szoknyát ölt testére az erdő, száz színbe öltözik fel a hegy.
Nézz körül, magasan vagy szőlőhegyünk legtetején, egy
pillantásodba kerül csak. Vénült szépségű lány
lehet így izgalomban, ha későre
megjön a vénült vőlegény, kire mostanig mind várt.
Ott piros szoknyát cserél az erdő rózsaszínnel,
s aranysárga haját fésülik a bomlott szelek az ágon.
Most kék fodrokat rak testére sietve,
remegő izgalommal próbálja, így jár-e tisztásain a hajnal.
Most zöldbe vedlene vissza, de nincs már zöld,
eltelt az az idő... siet esztelenül a vén lány,
száz kézzel kap utánuk, de nincs már
kék szoknya sem, nincs rózsaszín, nincs sárga, nincs, nincs,
földre estek örökre, s ami még maradt is,
már csak piros rongy...
Piros levelet kerget a szél s kopasz ágat ver össze.
Hallod-e, hogy zokog az erdő, mintha szíve volna
ott is a földnek.
Piros levelet kerget a szél – írta valamikor Bözödi György. Talán mikor e sorok hozzád elérnek, kedves Olvasóm, már levél is alig lesz a fákon. Megérkezett november.
Az enyészet havának első sétájára hívlak, jer velem szép elmúlást látni.
Lábam alatt tündér terrakotta
November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. November elsején mindenszentek napját, másodikán halottak napját csak a IX-X. század óta ünnepli meg az egyház. Angliában, kelta területen már a VIII. században is közünnep volt november első napja, ez volt ugyanis a kelta év kezdete. Supka Géza fejti ki ezt a Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek című művében. – Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a katolikus egyházi évbe is.
A november elsejei mindszentek napját Kr. u. 835 óta, a 2-án tartott halottak napját pedig 998 óta tartja meg az egyház. Az utóbbi ünnep a Krisztus utáni 1000. évre várt világvége szorongásos hangulatában fogant. A halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a sírba. Ilyenkor illett a sírokat is rendbe hozni. Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfedjék a szellemek siránkozását. Itt szólal meg igazában az emberiség egész halálfélelme, amely a mágikus korok egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.
Első mai megállómon Őszi füst-varázsban Jékely Zoltán fogad:
Köd-fényben áll a budai vidék;
legyen enyém az ősz, akár a lelkem,
pipámban száz levél hullája ég,
miket finom dohánnyá szeleteltem.
Egyharmada diófa levele,
másik harmad édeskés hárslevélke,
a többit naspolya hullatta le,
vagy a szomszédunk szelíd gesztenyéje.
A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb lészen. Lippai János így okította a XVII. században a gyümölcskertészeket. November 1-jén, 1606-ban született Pozsonyban az első magyar nyelvű tudományos kertészeti kézikönyvünk szerzője, egyszersmind első gyümölcskutatónk. Pozsonyban és Bécsben végezte tanulmányait. Széles körű műveltségére, nyelvtudására jellemző, hogy a grazi, majd a bécsi egyetemen keleti nyelveket oktatott. 1643-ban tért vissza Magyarországra. Érdeklődése egyre inkább a természettudományok, a kertészet irányába fordult. Bátyja, György esztergomi érsek udvarához kérte magát, és hátralévő éveit az érsek által európai hírűvé fejlesztett pozsonyi prímáskert gondozásával töltötte. Műveit – melyek közül ötnek ismerjük a címét, de csak kettő maradt ránk – magyar nyelven írta, ezáltal megteremtve a hazai szaknyelv alapjait. Első művében, a Calendarium oeconomicum perpetuumban havi részletezéssel, időrendi sorrendben ismertette az egyes időszakokban esedékes mezőgazdasági munkákat. Gondos útmutatást adott, várható időjárási viszonyok előrejelzését is taglalta. Munkája jól használható és népszerű volt; hat kiadást ért meg. Legjelentősebb alkotása, melyben főleg saját tapasztalatait összegezte, a háromkötetes Posoni kert, amely még a XIX. század elején is alapműnek számított. Az első kötetben mintegy 150 dísznövényfajt írt le. A második kötetben a zöldségtermesztés mesterfogásait ismertette. Elsőként foglalkozott a vetemények növényvédelmével. A gyümölcsöskerttel foglalkozó harmadik kötet már csak halála után jelent meg. Ebben megalkotta az első magyar gyümölcsfajta-ismerettant: csaknem száz fajtát ismertetett. 1977-ben az Akadémiai Kiadó megjelentette a Posoni kert fakszimile kiadását.
Miket a lomb szűrőjén felfogott,
nyári napok, szívódjatok belém!
Bódítsatok vad szirom-illatok,
villó fények az asszony-fák csecsén,
melyek alatt tátott szájjal hevertem,
s egy cseppentett-csepp mézet könyörögtem –
Szép fák, kik álltok most kopott-leverten,
borultok még virágba körülöttem?
