A rügyeket már lassan kibogozzák a friss hajnali hószagú szelek
Gál Éva Emese Fonák szivárványából ma a Világévszakokat hívom segítségül: jelet küldeni e hó nélküli, de hosszan tartó télből kikandikáló, tavaszt váró hangulatról.
Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. – biztatom magam február utolsó napján Juhász Gyula szavaival.
Hiszen így van ez jól. Üzen március, az élő természet üzen.
Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott – írja erről az állapotról az az író, aki talán a legjobban értette – és százezrekkel, milliókkal megértette – a természet szavát, Fekete István.
Mit is mond, mit izen március? Békét vagy háborút? Sokan sokszor félreértették…
Március Mars isten hava. Nevét is onnan kapta. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt: a tavasz-újévet március idusához legközelebb eső holdtöltekor ünnepelték. Róma több márciusi ünnepe a hadi évadra való felkészülés jegyében zajlott.
Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség – írta Supka Géza Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek című munkájának A futó évek margójára szóló fejezetében.
Próbálok egyetérteni vele.
Po Csü-Yi kínai költő már a Kr. u. VII. században a béke apró tavaszi örömeit énekelte meg a Kikelet a völgyi folyónál című versében.
A déli csúcs havába sár vegyül,
Az északin még szűzfehéren ül.
A völgy vizén megolvadt már a jég,
Tavasz bizserdül, friss lazúrja ég.
Szél borzongatja kint az ágakat,
Ezernyi titkos csira, rügy fakad.
Megismerem: dal zsong a Yang alól,
Egy szép napon már nem hiába szól.
Imádom ezt az égi, langy szelet,
Jön, elsuhan a sziklás part felett.
Megyek, míg kedves házamig jutok,
Hol este néhány nagy bagoly suhog.
A vén eperfa is kihajt megint,
A tűzhely rejtett fénye, füstje int.
Megkérdezed: mi lesz az estebéd!
S a háznép rizset s epret hord eléd.
Az sem véletlen, hogy e vers először magyarul Trianon után, 1922-ben, a Bécsben megjelenő Jövő napilap egyik vasárnapi számában látott nyomdafestéket. Fordítója Franyó Zoltán.
Március 3. a békéért küzdő írók világnapja, a Nemzetközi Pen Club hirdette meg 1984 júniusában.
(Csupán véletlen egybeesés, hogy George Orwell 1949-ben írt híres regénye az állami elnyomás disztópiájáról éppen ebben az évben jelent meg először magyar fordításban „Magyar Október” Szabad sajtó nevű szamizdatkiadó gondozásában, 1984 regénycím alatt.)
Március 3-án emlékezzünk meg az erdélyi magyar tudósvilág talán legbékésebb jeleséről, id. Szabó T. Attiláról. 1987-ben e napon esett ki kezéből a toll. A nyelvész, történész, irodalomtörténész, néprajzkutató legnagyobb alkotása, a több mint másfél millió szócikket tartalmazó erdélyi magyar szótörténeti tár gyakran vándorolt asztalomra könyvespolcomról, hogy segítsen eligazodni régmúlt idők dolgaiban. Ő volt az 1976-ban indult kiadás első hét kötetének a főszerkesztője is; halála után (a VIII. kötettől) a főszerkesztő Vámszer Márta lett, a XII. köteté Kósa Ferenc, a XIII. és a 2009-ben megjelent utolsó köteté Fazakas Emese volt. A tár immár a leggazdagabban adatolt magyar (és közép-európai) nyelvtörténeti szótár: Erdélyben és a Partiumban hozzávetőleg egy fél évezred (XIII. – XIX. század) során keletkezett levéltári anyag adatait tartalmazza, minden olyan szóalakot, melynek a régiségben a források tanúságtétele szerint valamilyen szerep jutott. Ma már a Szótörténeti tár hozzáférhető online is a számítógépes szupersztrádán.
Március 4. húshagyókedd, farsang farka, tréfás székely szóval csonthagyat. Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. A „húshagyó” elnevezés olasz eredetű: Carne, vale! – „Hús, ég veled!
