2024. september 28., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Szenzációba menni”

Percek alatt meghódított. Olyan könnyű helyen áll nála a nevetés, mintha göndörödő fürtjei, szépen ívelt szemöldöke, csillogó barna szeme, pufókás arca folytonosan a jókedvre, nevetésre lenne hangolva. Iuga Alex Roland négyéves kisfiú három nyelven: magyarul, angolul és románul ír és olvas, és olyan éretten kérdez és válaszol a kérdésekre, hogy első perctől ámulatba ejti az embert. Miután bemutatja édesanyját és nagymamáját, a beszélgetés alatt szinte követhetetlen gyorsasággal rója a néha kicsit kajlán, máskor szép rendben sorakozó betűket. 





Négyesben beszélgetünk a nagymama, Iuga Ildikó lakásán az édesanya, Iuga Laura Adél román–angol szakos tanárnő társaságában. Amint elmondja, Alexet már három és fél éves korától elvarázsolták a betűk, kíváncsian kérdezgette, hogyan kell kiolvasni őket, majd fokozatosan megismerte, és kezdte mágneses és fabetűkkel szavakká, majd mondatokká összerakva kiolvasni és le is írni őket.

Miközben a szülők, nagyszülők nevét tisztázzuk, megkérdezi, hogy engem csak Gyöngyinek hívnak-e, aztán a családnevem hallatán megérdeklődi: melyiket szeretem jobban, majd jót nevet azon, hogy a Bodolai azért került a második helyre, mert amikor kimondom, egyesek úgy írják le, hogy Bodó Laji. Majd azt tudakolja, hogy a fiam jár-e iskolába, van-e labdája, és mikor születik kisbabája. Hozzáteszi, hogy ő egy fiú babát szeretne testvérként, és azt is, hogy szívesen kuglizik. Kiderül, hogy a családban magyarul beszélnek, az anyai nagyapa volt román nemzetiségű. Komoly arcot vágva közli, hogy az apukájánál is többet borotválkozik, hogy ne legyen szőrös az arca, majd váratlanul nekem szegzi a kérdést, hogy édesapám is szőrös volt-e? Anyuka és nagymama nevetni kezd, én szintén, mire odaszól, hogy „ez van”, és biztat, hogy nyugodjunk meg.

Majd felajánlja, hogy levelet ír a Mikulásnak, s bámulatos gyorsasággal írja a betűket, miszerint füzetet és kariokát, azaz filctollat kér ajándékba. 

Az olvasási próba következik, de előtte még elárulja, hogy tud énekelni és egyebet is… 

– Itt nálatok nincsen szükség televízióra, te élő tévéként egész nap elszórakoztatod a körülötted lévőket – jegyzem meg, amire nem késik a válasz. Igenis kell a televízió, ő pedig egy rendes gyermek, aki szórakozató műsorokban és rajzfilmekben szokott „lenni”, majd nekem szegezi a kérdést, hogy miért nem vittem ajándékba füzetet. Amíg nem fejezi be az írást, nem engedi, hogy fényképezzem, majd közli, hogy laptopon, sőt tableten is tud írni, nem csak kariókával. 

Elmondja, hogy a Mókuska óvoda nagycsoportjába jár, és amikor megjegyzem, hogy szép az óvijuk, komolyan válaszol: – Köszönjük, hogy mondod. Aztán szól, hogy fényképezhetem, mert elkészült a Mikulásnak címzett levél, s közben végig huncutul nevetgél, és hívja a nagymamát is, hogy rajta legyen a képen.





– Micsoda emlék! Köszönöm! – kiált fel vidáman, amikor meglátja a gépben a fényképet, majd újabb rajzba fog. Angolul kérdezem, és válaszol is azonnal. Majd kijelenti, hogy szép „fürtököm” van, és megtudom, hogy az ő „fürtökeit” (fürtjeit) előző este vágták le. Csokit kér, amikor a nagymama keksszel kínál, azt követően az újabb fényképnek örvendezünk. Érdeklődésemre elmondja, hogy december 17-én tölti az ötödik évét, és jóváhagyja, hogy a Nyilas jegy szülötteként valóban szeret szerepelni.

Tavaszi szél vizet áraszt – énekeli csengő hangon a népdalt, majd amikor megkérdezem, hogy vannak-e szép kislányok az óvodában, furcsa kanyarral kijelenti, hogy szoktak lenni zöldségek a kertben. A zöldségeken kívül gyümölcsfák vannak, sőt napraforgó is – avat be a kertjük titkaiba, majd valamennyi zöldség és gyümölcs nevét felsorolja, hozzátéve, hogy a banánt, a málnát, az áfonyát, valamint a répát, a karalábét és a brokkolit szereti a legjobban. Olyan nagy tök és dinnye termett a kertjükben, hogy elájulnék, ha meglátnám, dicsekedik is egy kicsit. 

Kiderül, hogy százig tud számolni is, amit az oviban és az édesanyjától tanult, akit nagyon szeret.

Nem kell sokat biztatni, Piroska és a farkas meséjét szépen hangsúlyozva, kifejezően, folyamatosan olvassa, és megtudom, hogy kedvenc meséi a három kismalacról és a hét kecskegidáról szólók. Bár ajánlkozik, hogy Hamupipőkét is szívesen elolvasná, abban egyezünk meg, hogy egy angol vers következzék a boldog szünidőről, a nyaralásról, aminek kapcsán elmondja, hogy kedvenc üdülőhelye Parajd, ahova vakációzni mennek.

– Hogy tudta a nehéz angol kiejtést ilyen szépen megtanulni? – kérdezem az anyukától, mire Alex válaszol: – Mert én szoktam menni szenzációba. 

– Ki ilyen okos a családban? Anyuka, apuka, mind a ketten? – érdeklődöm, mire Alex gondolkodás nélkül vágja rá, hogy ő, és bizonyítja is, hiszen a kérdezett angol sza-vaknak szinte azonnal tudja a jelentését. A kérdésre, hogy mi szeretne lenne, ha nagy lesz, több választ is ad:

– Elefánt, dinoszaurusz – mondja viccből, aztán a doktor bácsi következik. Mindig fel szoktam venni a sztetoszkópot, és meggyógyítom a családomat, mindenkit azzal, hogy megnyomom a hasát. Lesz nekem hozzá orvosi táskám, ruhám és kalapom is – teszi hozzá. 

Kipróbáljuk a román mesét is. Kicsit lassabban, egyszer-kétszer megakadva olvassa a kiskutya történetét, aztán egyre jobban belemelegedik. 

– Te magadtól tanulsz, szinte nem is kell segítség – mondom, amire megjegyzi, hogy mégiscsak kell egy kicsi anyukától, mamától és az ezermester apukától, akinek „a dolgozás” a foglalkozása. Ő pedig még több füzetet kér a Mikulástól, bár a laptopon is szeret Office-ban írni.

Fölösleges is kérdezni, hogy mi a kedvenc játéka, ugyanis láthatóan az írás ejtette rabul, meg is kockáztatja a kijelentést, hogy sztáríró lesz. 

– Egyfolytában csak írok, mindennap, és megeszem a sok ételt, különösen a spagettit – jegyzi meg, aztán újra megmutatja munkája eredményét, majd pillanatok alatt a többi mellé kerül a vallomás: Szeretlek, okos Gyöngyi néni. 

– Mit fogsz csinálni az iskolában? – tűnődöm el félhangosan.

– Nem tudom, válaszolja őszintén, és kijelenti, hogy készen áll egy újabb fényképre. Aztán le is diktálja, hogy mit írjak emlékbe neki, huncutul nevetgél, majd ő akar egy új füzetet adni ajándékba. Megegyezünk egy rajzban, és átveszem az ajándékot a vallomással együtt, majd búcsúzáskor kér, hogy menjek hozzá máskor is, és gavallér módjára anyukájával a tömbház bejáratáig kísér. 

Én pedig büszke vagyok, hogy ilyen jóérzésű, kedves, okos, huncut kis barátra tettem szert, és meggyőződésem, hogy Alex mellett nagyszerű dolog szülőnek, nagyszülőnek lenni. 

Autóbontókat ellenőriztek 15 órával korábban

A tej és kifli programmal 15 órával korábban

MUNKABALESET 15 órával korábban

Szőcs Kálmán: Csak én 15 órával korábban

Metaxa 15 órával korábban

Díszőrségben 15 órával korábban

Hypercella 15 órával korábban

Hírek, rendezvények 1 nappal korábban

Súlyos közúti balesetek 1 nappal korábban

Ünnepélyes iskolaavatás 2 héttel korábban

Épített örökségünk 4 héttel korábban

Lemondott tisztségéről 2 héttel korábban

Az MCC jelentette veszély 2 héttel korábban

Enikő receptjei 3 héttel korábban

Tabutéma: az öregedés (2.) 2 héttel korábban

Kesernyésen 4 héttel korábban

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató