*Ahogy gyűri egyre végesebbre, fonákján szivárog a szürke
A színeket már összevegyítette
a sugártalan palettájú ég.
Nincs kék, se zöld, és nincs fekete este,
csak magát satírozó szürkeség.
Mintha a formák megszűnnének benne,
felgöngyölíti szőnyegét a tér,
és ahogy gyűri egyre végesebbre,
fonákján szivárog a szürke vér.
E göngyölegben nincs helye időnek,
magába térül mindenütt a szőnyeg,
hogy semmihez ne kötődjék soha.
Nincs hát galaxis, nincs fényévnyi távlat,
mert arca sincs a fölvérző fonáknak,
ami világhoz hasonlítana.
Gál Éva Emese 1988-ban írt Látomásából indulok. Még alig múlik este 6 óra, s beköszönt a teljes sötétség. Rá három órára indulok el, amikor a tiszta égen teljes pompájában ragyogni kezd a csillagok birodalma. Ny-ÉNy-i irányban már búcsút vehetünk a Sas csillagkép Altairjától és a Hattyú Denebjétől. Éppen utóbbin keresztül húzódik a Hadak útja – saját galaxisunk fénye ez: több száz milliárd csillag összeolvadó ragyogása. A Tejút a zeniten álló Kassziopéját fogja közre. DNy-on a Pegazus négyszöge dereng az Androméda felé menet, alattuk a Halak és a Vízöntő, a Triangulum és a Kos csillagképeket láthatja az égbolton vándorló szem. Az ógörög mitológiában a Vízöntő maga Ganumédész, akit Zeusz sas képében ragad el, hogy az Olümposzon az istenek pohárnoka legyen. Az egyiptomiaknak a Vízöntő feltűnése a Nílus áradását jelezte előre. A Vízöntő kettős teremtő és romboló hatalma maga az élet körforgása. DK-en már átlépi a horizontot az Orion. Legfényesebb csillaga, a Betelgeuse, Napunknál ezerszerte nagyobbra fújódott vörös óriáscsillag. A csillagkép központi hármasának vonalát jobb kéz felé hosszabbítva a Bikába jutunk. Ennek legfényesebb csillaga az Aldebaran, a Bujdosók lámpása. Tőle ÉNy-ra lelhető fel a Fiastyúk több száz csillaga. A keleti horizont felett pislog már a Kis Kutya; fölötte az Ikrek csillognak. Tőlük kissé ÉNy-ra látszik a Szekeres legfényesebb csillaga, a Capella világol. Az északi horizont felett a Nagy Göncöl látóhatár felé álló szekérrúdján ereszkedjünk vissza a földre.
Advent első hetének vége. Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje. Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a katolikusoknál az angyali mise, a roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Ha hó esik, azt még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni…
December 5-én (1851-ben) született Petrik Lajos vegyész, természetjáró. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott, a magyarországi porcelánföldekről írt összefoglaló ismertetést. Szakcikkei a Földtani Intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Mint turista részt vett Magyarország hegyvidékeinek feltárásában. 1885-től 1900-ig a Turisták Lapjának szerkesztője. A Tátra egyik csúcsát róla nevezték el. Több tátrai hágó és völgyátjáró helyét tisztázta, a Sedilko- és Suchavoda-hágók első átmászója és névadója, a Furkota- és Spara-hágó feltárója. A hegyekbe többnyire egyedül járt, néha hegyivezetők kíséretében, különösen a stólai Rusznák Andrást kedvelte. Az első tátrai amatőr fényképészek közé tartozott, a Tátra nehezebben elérhető részeit is fényképezte. A Magas-Tátra és az Alpok mellett bejárta a Déli-Kárpátokat, a Retyezátot, a Páringot és a Fogarasi-havasokat is.
December 6. Myrai Szent Miklós napja, a gyermekek Mikulása. 1968-ban ő is a katolikus naptárból száműzendő szentek listájára került. Kultusza a bizánci és a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században.
A Miklós-napi alakoskodás és a gyermekek megajándékozása hazánk nagy részében újabb keletű, a karácsonyfával együtt terjedt el – írja Dömötör Tekla a Magyar népszokásokban.
December 8-án, 1982-ben halt meg a gyergyóalfalui születésű László Antal Kossuth-díjas vegyészmérnök. A budapesti műegyetemen szerezte vegyészmérnöki oklevelét 1945-ben. 1953-ban a Magyar-Román Kémiai Kísérleti Üzem főmérnöke. 1957-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanszékvezetője haláláig. 1963-ban jelent meg legfontosabb műve, német nyelven: Über die Zusammenhänge von Zündungsparametern eines Strömenden Gases (Az áramló gáz gyújtási paramétereinek összefüggéseiről).
December 9-én emlékezzünk meg a nagyajtai születésű Cserey Farkasról. A bölcselettudor, Mária Terézia udvari tanácsosa 1782-ben Bécsben e napon hunyt el. Nyomtatásban megjelent művei közül itt a Budán 1780-ban megjelent Geographia Mariana Regni Hungariaet emeljük ki.
