Fekszik a rabcsont, úrcsont, porban már sose öklel,
fekszik a félelmes fegyver, töltve halotti csönddel.
Megzabált barmok csontja, lelőtt repülők roncsa,
pilóták: húnyt pupillák furakodnak e porba.
Víg esztendőkre szomjas című versét Nagy László 1954 szilveszterén írta. Körbetekintek a világban. Az éppen hetven évvel ezelőtt kelt vers aktualitását tagadni balgaság lenne.
A Nap-csillag izzó merengése az égen
Hamis írást kik tettek, betűik férgek lettek,
bántják örökké őket, bukfencet rajtuk vetnek.
Régi találmány rozsdás, hajdani konok dogmák
s hitek szétesve, mint a pattant-abroncsú dongák.
Nagy temető ez, hallgat gép és ember és állat,
csak a befödött vágyak élnek, fölkiabálnak!
Igricek: rongy-ingűek, poéták: csoda-nyelvek
ivadékuknak jajos versekkel fölnevelnek.
Löknek, uszítják talpam távoli boldog tájra,
ledobnám már a gondot, ami őket is vágta,
égette, szorította, – végül is be kell lássam:
nem bírok elbujdosni én se a boldogságban.
Lágy halántékot adtam korai dérverésre,
én amit tapasztaltam elég lesz ezer évre,
bűvös méltóság nincs, mely bokámat összeüsse,
szívem alatt az ádáz vezércsillagok üszke.
Hegedűk, dobok zengnek, asztalomon is bor van,
víg esztendőkre szomjas ennyire sose voltam,
ősrégi bűnre, bajra jöhetne szép bocsánat:
hívom a mindenséget hökkentő új csodákat.
Víg, békés esztendőre szomjasan, köszönjünk hát el a 2024. esztendőtől – békével.
Az év utolsó napja I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe. Uralkodásának idejére (314–335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja. Nagy Konstantin császár intézkedései az egyházat az állam első intézményévé emelték.
Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár: az óév-szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés), az öregember-maszkot viselő legénynek játékos kikorbácsolása a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása. A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások. (A szilveszteréji „balhézás” előzményei ezek!) A szilveszteri, helyesebben újévi szerencse-jelképek: a kéményseprő, négylevelű lóhere, patkó, lencse, s főleg a malac szintén régi szokások túlélő tanúi.
A nap éjszakájához különösen református vidékeken számos olyan évkezdő hagyomány fűződik, amelyeket a katolikusok inkább karácsony böjtjén idéznek föl. Magyarózdi hiedelem szerint a jószágok emberi nyelven most szólalnak meg. Míg minden járni tudó a templomba igyekszik, az öregek vigyáztak a tűzre, hogy az ki ne aludjék. Ennek az időbeli eltolódásnak az oka az, hogy a reformáció térhódításával, a XVII. században a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, illetőleg karácsonyról hivatalosan és végérvényesen január első napjához rögződött.
December 31-én, 1889-ben született Greguss Pál botanikus. Az aradi tanítóképző után a budapesti, majd a prágai egyetemen végezte tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen doktorált 1919-ben, majd ott szerzett magántanári oklevelet 1927-ben. Ezután Szegeden a Tanárképző Főiskolán, majd 1940-től – amikor a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött négy évre Kolozsvárra és nagyon sok egyetemi tanár is át/vissza-települt Erdély fővárosába – a Szegeden maradt Tudományegyetemen tanított. Éveken át volt az egyetem dékánja, később rektora, valamint a Füvészkert igazgatója. Örökléstani és növényélettani kutatásai mellett ő volt a xylotaxonómia – a fatörzs szerkezeti felépítésének mikroszkópos vizsgálatán (xylotómia) alapuló rendszertani besorolás – legjelentősebb képviselője. Első 2025. évi első sétámra útbaigazítás gyanánt Horváth Imre Januárját veszem elő. Ha kedved s időd engedi, kísérj el utamon, kedves Olvasóm!
Fenyves ködfolt-sóhaja lélegzetet fest a kék békességbe
Alig eszmélt a nyárra
szívünk, s már télre döbben.
Nem száll a jégvirágra
lepke táncos körökben.
Nem száll kelyhére méh sem,
nincs mit elhordjon róla.
Nincs e napokban méze,
csak hó a pillangója.
Mélyült az ég magánya,
jeges ölén az űrnek
a csillagok is fázva,
társtalan tömörülnek.
