Az 1989. december 15-i forradalom „ellopott” kezdete
2025-02-13 16:00:00
- Kincses Előd
A román igazságszolgáltatás Temesvár igazsága ellen
Öt román és magyar értelmiségi, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Florian Mihalcea, Szilágyi Zsolt és Kincses Előd 2021. december 15-én a forradalom kitörésének helyszínén, Temesváron elhatározta, hogy megalapítja az „Asociația 15 Decembrie – zi al solidaritãții româno–maghiare” (December 15. – a román–magyar szolidaritás napja) egyesületet. Rajtunk kívül álló okokból négy év alatt sem sikerült az egyesületet bejegyeztetni a civil szervezetek országos nyilvántartásába, és megszerezni a jogi személyiséget.
Mivel az egyesület elnevezésében a „román” szó szerepel, a hatályos szabályok szerint a szokásos bírósági begyzéshez a Kormány Főtitkárságának előzetes engedélyére van szükség. Eleinte meglepett bennünket jogos kérelmünk megoldásának érthetetlen elodázása, majd az előzetes engedély elutasítása. Közismert, Romániában számos egyesület és alapítvány nevében szerepel a román vagy nemzeti kifejezés (román–görög, román–orosz, román–német stb.). Megmagyarázhatatlan, miért pont a román–magyar szóösszetétel verte ki a biztosítékot Marian Neacșunál, a kormány akkor még tisztségben levő főtitkáránál.
Az elutasítás mostanig ismert indokai
Közigazgatási panaszunkat a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz (Curtea de Apel București) nyújtottuk be, de az elsőfokú bíróság ítélete újabb csalódást okozott. A bíróságnak címzett dokumentumban végre írásban indokolta meg elutasító álláspontját az alperes Kormányfőtitkárság. Szerintük az olyan kifejezések használata, mint a „román” vagy „nemzeti”, azt a benyomást kelti a nyilvánosságban, hogy az egyesület célkitűzéseiben és megnyilvánulásaiban a román nép vagy nemzet többségi véleményét fejezi ki. Ezáltal az egyesület azt a benyomást kelti, hogy ő az egyetlen olyan hiteles testület, amely az általa propagált, egyedül üdvözítő véleményt képviseli. Köztudott, számos olyan nemkormányzati szervezet (ONG) létezik, amely a román vagy magyar, roma stb. kifejezést használja. Ezeket a szervezeteket nem vádolták azzal, hogy az ország népének többségi véleményét képviselik, vagy hogy bizonyos típusú célkitűzéseik egyediek lennének.
Az az indokolás, hogy a törvény a Kormány Főtitkárságára ruházta annak megállapítását, hogy „az egyesület céljai és célkitűzései összhangban vannak-e a román nép többségi akaratával”, minden jogalapot nélkülöz. Azt sugallja, hogy a román államnak joga van korlátozni az egyesülési jogot annak alapján, hogy az összhangban van-e „a román állam többségi akaratával”, az aktuális „hivatalos vonallal”!
December 15-e igaza
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB-CEDO) joggyakorlata kategorikusan cáfolja a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ítéletét. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a közérdekű kérdésekben való beszédet nem lehet kényszerítő okok nélkül korlátozni. Az európai bírák következetesen elmarasztalták az alperes államot, amikor a nemzeti bíróságok a „hivatalos történelemre” hivatkozva korlátozták a felperes véleménynyilvánítási szabadságát. Az EJEB szerint az aktuális történelmi kérdésekben „az államnak tartózkodnia kell attól, hogy beavatkozzon a történelmi vitákba”, két kivétellel. A holokauszttagadás esetén és akkor, ha a történelemhamisítás rossz ügyet szolgál. Azért is bíráltak bennünket, mert állítólag nem bizonyítottuk be azt, hogy „a forradalom kezdete 1989. december 15-e volt”, és azt sem, hogy a forradalom a Tőkés Lászlót védelmező román–magyar szolidaritás eredményeként robbant ki. Joggal teszem fel a kérdést, a román–magyar szolidaritás, a Tőkés László védelmére 1989. december 15-én összegyűlt tömeg milyen rossz célt szolgált, Vasile Cercel nem azt kellett volna skandálja, hogy „Jos Ceaușescu” (le Ceaușescuval), hanem azt, hogy éljen a pártfőtitkár és „szeretett” felesége, Elena?