December 10-én, 1842-ben halt meg Kolozsváron a Nyárádgálfalván született Szeniváni Mihály költő, író, politikus. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Az ő verseiben váltak először hősökké a szolgák, zsellérek. A népies irány egyik Petőfi előtti képviselője. Heltai Jenő a János vitéz népszerű pásztordalát Szentiváni verseiből állította össze. Néhány novellája is fennmaradt, hét elbeszélése közül ötöt halála után, 1843-ban adtak ki barátai, Kemény Zsigmond és Kriza János. 1991-ben a róla elnevezett nyárádgálfalvi iskola előtt avatták fel mellszobrát. Hogy mennyire kötődik lírája az élő természethez? Válasz helyett ízlelgessük kissé A szőlőtolvaj című versét!
Szőlőhegy tetején
Füstölgő kaliba,
Zöld gyepes küszöbén
Fogoly egy leányka.
„Rab vagy!” – mond a pásztor, –
„Fölverted hegyemet:
Szemeid bakator
Szőlőtőrül szedted,
Hosszan nyult szöghajad
Félig-ért gesztenye,
Pirosló ajakad
Holyagos cseresznye,
Mosolygó-alma volt
Fejérpiros orczád,
Gerezdimtől tanolt
Nevetni piczin szád.
Csók a büntetésed,
Csók nélkül rab maradsz;
ölöm lesz tömlöczed,
S két karom a rabláncz.”
„Csókot ám nem adok!”
– A kis lány felele -
„Inkább itt maradok
Rabodnak örökre.”
A szőlőhegy kincseinek kínálata – a szőlőpásztori élet dicsérete. Ógörög idill bakatorba oltva. Az egyik magyar szőlőfajta olasz eredetre irányuló megtévesztő származását már 1832-ben cáfolták. A bakatort az Érmelléken nemesítették.
A növények annyi mindent kínálnak az embereknek! A tudósok végtelen sok új kérdésen elmélkedhetnek, ahogy a modern technikák újabb és újabb ismereteket tárnak napvilágra a növények biológiájáról. A természetbúvárnak mindig ott a lehetőség, hogy egyre nagyobb csodálattal adózzon a természetnek, hiszen egy egyszerű nagyító is új ablakot nyithat a világra. A művésznek? Micsoda gazdag forrás a növényvilág a toll, az ecset és a fényképezőgép számára! Egy gyereknek pedig varázslat, ahogy a földbe ültetett gumóból egy gyönyörű virág sarjad – veszem a szót Jane Goodalltól.
Folytassuk tehát egy orvos-botanikus emlékének felidézésével. 1865. december 11-én halt meg a nagyajtai születésű Barra István. Orvos tanulmányainak befejezése után 1831-ben Pest, Pilis és Solt megyék főorvosává nevezték ki, és Kiskőrösön telepedett le. Orvosi munkája mellett botanikával foglalkozott; 1841-ben megjelent növénytana számos új magyar növénynevet tartalmaz. 1839-ben jelent meg Pesten a Tekintetes nemes Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyéknek természet-tudományi leírása című munkája. 1841-ben jelent meg szintén Pesten, egy több kötetre tervezett munka első része: Növenytan, melly a’ magyarországi és erdélyi növeny rendeknek, alrendeknek, ivadékoknak, alivadékoknak fűvészeti leirását, földrajzi elterjedését, távolabbi, közelebbi vegytani állványrészét, érzéki sajátságát, orvosi, gazdasági, művészeti és gyári hasznának előterjesztését, a’legérdekesb kerti és mezei nemeknek előszámlálását, a’ leghaszonvehetőbb és legesmeretesb fajoknak megnevezését, a’legujabb természetvizsgálók és vegytanosok felfedezése szerint foglalja magában, Első rész, Kétszikü vagy kinövő növenyek. Nagy kár, hogy a további részek nem kerültek sajtó alá.
Így élt, így nem teljesedett ki botanikusként élete.
Jut eszembe Számadó Ernőnek az Ifjúmunkásban 1978-ban megjelent Így élek!… című verse.
Borzongó nádasok, havas, nagy mezők,
Hályogos szemű dermedt tavak,
Feketekék erdő szálfái közt
Dühöskedvű szelek szántanak.
Felhő viharzik a szürke égen,
Farkasok cibálják a napot,
Dombtetőn a vacogó ágak közt
Varjúsereg károg, kavarog…
Reggel óta tüzelőfát vágtam,
Hóbasüppedt láperdők alatt,
Most pedig, hogy kukoricát főznék
Szedem a lének való havat.
Mint éles kés hasit a vad szél,
Az alkonyég vörösre fagyott,
Hideg lánggal ragyognak fölöttem
Könyörtelen, messze csillagok…
Hát visszajutottunk a csillagokhoz. Remény csupán, hogy bár messze vannak, könyörületesek, s az alkonyég vöröse, bár szelet jelez, biztatást hordoz.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
