Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Soha eszembe nem jutott volna, hogy az évszázadok óta az egész világon jól bevált egyszerű járdákat még lehet újítani. Igen, újításnak tekinthetjük azt a tervet, ahogyan útfelújítás alkalmával a járdákra a kocsifeljárókat készítik. Természetesen, ma már majdnem mindenkinek van kocsija, amivel be szeretne menni az udvarába vagy a garázsába, és ezért a járdaszegélyt menedékesen készítik (mint mindenhol a városban, más városokban, vagy a világban), hogy ne üssük meg a kocsi alját.
De a kisállomás körüli útfelújítási munkálatokban (ami – érdekes módon – nem a legrosszabb utakat érinti, inkább a kockaköveseket, ahol a kockakövek helyett aszfaltot tesznek) egy „nagy újítást” alkalmaznak: nem csak a járda szegélyét, hanem az egész járdát menedékesen készítik a feljáró szakaszon például a Gát utcában. Az új járdafeljárókon az autók egy picit kényelmesebben mehetnek be a garázsba, ami nem túl nagy nyereség, hiszen a régi járdaszegélyek is alkalmasak voltak erre. De a gyalogosokról, akiket a járda kellene szolgáljon, nem mondhatjuk el ugyanazt. Rövid sétáim alkalmával máris három problémával szembesültem:
1. A ferde járdán elég kényelmetlen menni. Pedig a járda tervezésénél a gyalogosokat kellett volna előnyben részesíteni, nem az autókat.
2. Ahol a járdán a ferde kocsifelhajtó szakasz van, ott nyilván a járda szintje alacsonyabb. De az egyenes járda és e felhajtó között nem 1-2 cm szintkülönbség, hanem sok helyen 5-10 cm.
3. Helyenként, mint például a Gát utcában, a keskenysége miatt a járda annyira lejtős, hogy belegondolok vajon hogyan tud ott elmenni egy magas sarkú cipőben levő hölgy?
Nem is merek a télre gondolni, amikor síkos lesz a járda.
Minden embernek elemi joga embernek lenni, tehát tévedni. A mérnökök is emberek, nekik is joguk van tévedni. Például folyamatosan küldeni a pácienseket az ortopédiára vagy a fizioterápiára, ahol terveiknek köszönhetően hosszú távon el vannak látva az orvosok munkával, és az állami kassza kiadásokkal. A mérnökök esetleg felelnek a tévedésükért, fizetnek, vagy netán, ha komolyabb károkról van szó, börtönbe kerülnek. Éppen ezért, hogy tévedéseikkel ne okozzanak túl nagy kárt, kitalálták az ellenőrző bizottságot. Amely átnézi és ellenőrzi a terveket. És hogy még biztosabb legyen a dolog, divatba jött – főleg minálunk – az ellenőrző bizottságot ellenőrző bizottság, majd az ezt is ellenőrző bizottság. Éppen ez késztetett arra, hogy tollat ragadjak és írjak: hogy nem vette észre senki sem (sem az ellenőrző bizottság, sem a még ki tudja hány bizottság a városi adminisztrációban vagy a prefektúra erre szakosodott osztályain), hogy valami nem stimmel ezzel a „nagy újítással”? Mit csinálnak a kedves urak vagy hölgyek, mire kapják a fizetésüket?
Amíg mindez kiderül, kívánom a kedves gyalogosoknak, akik egyáltalán végig tudnak menni ezeken az újonnan elkészített hepehupás járdákon, hogy a jószerencse álljon mellettük és haladjon velük, ne érje őket bokaficam vagy lábtörés, a lábaik és a gerincük is bírja ki a kalandot!
Miholcsa Gyula