Még az árnyék is árvább.
Ismerjük ezt a tételt,
mind adja meg az árát,
mi ragyogni merészelt.
De álmunkban kigyúlva
a fény emléke szárnyal,
s a nyár énekét fújja
a megfagyott madárdal.
Az első januári éjszakán, lám, én is arra gondolok, hogy naponta nő a fény, ha egy cinketrillányival is, de egyre hosszabb a nappal.
Január második napja Jézus neve napja.
Más liturgikus hagyomány új év első vasárnapjára teszi, a reformátusok újév napján ünneplik. Az ünnep jelentőségére vall, hogy a katolikusok utána nevezik a januárt Jézus neve hónapjának is – árulja el nekünk Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumában. – Az ünnep újabb bizonysága annak, hogy Jézus napistenségére, mitikus élettörténetének napévvel való párhuzamosságára vonatkozó hajdani képzetek „tudat alatt” még mindig elevenek.
Január másodikán, 1973-ban költözött örök mohái közé Boros Ádám botanikus. A mohagyűjtés és -kutatás legnagyobb magyar szakértője 1922-ben szerzett diplomát a budapesti Tudományegyetemen. Nevéhez fűződik a gyógynövénykutatás és termesztés újjászervezése Csonka-
Magyarországon. A flórakutatás s a rét-, legelő- és gyomvizsgálat, valamint a biológia általános kérdései mellett, legkedveltebb szakterülete a mohászat volt. A Magyarország mohái (1953), majd az élete főművének tartott, külföldön is nagy elismerést szerzett Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egész Európára vonatkozó mohaspóraatlasz elkészítését tervezte. Egyik utolsó kutatóútja 1972-ben éppen a Tordai-hasadékban volt, ahonnan májmohagyűjteményét egészítette ki. Kalauza Csűrös István botanikaprofesszorunk volt. Így találkozhattunk mi is – a botanika iránt elkötelezett biológushallgatók – vele ott, ahol a hasadék forrásere egy többlépcsős sellőt alkotva beleömlik a Hesdát-patakba, s kínálja az egész Sziget-
hegység talán legszebb májmohását. A mohaspóraatlasznak csak a Kárpát-medencére vonatkozó része készült el, s az is már csak halála után jelent meg 1975-ben (társszerző: Járainé Komlódi Magda). Élete során 730 publikációt készített; ezek között kiemelkedő jelentőségű 51 kötetes terepnapló-sorozata, a Florisztikai jegyzetek. Államilag védett herbáriumát (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény lappal) halála után a Természettudományi Múzeum Növénytára vásárolta meg.
Emléke olyszerűen jön elő, mint ahogy azt a hetvenéves Áprily Lajos megfogalmazta 1957 táján a Fa vagyok című versében.
Ködöt lehel a virradat
s január széljárása zordon.
A szélben hetven ágamat,
koronám hajladozva hordom.
Csúcsaimon ragadozók
települnek le: karmos ölyvek.
Körülöttem nagy köd-folyók
hömpölyögnek alá a völgynek.
Roppantanak szelek, fagyok.
De ha a fény győz, hetven ágam
a sugaraktól megragyog
ködremekelte zúzmarában.
650. levelem írásakor az járt a fejemben, hogy íme, éppen 74 évvel azután, hogy megpillantottam a fényt, jómagam is osztozom Áprily téli optimizmusában.
Januárban emlékezünk meg a magyar mohaflóra másik magyar kutatójáról is. 1818. január 6-án született Hazslinszky Frigyes Ákos botanikus. Úttörő munkát végzett a hazai virágtalan növények botanikai feldolgozása terén. Munkásságának fő területe a gombaflóra kutatása és feldolgozása volt. Több fajt és a Hazslinszky-zuzmónemet (később: Melaspylia) róla nevezték el. 1863-tól az MTA tagja. Egyik főműve, az első tudományos igényű magyar növényhatározó könyv, a Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve 1872-ben jelent meg. A magyar birodalom moh-flórája pedig 1885-ben. Ennek első kritikusa a marosvásárhelyi kollégium természetrajz katedrájának tanára, Demeter Károly, maga is nemzetközi hírű mohász volt. Korai halála egy nagyívű kutatói életet tört derékba. 1890-ben, 38 éves korában tüdővész végzett vele.
Az óév utolsó nappalán s az új esztendő első éjszakáján Gál Éva Emese Téli éjszakájával kívánok békés új esztendőt.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