A hivatalossá vált történelemhamisítást cáfolandó, 1989. december 15. történelmi jelentőségének védelmében a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez benyújtott fellebbezésünkhöz csatoltam két perdöntő bizonyítékot, nevezetesen Nicolae Robu, Temesvár polgármesterének az 1989-es forradalom 30. évfordulóján mondott beszédét és a Tőkés Lászlót kitüntető elnöki rendeletet. Temesvár volt polgármestere, aki a helyszínen élte meg a forró napokat, kategorikusan kijelentette: „1989. december 15-én Temesváron kezdődött az a küzdelem, amely a romániai kommunista rendszer bukásához vezetett”. Amikor Traian Băsescu államelnök 2009. december 14-én Tőkés Lászlónak a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát adományozta, így indokolta meg: „Az 1989. decemberi forradalom 20. évfordulója alkalmából, nagyrabecsülve azt a bátorságot és méltóságot, amellyel személyes példájával elindította a román nép történelmi jelentőségű felkelését a kommunista diktatúra ellen”. Megjegyzem, az EJEB joggyakorlatát semmibe véve, az ítélet indoklása meghatározza (?) a forradalom kezdetének hivatalos dátumaként 1989. december 16-át, hivatalossá téve december 15-e „kiradírozását”.
Alkotmányos jog
Kétségtelen, hogy a Kormány Főtitkársága által meghatározott december 16-i dátum, amelyet a kommentált ítéletbe belefoglaltak, sérti az alapítók politikai jogainak az érvényesítését is. Nem kampányolhatunk a hatalmi egyensúly megteremtéséért, nem népszerűsíthetjük azokat az értékeket, amelyeket vallunk, amelyek ráadásul alkotmányos védelem alatt állnak. A román alkotmány 1. cikkének (3) bekezdése szerint ugyanis „az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviseli, a román nép demokratikus hagyományainak és az 1989. decemberi forradalom eszméinek szellemében”.
Kezdeményezésünk ellehetetlenítése ellentétes a hivatkozott alkotmányos rendelkezések betűjével és szellemével. Megakadályozza, hogy az ideális temesvári román–magyar együttműködés üzenetét visszahozzuk a közbeszédbe. Köztudott, hogy létezik a szekuritáté dicstelen szerepét eltussoló forgatókönyv, amivel önigazolásból le akarják járatni azt a forradalmat, amely az általuk eszközökben nem válogatva védett diktátor házaspár rendszerének megdöntéséhez vezetett.
Sajnos a Kormány Főtitkársága, a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság és most már a Legfelsőbb Ítélőtábla és Semmítőszék (Înalta Curte de Casație și Justiție) is ezeknek az okkult erőknek a csapdájába esett. A 6895/2/2022. számú ügyben benyújtott fellebbezést a Legfelsőbb Ítélőtábla és Semmítőszék február 5-én tárgyalta, és megalapozott fellebbezésünket elutasította. A román perrendtartás szerint az ítéletet szóban nem, csak utólag, írásban kell megindokolni. Gabriel Andreescu Petőfi-díjas egyetemi tanár, régi ellenálló és Florin Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke szerint ez egy szégyenteljes, történelemhamisító határozat. Természetesen az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulunk. A Kormány Főtitkársága annyira biztos volt a dolgában, hogy jogtanácsosa meg sem jelent a tárgyaláson…
Ellopott start
A cikk címének magyarázatául érdemes egy sportos hasonlatot használni. Ha egy atléta a startpisztoly lövése előtt elindul, akkor kizárják a versenyből, mert „ellopta” a startot. Mint egykori sprinter és mint Tőkés László egykori ügyvédje az 1989. decemberi kilakoltatási perben, meggyőződésem, hogy a Kormány Főtitkársága és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ellopta a forradalom rajtját! Marian Neacșut – a kormányfőtitkári posztjáról – nemhogy „kizárták” volna a politikai életből, hanem érdemei (?) elismeréseként mindkét kormányban a kormány alelnöki posztjára léptette elő Marcel Ciolacu. Legújabban bekerült a PSD közigazgatási átszervezési tervét bütykölő testületbe is.
Befejezésül megjegyzem, az RMDSZ felső vezetése érthetetlen módon nem népszerűsíti Tőkés László és a temesvári román–magyar szolidaritás történelemformáló szerepét, akarva-akaratlan támogatva a hazug, történelemhamisító szekusnarratívát.
