Miután a PSD megbuktatott egy olyan kormányt, amelynek sikerült politikailag megtartani az országot a demokratikus európai irányvonalon, olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel leleplezte a korábbi korrupt kormányok ténykedéseit, néhány napja a baloldali párt szenátusbeli frakcióvezetője a felsőház emberjogi bizottságában megszavazta a szélsőjobboldali pártok, az AUR és az SOS által kezdeményezett törvénytervezetet, amellyel eltörölnék az antifasiszta, antiszemita szervezetek működését és a legionárius szimbólumok használatát tiltó törvényt. Amennyiben a jogszabálytervezet a plénumban elbukik – reméljük, így lesz –, akkor is a PSD-s politikus attitűdje mélységesen elítélendő és figyelmeztető jel is. Az új kormány megalakításáért hétfőn hivatalosan is megkezdődő tárgyalások során az RMDSZ-nek meg kell fontolnia, hogy koalícióra lép-e központi vagy akár helyi szinten egy ilyen eszméket támogató párttal. Mert itt többről van szó, mint egy politikus egyszerű „botlása”. Sajnos az utóbbi néhány évben a világon újra felerősödött a kirekesztés politikája, a másság megbélyegzése, a bűnbakkeresés a gazdasági-társadalmi gondok orvoslására, bizonyos háttérüzleti érdekek leplezésére. És ez nem valamiféle összeesküvés-elmélet. Az öreg kontinensen is hatalomra kerültek a szélsőséges, nacionalista vagy más szóval nemzeti ideológiát felkaroló pártok. Valójában a nemzetállamok megszűnése után e „vírus” megmaradt a közgondolkodásban. Ez, úgy tűnik, hogy a migránshelyzet kezelésekor újra szaporodni kezdett. A nagy arányú menekülthullám ugyanis felkészületlenül érte Európa országait, főleg amelyeket célállomásként választottak ki azok, akik a háborúk, éhezés elkerüléséért egy jobb élet reményében hagyták el szülőföldjüket. Az idegenekkel való együttélési normákat meghatározó jogszabályok alkotása, alkalmazása helyett a társadalmak összezártak, intoleránsak lettek, és innen már csak egy lépés volt a megbélyegzés, a másság kizárása, a xenofóbia. Tudjuk ez, milyen érzés. Ne feledjük el, hogy az 1918-as országváltás után minket, erdélyi magyarokat is megbélyegeztek. És emlékezzünk arra is, hogy az 1989-es rendszerváltás után milyen hosszú és küzdelmes utat jártunk végig, amíg sikerült a többséggel elismertetni jogainkat, amelyeket az unió sem igazán szavatol, hiszen a Bizottság elutasította az őshonos kisebbségekre vonatkozó Minority Safe Pack dokumentumot. Mi, erdélyi magyarok azt is tudjuk, érezzük, hogy a jogi védelem mellett nem lehetnek illúzióink, mert az emberek tudatában a változás sokkal hosszabb folyamat. A gondolkodásmód kialakítása a nevelés, az „otthoni hét év” hozadéka. Az olyan intések hozadéka, mint az, amikor szüleink arra tanítanak, hogy mindenkit a saját anyanyelvén üdvözölj, mert ezzel nemcsak az egyént, hanem nemzetiségét is megtiszteled. Hadd említsem meg azt a keresztényi tanítást, amely így szól: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” (Máté 7:1-2).
A történelem már igazolta, hogy hova vezet a „zsidózás, cigányozás, ukránozás, ruszkizás”, és folytathatnánk a felsorolást. Az 1930-as években gazdasági válsággal küzdő Németországban (az 1920-as években Európa leghaladóbb értelmiségi országában) ellenzék nélkül hatalomra jutó, (végső) megoldást kereső Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetésével 1935-ben Nürnbergben elfogadták a faji törvényeket, amelyeknek alkalmazása tudjuk, hova vezetett. És amelyeknek kivitelezői Romániában azok a legionáriusok voltak, akiknek az emlékét a szóban forgó extrém pártok szeretnék ápolni 2026-ban. A nürnbergi törvényeknek ugyanazok az ideológiai alapjai, amelyek szerint napjainkban is sokan elítélik a másságot, megbélyegzik embertársaikat.
Ugyanilyen veszélyes közösségünk számára a „tiszázás, az orbánozás, a fideszezés, vagy akár a magyar-magyarozás”, és sorolhatnám tovább azokat az elfogult, előítéletekkel átitatott bejegyzéseket, amelyekkel az utóbbi időben egyesek vitriolozzák a közösségi oldalakat és nem csak. Ezek is ugyanolyan, az ideológiai kirekesztésen alapuló megbélyegzések, mint a zsidózás, a cigányozás stb. A demokrácia egyik alapértéke a másság elfogadása, a sajátunktól eltérő vélemény tiszteletben tartása. A demokrácia másik alappillére „a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozása”. Apropó kétharmados többség…
Sajnos ma világban – így Európa több országában is – abba az irányba tart a közgondolkodás, hogy a társadalmi gondok megoldásához erős kezű vezetőt támogat a választópolgárok többsége, aki aztán a demokrácia nevében nem riad vissza az extrém megoldásoktól sem, és aki az ehhez vezető utat helyenként intoleranciával kövezi ki. És ezt a maszlagot az alaposabb tájékozottság hiányában (Facebook-görgetés) szépen beeteti a néppel.
Ideje lenne kijózanodni, ameddig e kór mételye nem uralkodik el jobban elménkben!