– villant rám Jékely versének második szakasza, fellebbentve egy Maros menti kastélykert őszi színpompáját. Egyik egykori tulajdonosa hódította meg elsőnek a Kilimandzsárót.
November első napján, 1845-ben látta meg a napvilágot Teleki Samu is. A világhírű Afrika-kutató Debrecenben, Göttingában és Berlinben tanult természettudományokat. 1886-ban expedíciót szervezett az akkor még nagyrészt ismeretlen Kelet-Afrikába. Zanzibárból indultak Kenya partjai felé 1887 januárjában. Útjuk során mintegy 3000 kilométeres útszakaszt térképeztek fel, felfedezték a Rudolf- és a Stefánia-tavat és a később Telekiről elnevezett vulkánt. Megmászták az 5310 m magas Kilimandzsáró és a 4680 m magas Kenya-hegyet. Addig ismeretlen népcsoportokról adtak hiteles hírt. Tekintélyes tárgyi etnográfiai, valamint állatbőr- és trófeagyűjteményt hoztak haza, ezzel megvetve a Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményének alapjait.
A tűzfalat térkép tapogatja
(Amikor a ‘60-as évek elején egy nyáron a gernyeszegi Teleki-kastélyban működő preventórium „vendége” voltam, magam is megcsodálhattam az egyik bejárati ajtó szemöldökfája helyén az elefántagyarat – éppen a gyerekkönyvtárba nyílott az az ajtó. Ott olvastam először Afrikáról, Verne Gyula Tizenötéves kapitánya volt az. Akkor az egykori tulajdonosról könyv ott nem létez(het)ett. De hírét-nevét akkor is – suttogva ugyan, de – őrizték a gyermek-tüdőgondozóban dolgozó helybéliek.)
Világraszóló volt, hogy először a történelemben végigfényképezték az egész expedíciót. Amit kevesen tartanak számon, a széki gróf Teleki Samu még két nagyobb expedíciós utazást tett: 1893-ban Indiában és az indonéz szigetvilágban járt, 1895-ben pedig visszatért Afrikába.
Kígyó-lélek, kék pipafüst,
mennybefutó selyemkötél!
Bár csimpajkodhatnék beléd:
mi lesz, ha itt-talál a tél?
Maholnap dérvert ez a rét,
Fáink szél-hóhér öklözi –
Emelj, emelj, varázs-kötél,
rózsálló, langy felhők közé!
– Jékely pipafüst varázskötelén ereszkedek alá az első, mai napig működő magyar egyetem ősvárosába, a Pozsony közeli Nagyszombatba.
Itt jött a napvilágra ugyancsak november elsejei gyerekként 1864-ben Schlesinger Lajos matematikus, egyetemi tanár, matematikatörténész. Egyetemi tanulmányait Heidelbergben és Berlinben végezte, ahol 1887-ben doktorátust szerzett. 1911-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem matematikatanára volt, attól az évtől a gießeni Justus Liebig Tudományegyetemen tanított. Itt mélyítette el matematikatörténeti kutatásait is. Sokat tett Bolyai János tudományos munkásságának elismertetése érdekében.
A vadszőlő leveleit a szélvész
elvitte, de száz karja itt maradt:
a tűzfalon most óriási térkép,
erek, folyók, ösvények és utak.
Nézik-nézik az árva madarak,
drótlábu pintyek, kurtaröptü cinkék,
találgatják száz közt a jó utat –
de végül ittmaradnak télre mindég.
– a költő vadszőlőtérképéhez hasonlatos a Kárpát-medence is: egymást összekötő ösvények és utak rajzolata.
Ugyancsak felvidéki származású a szerves kémia egyik legjelentősebb magyar kutatója. Brukner Győző Késmárkban született 1900. november 1-jén. Szent-Györgyi Albert munkatársa, Budapesten, majd Szegeden tanult. 1926-tól a szegedi egyetemen, majd 1950-től az ELTE-n tanított. A Szent-Györgyi által felfedezett P-vitamin kémiai szerkezetét közös munkával tisztázták, ami elvezetett a görcsoldó izokinolinok (pl. a papaverin) hatásosabb használatához is. Szerves kémia című műve nem csupán egyetemi tankönyv – a szerves kémikusok legtöbbet forgatott kézikönyve lett.
Utamra sok-sok levelet rakott a
szél – ez a megtért vandál építész,
ki rombolás után alkotni kész –
s most lábam alatt tündér terrakotta,
mely az első új szélre szerteszéled,
akár a füst, ha a pipám kiég,
akár a hajnali, bátor remények.
S egy hajnalon én is némán kiégek.
– ezzel a képpel fejezi be Őszi füst-varázslatát Jékely Zoltán.
Magam ilyen tündér terrakottán indulva a késő őszbe, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
