2025. július 25., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A természet kalendáriuma (DCLXXIX.)

Hajtják a szél csikósai a búza

kalász-sörényes, vad méneseit,

s már dől a zápor, s fürge tűi a

rét ingét virágosra hímezik.


De most a felhő köpenye a villám-

varrás mentén megreccsen s fölhasad,

s házából, hol duzzogva ült, a rongyot

összesöpörni kiszalad a Nap.


Nyár közepe van, akár csak az 1948. július 25-én született Baka István versében.

E nap Jakab apostol, Jacobus Maior ünnepe. Jakab és öccse halászok voltak, Jézus a mennydörgés fiai nevet adta nekik. A Jakabnak tulajdonított ereklyék Santiago de Compostelában nyugosznak. A XII. századból származó Codex Calixtinus az alapja annak, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását már a Pray-kódexben is megtaláljuk.

Július vége a nagy zivatarok ideje, erre utal az időjósló versike is:


Jakab napja vihart szül,

Magdolna sárban csücsül.


E napon született Köszvényesremetén, 1758-ban Nyulas Ferenc orvos, kémikus.

1788-tól Szamosújvárt volt gyakorló orvos. Innen járt ki a radnai fürdőkbe tanulmányozni a gyógyhatásukat. Ő tette meg a tudatos kémiai magyar szaknyelv megteremtésére irányuló első jelentős lépést. A radnai borvizekről szóló, 1800-ban kiadott művében írta:

„Még senki magyarul vizet nem bontott, a kémia is újság nyelvünkben, innen szükségképpen sok új szókat kellett csinálnom, ha igazán akartam magyarul írni.”

Igazán magyarul írt. Szóalkotásai helyes nyelvérzékről, ugyanakkor viszont jó kémiai tudásáról is tanúskodnak. Könyvében szótárba szedte össze a kémiai kifejezéseket, még azokat is, amelyekről megjegyzi, hogy „nem az én kohómból kerültek ki, tehát nem új szók”. Különösen az a törekvése volt nagyon hasznos, hogy a régebbi magyar szavakat konkrét tartalomhoz kösse, minthogy ezek – mint írta – „a közönséges beszédben most ilyen, most amolyan értelemben, csak bitangjában forognak, de itten őket nem más, hanem éppen abban az értelemben kell venni, mint deákjai mutatják, különben a kémiai előadásokat bizonytalanná fogják tenni.” Az oxigént sav-aljnak, a hidrogént víz-aljnak fordította. Látható, hogy ezek a szavak is annak az elgondolásnak eredményeként születtek, amelyet maga elé kitűzött: „1-ször a könnyű kimondhatóság, mely a nyelvet édesíti, 2-szor a rövidség, amely a dolgoknak előadását könnyebbíti.” Kifejezései olykor szokatlanoknak tűnnek, azonban tagadhatatlanul jól beleilleszkedtek a magyar beszédbe.

1795-ben a pestisjárvány idején 53 községben gyógyított, és a himlőoltást ő ismertette meg Erdélyben. 1800-ban Kolozsvárt telepedett le. 1806. október 23-án nevezték ki Erdély főorvosává. Kolozsmonostoron vegyi gyárat alapított, ott készíttette a „szalamiasót” és „csontolajat” (ez utóbbit az állatgyógyászatban alkalmazták). Ő a mangán egyik felfedezője.

1808-ban egy háromtagú csoport tagjaként egy hónapig Báznán kutatta a helybeliek által égő tócsának nevezett jelenséget.


Paál László - Déli verőfény (részlet)


Amikor mindennel készen voltak, jelentést tettek a bécsi udvarnál, és Nyulas Ferenc, akinek a legfontosabb szerep jutott, javasolta, hogy a gázt az iparban – szesz és tégla gyártására –, valamint a háztartásban is fel lehetne használni, hiszen égési terméke szagtalan és nem mérgező. …Megelőzve koruk tudományát, a geofizika alapjait helyezték le. Bécsben igazolták Nyulas állításait, és hangsúlyozták, hogy igenis hidrogén van benne, és metángázról van szó… Nyulast megmérgezték, így a párbeszéd megszakadt Bécs és Bázna közt. Feledésbe merült az, aminek már akkori hasznosítása Erdély fellendülését eredményezte volna.

Máig használatos szavai közül néhányat ide gyűjtöttem: sav, tégely, folyadék, lombik.

Begyűjtés ez is, akár csak a Jakab napján, 1893-ban született Nagy Imre képének címe.


Anna asszony reggele

Már hűvös, ne játssz vele!


Július 26. Szent Anna, a magyar néphagyományban Kedd asszonya napja. Szűz Mária édesanyját tiszteljük benne. Kultusza a XIII–XIV. században terjedt el Európában, amikor az evilági boldogulás vágyának kísérőjeleként Jézus ember volta felé fordultak a hívők. Az ünnep dátuma egy templom felszenteléséről emlékezik meg. Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá, és szentelték fel egy július 26-i napon. E templom ünnepét és búcsúnapját Bizáncban július 25-én ülték meg, itt Kr. u. 50 körül Annának már külön templomot is szenteltek. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé.


Mosolygó idő van,

A magas égboltnak lobogva süt napja,

Mintha csak fiatal szerető szívekből

Volna összerakva.


