A 19. század történelme is bővelkedik forradalmakban és háborúkban. Mindez mély nyomot hagyott a társadalom minden kategóriáján. Két rokon grófi család enged rövid betekintést az általuk betöltött társadalmi és politikai szerepre, de családi példájuk lehet egy parányi gondolat a mi életünkre nézve is.
Hídvégi Mikó Imre gróf, erdélyi magyar államférfi pályafutását az erdélyi Főkormányszéknél kezdte, majd a bécsi Erdélyi Udvari Kancelláriánál folytatta, az Országos Színházi Bizottság elnöke, a Magyar Történelmi Társulat első elnöke, csak a fontosabb vezető szerepeit megnevezve.
Hitvese, Rhédey Mária, Rhédey Ádám gróf és Teleki Mária grófnő lánya. A kisrédei család múltja Aba Sámuel harmadik magyar királyig nyúlik vissza. Mikó Imre és Rhédey Mária 1840-ben kötött házasságából négy gyerek születik: Mária, Ádám, Ferenc és Anna. Az élet Kolozsvárhoz köti a házaspárt, ahol gyermekeik is születtek. A mindennapi családi és tisztségi teendők mellett nagyon boldog családi életet élnek. Mindezt nem naplójukból, állításaikból tudjuk, hanem az életükben bekövetkező változásból.
Gróf Mikó Imre 1848 januárjában családját Kolozsváron hagyja, hogy – mint frissen kinevezett erdélyi kincstárnok – elfoglalja új hivatali állomáshelyét Nagyszebenben. A házastársak levelei (több mint 155 levél egy év alatt) a családjuk iránti gondoskodásról, szeretetről tanúskodnak. A feleség minden alkalmat megragad, néha még aznap, hogy válaszoljon a levelekre. A gyakori levélváltás szerelemről, emberségről, gondoskodó szülőkről árulkodik. A levélírók néha egy nap alatt több levelet is írnak egymásnak, kihasználva minden szabad pillanatot, hogy egymást megnyugtassák. Néha a napi teendőiket órákra, percekre lebontva számolnak be. Megosztották vívódásaikat egymással, mint igazi társak, politika, irodalom, kultúra terén hasonlóképpen. A feleség igazi társként a gondokról csak ritkán írt, hiszen tisztában volt azzal, hogy férjének sok a hivatali elfoglaltsága. Egy alkalommal Mária csomagot küldött férjének, bekeretezett arcképével, hiányának pótlására. De küldött díszpárnát is, amelyre képmása volt hímezve.
A politikai helyzet néha veszélyes küldetést parancsolt Bécsben. Mikó Imre hat hónapos házi őrizetbe kerül, így a levélírás is megszakad. A negyedik gyermek születése előtt álló Rhédey Mária még két levelet küld férjének. Egyikben tudatja, hogy apja, Rhédey Ádám meghalt. Utolsó levelében a negyedik gyermek születése előtt könyörög férjéért, és hagyatkozó búcsúlevelet ír. Férje visszatérését már nem érhette meg, mert gyermekágyi lázban 1849 márciusában meghalt. Levelezésüket könyv formájában kézbe vehetjük, címe: Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve.
Egy másik rangos család gróf Rhédey Claudia és Württemberg Sándor herceg házasságából született. Rhédey Claudia gróf Rhédey László és báró Inczédi Ágnes egyetlen felnőttkort megért gyermekeként gyermekkorát jórészt Erdőszentgyörgyön töltötte. 17 éves korában súlyosan megbetegszik, a család úgy dönt, hogy Bécsbe költöznek, ahol a legjobb orvosok kezelik. Egy sétalovaglás alkalmával ismeri meg Württemberg Sándort, aki a württembergi herceg és annak második felesége, Henrietta hercegné ötödik gyermeke. Sándor és Claudia találkozása szerelem lett első látásra, de házasságkötésük több ok miatt volt akadályoztatott. Végül a szülők beleegyezésével 1835 májusában kimondták a boldogító igent. Az irodalom szerint az egyik legszebb erdélyi nőt vette feleségül Württemberg Sándor. Nemcsak külső szépségű, de őszinte lelkületű, kulturált magyar asszony volt. Ebből a házasságból egy fiú és két lány született: Ferenc, Claudia és Amália.
Rhédey Claudia édesanyjától már korábban kapott egy naplót ajándékba, hogy boldog életét megörökítse. Távol hazájától szinte naponta írt bele, összesen 420 oldalt. Néha hazalátogatott Erdőszentgyörgyre is. Az életvidám, szeretetre méltó asszony csak hat évig élhetett boldog házasságban. 1841 szeptemberében férje után utazott Pettauba, ahol Sándor herceg osztrák vezérőrnagyként a helyi hadosztály parancsnoka volt. Graztól pár km-re a lovas hintó egy útszéli árokba borult, ahol a negyedik gyermekkel várandós grófnő nagyon megütötte magát. Útját lóháton folytatta tovább, majd 8 napi szenvedés után, 1841. október 1-jén meghalt. Utolsó kívánsága szerint Erdőszentgyörgyre temették el. A több mint 800 km-es út közel másfél hétig tartott. Férje vezette a gyászfogatot, és kívánsága szerint a református templom alatti családi kriptába helyezték örök nyugalomra, amely templomban keresztelték és ahol konfirmált. Szívét a férje egy aranydobozkában tartotta élete végéig, hogy majd halálakor saját koporsójában teste mellé helyezzék. Férje sohasem nősült újra, 80 évesen hunyt el, és Bécsben temették el.
A két grófi család élettörténete jó példa tevékeny hazafiságukra, beírták nevüket a magyarság történelmébe vasúthálózat-építéssel, iskolák, könyvtárak alapításával.
Békés időben vagy küzdelmek idején, grófként vagy egyszerű emberként összefogással, ha kicsi, de apró dolgokkal is, de hozzátehetünk valamit a világhoz, és jobbá tehetjük azt.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
