Magyarország második világháborús hadtörténetének legtragikusabb eseménye a magyar királyi 2. honvéd hadsereg – rövidebben a magyar 2. hadsereg – pusztulása a Donnál. 80 évvel ezelőtt, 1943 januárjában a mintegy 200.000 fős hadsereg katonáinak 2/3-a hősi halált halt, megsebesült vagy fogságba került. Megsemmisült, illetve elveszett az egységek technikai felszerelésének jó része is. Ezeket a veszteségeket a magyar hadsereg a háború végéig nem tudta kiheverni.
A doni hadsereg katonáira az 1945 utáni Magyarország sokáig fasisztaként tekintett vagy jobb esetben is hallgatott róluk. A hallgatást először Nemeskürty István törte meg 1973-ban megjelent Requiem egy hadseregért című munkájával, majd Csoóri Sándor, Sára Sándor és Hanák Gábor állított nekik emléket a ’80-as évek végén.
A rendszerváltás óta szabaddá vált az emlékezés, és a korral foglalkozó történészek az akkori történések minden jelentős mozzanatát feltárták.
A lapban megjelen összeállítással – amely a téma legavatottabb ismerőinek tanulmányait tartalmazza – ennek a 80. évvel ezelőtti tragikus eseménynek kíván a Korunk emléket állítani.
A tartalomból: Pritz Pál: A Barbarossa-terv – a mából; Szabó Péter: Magyarok a Don-kanyarban. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942–1943); Szakály Sándor: Két tábornok a magyar királyi 2. honvéd hadseregből vitéz Jány Gusztáv vezérezredes – Stomm Marcel gróf, altábornagy; Kovács Vilmos:
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg fegyverzete a keleti hadszíntéren 1942–1943; Karsai László: Zsidó munkaszolgálatosok a Donnál 1942–1943-ban; Csapody Miklós: Bakancsban a vér. Irodalom, emlékezet, feledés.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