Csendes a természet,

Erdők rejtekéből sem hallszik madárdal.

Meglapult a rigó tömött cserje bogján

Széteresztett szárnnyal.


Az égető napnak

Arcza némaságot parancsolt reája,

Mint szabad lantosra a zsarnok királynak

Fényes koronája.


A gyilkos melegtől

Kis csermely is futva menekül a völgybe,

S halkan fel-felzokog, hogy semmikép sem tud

Menekülni tőle.


Anna napján, 1854-ben Vadasdon született Jakab Ödön. A Hölgyfutárban 1877-ben közölt Ősz felé című verse mintha a ’48-as forradalom kései visszhangjait zengené…


Olyan egy rész határ,

Mintha sima földje véres harcztér volna.

Csata-lánczban álló katonákat mutat

A kalangyák sorsa.


A kalangyák közül

Imitt-amott gyéren el is vagyon dőlve:

Ott a szegény harczost ellenség golyója

Lábáról lelőtte…


95 évvel ezelőtt a Pásztortűz főszerkesztője, Császár Károly körkérdést intézett munkatársaihoz. Az 1893. július 29-én született Bartalis János így válaszolt:

Alsókosály, 1930. július 5. Fáj, hogy levelemet nem címezhetem Nápolyból, Velencéből vagy akárhonnan a tenger partjáról, mivel a tengert nagyon szeretem.

Szárazföldi lényt nem vonhat erősebb nosztalgia a tenger felé, mint engem. Sokan tódulnak most a tengerekre, míg én itt ez öreg kontinensen, mélyen a szárazföld belsejében, új tengerek partjánál megállok.

A búza úgy hullámzik, mint égő aranytenger, a kukorica sötét, feketébe hajló viharos zöld óceán.

Ablakom bevonom kék papirossal (szobám a capris kékbarlang), házom nagy kert közepében. A kertemen túl van a mező, a határ. Úgy szeretem ezeket a mezőtengereket, mint azokat a másokat, távoliakat, ahová luxusvonatok rohannak. Sőt még jobban, mert ezekhez a vérem és az életem tapad.

Jövő héten, illetve a napokban aratáshoz fogunk. Búzakeresztek fogják benépesíteni a helyeket, ahová én majd naponként kirándulni fogok. Reggel megyek és este visszatérek… Égen tűz a nap. Csak egy-egy szél lebegtet. Az égen csöpp felhő sincs. Parázslik, szikrázik a fény, nem láthatok a messzeségbe. Csak mezők, mezők futnak szemem előtt, dolgozó emberek, küzdő páriák, arató és kaszáló parasztok. Ott egy eperfasoros út, rajta, a porban fát fuvarozó szekerek vannak. Imhol megállnak és epret szedegetnek a lehajló ágakról.

Tavaly ilyenkor Palermóban voltam. Olasz egek és tengerek fényét itta szemem. Most a magyar virágos mezők illatát érzem. Kínnal, küzdelemmel, munkával teljesek e mezeik, mégis jön, hogy föléjük leboruljak. 


Nagy Imre:  Begyűjtés


Talán éppen egy eperfa fakózöldje zárja az út végi kanyart az 1846. július 30-án Zámon született Paál László Déli verőfény című képén is.

Kádár Zsombor említésével elérkeztünk július végére: az 1923-as év utolsó júliusi napján Baróton született erdőmérnök, erdészeti szak- és szótáríró erdészmérnöki tanulmányait még 1943-ban kezdte. S a II. világégés után folytatni tudta a soproni egyetem Erdőmérnöki Karán. (Neki szerencséje volt, nem úgy, mint édesapámnak, Kiss Zoltánnak, aki, bár már soproni diák volt, el sem kezdhette ott egyetemi tanulmányait, Sas-behívóval – mint sokan mások akkor érettségizettek – egyetem helyett a frontra került.) 1948–1955 között Kézdivásárhelyen és Csíkszeredában szaktanár, majd 1955-től Marosvásárhelyen tervezőmérnök és állami munkavédelmi felügyelő.

Erdőbecslés című első könyvét a Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó adta ki 1954-ben Bukarestben. Az 1960-as években számos erdészeti, faipari és munkavédelmi népszerűsítő cikkét közölte a marosvásárhelyi Vörös Zászló. Megszervezte és irányította a kétkötetes Erdészeti zsebkönyv (1958, 1959) összeállítását és kiadását, melynek hét fejezetét maga írta. A román, orosz, francia, német, angol, magyar nyelven kiadott Dicționar forestier poliglot munkatársa 1965-ben. 1983-ban vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként székelyföldi erdészet- és faipartörténeti kutatásokat végzett.

Július 31. a fehéregyházi csata napja is.

Horváth István Kazalrakók című versével – a Hét közölte még 1972-ben – emlékezem régmúlt békés nyarakra:


Barátaim baktatnak meghajolva.

Öreg parasztok. Vállukon vasvilla.

Örömük elnyílva

lehullt a porba.

A szív a percet dödögve írja

a többi mellé.

De a kazlat még

rakják,

s de szépen! –

fel az ég felé.


Építkezzünk mi is fel az ég felé.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2025-ben, Jakab napján


Advertisement

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató