézet a kiállítás katalógusába illesztett és a megnyitón fel is olvasott ajánló szöveg része. A festő felesége és szellemi, érzelmi alkotótársa, Alina Csatlós tárlatra hangolt lírai prózája akárha a látottak szerves tartozéka lenne, metaforikus érzékenységű útmutatóként is szolgálhat a nézőknek. Történetet is mesél, allegorizál is, többféleképp is körülrajzolja a lényeget, amit ezek az alkotások egyenként külön-külön és együtt is képviselnek: a jóságot.

„A zöld, a kék, a türkiz és az indigó teljes harmóniában áll össze” ezen a tárlaton. Olyan megkapó esetlenségben, ahogy csak a gyermekrajzokon jelentkezhet. Méretben és formában is változatosan, a 2 méteres festménytől a 10,5 centis nagyságrendűig. Szimbolikus lények és tárgyak, emberek és állatok, mesehősök és legendás alakok, honiak és egzotikus tájak képviselői, földhöz ragadtak és csodatevők zsongását véli látni, hallani, érzékelni a néző, ha hajlandó vagy képes beleélni magát ebbe a tarka, a maga módján olykor abszurd, békés világba, amelyről már a művek címe is sok mindent elárul. Íme néhány mutatóba: A szarvas és a méhecskék, Játék a farkassal, Zene az Egeknek, A matróz és a három grácia, A görög, Partra szállás, Égi ablak, Japán pár, Angyal pirosban. Valahol végül úgyis felcsendül a szemlélőkben a szférák zenéje, és úgy érezhetik, szótlanul meghúzódva a művészetek emelkedett terében, rájuk figyel az őrangyaluk is.