Atyhai fény Szovátán

Nyilván a fényt jelképesen értelmezzük, de eredeti értelmében, megkapó műtárgyak tükröződésében is. Mint minden évben, a 8. atyhai képzőművészeti kiállítás idén is lejött a Kakasülő Galériából a Kusztos Endre Emlékház kiállítótermébe. Fent a hegyen közel félezer érdeklődő tekintette meg a fény jegyében megrendezett kiállítást, a tárlatnak a fürdővárosban is biztos sok látogatója lesz. Az augusztus 15-i megnyitón is szép számban volt jelen a közönség. Tetszetős hangulati felvezetője a Samu Imola – Samu Janka-Timea énekes-zenész párosnak köszönhető. A rendező emlékház és a Művészek Atyhai Társasága nevében Bocskay Vince szobrászművész, valamint a méltatásra felkért művészeti író, Nagy Miklós Kund ajánlotta az eseményt és a kiállított képeket, szobrokat, installációkat, kerámiákat a művészetkedvelők figyelmébe. Mindenik kiállító nem lehetett jelen, de a helybeli művészek jelenléte is kellőképpen növelte a rendezvény vonzerejét. 

A MAT-tagok ezúttal is egy-egy meghívott művésszel tették teljesebbé a régió művészetének körképét, egyensúlyt teremtve tradicionális és kortárs alkotótörekvések, hagyomány és újítás, idősebbek és fiatalok, érzelmi és értelmi irányulások képviseletében. A kiállítást méltattuk már mellékletünkben akkor, amikor a Kakasülő Galériában állt a figyelem központjában. Az anyaga Szovátán is ugyanaz, illetve egy újabb művel, Kuti Dénes drámai hangvételű festményével gyarapodott. Nem ismételjük meg a múltkori értékelést, azt viszont érdemes hangsúlyozni, hogy a tárlaton azok is újabb élményekkel gazdagodnak, akik már látták az atyhai bemutatón. Ott a Kakasülő és Homloktörő galériák különleges berendezése, belső töredezettsége, a különböző szinteken akciózó fény-árnyék más hatást kelt a nézőkben, mint Szovátán, ahol egyazon szögletes térben, egyformán megvilágítva kerültek egymás mellé a munkák. Atyhában romantikusabb hangulatba kerülhet a látogató, az itteni emlékházban erőteljesebb az összkép sugárzása. Minderről élénk eszmecsere alakulhatott ki a megnyitót követő baráti csevejen, amelyen Bocskay Vincét, Kuti Botondot, Kuti Dénest, Sánta Csabát, Siklódi Fruzsina Erzsébetet és Vinczeffy Lászlót ilyesmiről is kérdezhették az ismerősök. 

Nosztalgiázni is lehetett, hiszen egy évtizedes intenzív tevékenység után Vinczeffy bejelentette, a sorozat itt véget ért, a nagy szervezést, rengeteg energiát igénylő csoportos kiállítások időszaka lezárult Atyhában, portájukon, a Kakasülőn és a szoborkertben viszont saját munkáiból ezután is nyílnak tárlatok. A Művészek Atyhai Társasága nem bomlik fel, kár is lenne, ha ez az összeforrott művészközösség nem kamatoztatná mindazt, amit eddig elért. A szovátai galéria is mind nagyobb hírnevet, elismerést szerez magának. Jó lenne, ha az építésekor megoldatlanul maradt akusztikai gondjait is orvosolni lehetne. Az alkotók és a tárlatlátogatók igényes közössége megérdemelné, hogy ebben se találjanak hiányolnivalót.