A karnevál szó mögött azonban egy egész szócsokor rejtezik – a farsangoló népi etimológia kötött belőlük csokrot a századok folyamán.
Jön a tavasz. Mit hoz, békét vagy háborút?
Ha jön a tavasz – veszem kölcsön a szót az éppen most 90 éves Elekes Ferenctől (1935. március 4-én született Siménfalván), éppen első nyomdafestéket látott verséből, ami az Igaz Szó 1958. évi márciusi számában jelent meg.
Lásd, a rügyeket már
lassan kibogozzák
a friss, hajnali,
hószagú szelek.
Szinte hallani,
mint bizsergenek
a fában, a fűben
feszülő erek.
A kert alatt borzas,
kíváncsi verebek (…)
Ugyancsak március 4-én született, 1947-ben, Tekerőpatakon Pálfalvi Pál botanikus, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző biológiatanára. A gyimesi etnobotanikai kutatások mellett első fontos munkáját, mint volt mentorainak – Csűrös Istvánnak és Csűrös Káptalan Margitnak – társszerzője jelentette meg A Csíki-havasok néhány növénytársulásának ökológiai jellemzése címmel. És ő a társszerzője – Borsodi Lászlóval, Fülöp Zoltánnal és Izsák Zoltánnal együtt a Hargita megye védett és ritka növényei, állatai monográfiának. Ő ütötte nyélbe a – székelyudvarhelyi születésű – legnagyobb magyar botanikus Soó Rezső születésének századik évfordulójára a megemlékezést, a tiszteletére a szülőházán elhelyezett emléktábla avatását, a megrendezett emlékkonferenciát és botanikai szakmai kirándulást, melynek jómagam is meghívottja voltam.
Március 5. hamvazószerda: a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottas menetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképező alakot (óriás papírmasé bábut, medvemaszkot, vesszőből, szalmából, rongyból formált torz képmást) megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik. Nálunk a szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.
Nem lehetetlen, hogy a régi időkben a jelképes bábu helyett eleven embert égettek meg, aki a telet személyesítette meg. Julius Caesar a gall háborúról írt kommentárjaiban beszámol arról, hogy a kelták emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – A középkori Nyugat-Európában a fentebb leírt módhoz hasonlóan „fertőtlenítették” a tél utóján a falvak, városok határában lévő lepratelepek lakóit.
És kezdődik a nagyböjt. Az Érdy-kódexben negyvenlőböjt a neve; az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyvennapi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak. Középkori magyar nyelvhasználatban gyökerező nevük máig él népünk ajkán. A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában. Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium (keleti, görögkatolikus szóhasználat szerint fehér eledel: tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára.
Február 28. a finn nép ünnepe, a Kalevala napja. Elias Lönnrot orvos, néprajztudós 1835. február 28-án tette közzé az első Kalevala-kötethez írt előszavát.
Lemminkäjnen a tavaszban. Horváth Istvánnak ezt a versét az Utunk közölte 1975 tavaszán.
Felkiáltoznak a fények.
Lángolások lombosodnak.
Villám könyököl egy felhőn.
Városok dörgő szívébe
könnyű lábbal belopóznak
madárdalos erdőálmok
s vasbarácsozott remények,
fülemile énekének
irányítják antennáik.
Lemminkäjnen, honnan jössz, te?
Hozod vasaid csengését.
Fényes vasad villogását.
Aki erőd megkötözte,
jég fagyta be pillantását.
Szája észak havával telt.
Medvemorgó lelke néma.
Rigóhangok riadoznak.
Fák lelkéből illat árad.
Míg vizekre száll a szampó,
vasad, erőknek erőse,
kímélje a zengő fákat.
Füvek csillanó selymesét
nagy talpaid megérezzék.
Lemminkäjnen, Lemminkäjnen,
ne feledd el a madárdalt.
Őrizd mindenütt a békét.
Ma akár némely – nem csak északi – állami vezérekhez is szólhat e tavaszi békevágy.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
