Nágaföldön (Nagaland) minden vándorló a Dzukou völgyéről áradozik, de alig találkoztunk magunk korabeli emberrel, aki megjárta volna a huszonkilenc kilométeres vándorutat.
Már otthon olvastam, hogy ez a völgy annyira különleges, hogy India próbálja az UNESCO világörökségi helyeinek listájára felvetetni. Izgatta fantáziámat, de minél jobban közeledett az indulás, annál inkább nőttek aggályaim.
A házigazda biztatgatott: ne féljünk, nem olyan nehéz az út, és ha akarjuk, az unokaöccse velünk jön, s cipeli a hátizsákot.
Teherhordó
Mégis vacilláltam. Elképzeltem az éjszakát az egyetlen túramenedékházban, ahol egy huzatos, fűtetlen teremben hatvan ember között a földön kell aludni. Ezen a vidéken fölösleges luxus a fűtés. Napközben nyári meleg van, de éjszaka a hőmérő higanyszála kacérkodik a fagyponttal. A kisgyerekeket bebugyolálják, az öregek és betegek a konyhában alszanak, ahol mindig ég a tűz. Mi három pokróc alatt gubbasztottunk a szobánkban. Egész éjszaka nem mertünk kimozdulni az embrionális pozícióból – nehogy megérintsük az ágy felmelegítetlen részét.
„Ne félj!”– folytatta a középkorú úriember meggyőző beszédét. „Mindenkinek matracot adnak, azt szépen lerakják egymás mellé a földre, és majd meglátod, ha este belebújsz a hálózsákodba, úgy fogsz aludni, mint az újszülött. És ne feledd el, ahol olyan sokan alszanak, az emberi kipárolgás is melegíti a levegőt.” Na, ha ez nem meggyőző érv…
Reggelizés a menedékháznál
Másnap nekivágtunk a hegynek. Meredek ösvény vezetett felfelé egy szép erdőben, de néhány kilométer után kezdtem elátkozni életem minden egyes cigarettáját, és azon morfondíroztam, hogy megéri-e ez az út a strapát.
Megérte. Még egy fél kilométert sem kellett lihegni, amíg elértük az első kilátót. Lélegzetelállító panoráma volt a jutalom. Mély völgy szorult a dús erdővel benőtt hegyek közé. Mélységes béke töltötte el egész lényemet. Felhőket hajtott a szél, s a fényjátékban misztikussá vált a táj. Sokáig üldögéltünk egy sziklán, és szívtuk magunkba az ősi nyugalmat.
Viszont, ha azt hittük, hogy a következő kanyarban feltűnik az éjszakai szállás, súlyosan tévedtünk. A hegy másik oldalán folytattuk vándorlásunkat. Az út még meredekebbé vált, egy keskeny ösvényen kellett egyensúlyoznunk a völgy felé, mielőtt újra felfelé tekeredett volna a csapás. A kilátás is megváltozott. Számtalan domb tolakodott az egész láthatáron. Kerek tetejükkel úgy néztek ki, mint óriási habcsókok, amiket a dzsungel fel akar falni.
Ezt a rejtett világot még nem érte el a vadkapitalista iparosítás. A vidék nemcsak a kultúrát őrzi, hanem a növény- és állatvilág gazdag, eredeti sokszínűségét is. Egyszerűen élnek az emberek, és hitük óvja a természetet. Szentek az erdők, a folyók, a sziklák. Ilyen különleges szépséget nemigen láttam egész életemben.
Az utolsó két-három kilométer egy sűrű bambuszerdőn vezetett át. Gépiesen ballagtunk a fák közé vágott sikátorban. Már közel volt a naplemente, amikor elértük a menedékházat. Mielőtt a nap lebukott volna a hegytetőről, visszasütött huncutul reánk. Tudta, hogy nagyon fogjuk várni, hogy másnap reggel megváltson a fagyos éjszakától.
Az út
A hőmérséklet legalább húsz fokot zuhant. A fiatalok tábortüzet raktak, és minket a körükbe hívtak. Mi voltunk a legidősebbek. Itt mindenki a gyermekünk, ha nem éppen az unokánk lehetett volna.
Az ott élő emberek a mi korunkban már nem mennek a hegyre. Otthon ülnek, főznek, vigyáznak a kicsikre, s aki elég erős, segít a földeken.
A kertjeikben még a tenyér nagyságú földön is termesztik a karfiolt, hagymát s amit a klíma körülményei megengednek. A banán, mangó, papaja is közvetlenül a fáról kerül az asztalra. A falvakban gyenge a piaci felhozatal. Ott főként ruhát, otthon szőtt takarót, saját készítésű szerszámokat árulnak, és bónuszként ellátják egymást a legfrissebb pletykával.
Nágaföldön nincsenek végtelen rizsföldek. A falu körüli területet felparcellázzák, és mindenki a saját szükségletei szerint vet és arat. Az egész család görnyed a mezőn. Magas ára van az önellátásnak. A nehéz fizikai munka és rossz egészségügyi ellátás eredménye a korai öregség. Töpörödött anyókák már a hatvan-hetven évesek. Családi kötelességek miatt sok gyermek nem mehet iskolába. 2009-ben bevezette ugyan az indiai kormány az általános tankötelezettséget, de egy országban, ahol a lakosságnak több mint a fele hivatalosan a szegénységi minimum alatt él, a törvények inkább ajánló és nem szigorúan kötelező jellegűek.
Zúzmarás táj napfelkeltekor
Az indiai ellentmondásokhoz tartozik a magas analfabetizmus, ugyanakkor a világszintű orvosi és informatikai képzés.
A tábortűz mellett folyt a szó, s fölöttünk annyi csillag ragyogott, amennyit csak minden civilizációtól távol lehet látni.
Az éjszaka piszokul hideg volt. Öt rend ruhával lapultam a hálózsákomban – még a fejemet is beledugtam, hogy a leheletem melegítsen, mégis alig vártam, hogy pirkadjon, s a tábortűz mellett egy forró teát ihassak. Dér lepte el a tájat, amikor a nap megszánt minket. Fénye mint folyékony arany ömlött lassan a tájra, s megtört a fagyos fűszálakon.
Fantasztikus élmény volt. Megért minden csepp izzadtságot, izomlázat és didergést.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
