2022. augusztus 9., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mi a helyzet egy év „programozott” szegénység után?

A kormány a Nemzetközi Valutaalappal folytatott legutóbbi tárgyalások során egyebek mellett vállalta, hogy eltörli a gáz- és energiapótlékot, folytatja a közszféra reformját, átszervezi és privatizálja a problémás állami vállalatokat. Emellett egy úgymond, „precautionary” szerződést köt 1,5 százalékos gazdasági növekedés mellett.

Gazdasági elemzők viszont arról beszélnek, hogy ez semmiképpen sem lesz betartható, mert a nyersanyagok árának növelése elkerülhetetlen, és az NVA-val aláírt szerződésbe foglalt 8,5%-os infláció, amely az év végéig fokozatosan 5,75 százalékra csökken(het)ne, sem reális.

A költségvetési deficit feltehetően marad a korábbi megállapodásnak megfelelően, azaz a GDP 4,4%-a, és persze további elbocsátások várhatók a közalkalmazottak körében.

Egyik érdekes kitétele a szerződésnek, hogy az állam vállalta, behajtja az állami vállalatoktól, magyarán saját magától, a kintlevőségeket. Ugyanakkor azt is vállalta, hogy bezárja a veszteséges cégeket. A piacon maradó állami vállalatok jobb működése érdekében szeptember végéig új szabályzókat fogad el, amelyek értelmében ezeket külföldi könyvvizsgálók ellenőrzik, akik negyedévenként jelentést készítenek arról is, hogy miként tartják tiszteletben a kisrészvényesek jogait.

A vállalatvezetőket sem politikai alapon nevezik ki az elkövetkezendőkben, hanem nemzetközi téren elismert, humánerőforrás-cégek választják ki, egy átlátható procedúra alapján. Ugyancsak külföldi szakértők választják ki az igazgatótanácsok tagjait is. Aztán majd meglátjuk, mi lesz, tehetnénk hozzá.

Mindenki emlékszik, hogy egy évvel ezelőtt az államelnök állította, a Nemzetközi Valutaalap egyfajta „bizalmi” szerződést kötött, ami azt jelenti, hogy az ország pénzügyi „egészségét” szolgáló intézkedéseket kell meghozni. Ezek az „országóvó” intézkedések azt jelentették, hogy 25%-kal csökkentették a béreket, 15%-kal a nyugdíjakat és a szociális segélyeket. Az ország első embere akkor azt bizonygatta, hogy a teljes béralapot csökkentik, ami tulajdonképpen a közszféra „átfogó reformját” jelenti, és ha nem kötöttek volna egy ilyen „bizalmi” szerződést, akkor 24%-ra kellett volna emelni az áfát, 20%-ra az egységes adókulcsot és a béreket „csak” 20 százalékkal kellett volna csökkenteni.

Na és mi a helyzet egy év „programozott” szegénység után?

Elsősorban az, hogy az elnök által emlegetett bizalom – mind a Valutaalap, mind a lakosság részéről – rég elúszott. Már nem is csodálkozunk, hogy a beígért „fellendülés”, akárcsak a világvége, ismét elmaradt. Ez tehát a Băsescu–Boc-féle „egyre jobban”.