2026. november 18., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Henri Coandă Berlinben nemcsak műszaki egyetemi hallgató volt, hanem – a később ráragasztott modern da Vinci jelzőhöz méltóan – művészi oldalát is megmutatta. Filozófiával és irodalommal is foglalkozott, és akkor fogalmazta meg az „olténiai román” önmeghatározását. Sportolt (lovagolt, rögbizett, és az atlétika terén is felfigyeltek rá), de állatidomítással is felhívta magára a figyelmet. Ugyanakkor időt szakított belgiumi kurzusokra való utazásokra, ahol a repülésre vonatkozó új ötletekről, észrevételekről értesült.

Mindenképp említésre méltó az, hogy Berlinben is elismert muzsikusként tartották számon: a berlini Császári Zenekarban muzsikált csellistaként. Egy világszínvonalú zenekar csellistájának lenni nem egyszerű dolog, de ott is kivívta magának a tiszteletet.

Zenészi karrierje azonban egy csapásra véget ért. 1910 októberében Párizsban légi bemutatót hirdettek. Erre az eseményre Henri Coandă egy rendkívüli saját géppel jelentkezett be. Mindenkit meglepett, hogy a gépnek nem volt légcsavarja. Decemberben mindenki kétkedve szemlélte a 12,5 méter hosszú, hengeres testű csodát. Légcsavarja nem volt. Vajon mitől tud felemelkedni a levegőbe? A légellenállás csökkentése érdekében a fémtestű gépet polírozott mahagónifával borította be az építő, ugyanígy a szárnyakat is. A gép belsejében egy 50 lóerős motor rejtőzött a törzs elejében, és úgynevezett turbólégcsavart pörgetett. A gép össztömege 420 kg volt. A futóműve az addigiakkal ellentétben behúzható volt, és sima mahagóniburkolat csökkentette a levegő ellenállását. A renkívüli gép motorja feldübördött, és rohanni kezdett a kifutópályán, aztán felszállt, és repült. Sajnos a pilótai tapasztalatlanság oda vezetett, hogy a felszállópálya szélén nem sikerült jól irányítania a gépet, és nekicsapódott egy falnak. A gép kigyulladt és elégett. Henri Coandă súlyos sérülésekkel, de megúszta a balesetet, viszont olyan szerencsétlenül törte el az alkarját, hogy képtelen volt tovább zenélni és szobrászkodni. Akaratán kívül feláldozta a muzsikát a repülés oltárán. Mindezek ellenére szerencsésnek mondhatta magát, mert a repülés történetében sokan életükkel fizettek a kísérletekért. Bár a leszállás nem sikerült jól, vérbeli feltalálóként ez nem szegte kedvét a további kísérleteknek. Megfogalmazta, hogy a repülés sikerének a legfontosabb tényezője a gépek szárnyának kialakítása.


Coandă 1910-es repülője


1911-től Angliában dolgozott a Bristol Repülési Műveknél, ahol saját tervei alapján épített nagy teljesítményű repülőgépeket. Megalkotta az első kétmotoros repülőgépet. Sokféle gépet tervezett, közöttük a legtöbbet katonai célokra, másokat meg pilótaképzésre.

Természetesen nemcsak a repülés terén tervezett újabbnál újabb gépmadarakat, hanem a hadiipar számára kifejlesztette a hátrasiklás nélküli ágyút. A fegyver úgy működött, hogy az ágyú elsütésekor keletkező gázak egy részét hátrafelé vezetve ellensúlyozta a hátrarúgó erőt. Ezzel sokkal könnyebb szerkezetű ágyúcsövek készülhettek. Persze a hátrafelé elvezetett gázak miatt csökkent a lövedék torkolati sebessége, és a gázsugár is veszélyes volt, mégis nagy sikere volt, hiszen repülőgépekre lehetett szerelni.

Az első világháborút Franciaországban töltötte, mert a román-francia megállapodás szerint ott több eredménnyel szolgálhatta táborát.

1918-ban ő tervezte az első előregyártott betonelemeket, melyekből gyorsan lehetett épületeket összerakni. Ezért az ötletéért aranyérmet kapott a párizsi, nizzai és padovai kiállításokon.


Coandă 1910-es repülője újra elkészítve


1930-ban felfedezte a repüléstechnika számára rendkívül fontos Coandă-effektust, melynek a lényege röviden az, hogy az áramló levegő vagy folyadék felveszi egy domború felület alakját, miközben nyomáskülönbség és felhajtóerő keletkezik a szárnyakon. Ugyanezt az elvet továbbfejlesztve 1935-ben tervezett egy repülő csészealjat is Avrocar néven. Az elméleti számítások szerint ennek az „ufónak” 800 km/óra sebességgel kellett volna száguldania 5000 kilométeres hatótávval. A szerkezetben egy óriási turbólégcsavar fújta volna ki a levegőt a csészealj pereménél, mire az képes lett volna felemelkedni és repülni. Csakhogy a fúvókák szinkronizálása és működtetése számítógépek híján nem tette lehetővé a kivitelezést, és az akkori motornak óriási üzemanyag- fogyasztása lett volna. Ennek ellenére mégis akadt egy bizonyos James T. Curie nevű amerikai tábornok, aki azt mondta, 1965-ben a ne- vadai sivatagban egy titkos katonai támaszponton látott egy „csészealjat”, amit állítólag még Henri Coandă épített a NASA számára. Egyes vélemények szerint a NASA azóta is kísérletezik az ötleten – szóval az ufóhíreknek volna némi alapjuk.


A repülő csészealj, az Avrocar prototípusa az Egyesült Államok hírhedt 51-es körzetében


Henri Coandă nemcsak repülőmérnök és zenész volt, hanem elismert városrendező is. Párizs önkormányzata őt nevezte ki az 1937-es világkiállításra szervezett városrendezés tervezésére és annak lebonyolítására.

1969-ben végleg visszatért Romániába, hogy hírnevét, tudását a hazai tudománynak szentelje. A következő évben már a Román Tudományos Akadémia tagja lett. Sokat foglalkozott a talajtannal, és gyermekkori tapasztalataiból kiindulva sokat tett a földművelés fellendítéséért. Már az 1940-es évektől kezdve tervezett permetezőgépeket, műtrágyaszóró berendezést, aratógépeket, talajjavítással és regenerálással is foglalkozott, és öntözőberendezéseket is papírra vetett.

Ötleteinek tárháza szinte kifogyhatatlan volt. 250 találmánya mellett 700 szabadalmát tartják számon. Méltán megérdemelte a modern Leonardo da Vinci címet.

1972. november 25-én Henri Coandă szíve utolsót dobbant. Gustave Eiffel, Joachim Caproni és számtalan híres tudós és művész munka- és zenésztársának lelke immár földi gravitáció nélkül szabadon szárnyalt Teremtőjéhez.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató