„A haza az atyák öröksége, amely erkölcsi tőkét, bátorítást tud adni”
2018-01-14 16:10:29
Marosvásárhelyen zajlik az Örökségünk őrei vetélkedő, melynek célja a régi műemlékek népszerűsítése és a fiatalok megmozgatása.
Marosvásárhelyen zajlik az Örökségünk őrei vetélkedő, melynek célja a régi műemlékek népszerűsítése és a fiatalok megmozgatása.
A versenyen részt vesz az Elektromaros Technológiai Líceum XI. F osztálya is, az Effes Őrök csapata. A tanulók – mint a Sörház őrei – tevékenysége végigkövethető a Facebook közösségi oldalon. A diákok a Sörházat választották, ami egykoron a Bürger-sörgyár területét, majd a magyar időben a Hangya Szövetkezet épületét foglalta magába. A fiatalok meg szeretnék ismertetni a város lakóival az egykori sörgyár, a majdani Hangya Szövetkezet épületének történetét.
A sörgyár története visszanyúl az 1850-es évek elejéig:
A Maros túloldalán létezett egy sörfőzde, amit megvásárolt egy Kraft Károly nevű vállalkozó a XIX. század derekán, majd átköltöztette a Maros másik oldalára.
Bizonyos mértékben modernizálta és ipari szintre emelte a termelést, s a majdani Bürger-házzal szomszédos telken működtette a főzdét, viszont 1885-ben csődbe ment.
1886-ban vásárolta meg az épületet Bürger Albert, a Fehér megyei Vajasdról származó zsidó üzletember. A létesítményen belül nagyobb beruházásokat végzett, modernizálta a berendezéseket és megsokszorozta az épületek számát. A beruházásoknak hála a sörgyár a régió piacvezető vállalata lett. Az alkalmazottak száma meghaladta a 200 főt. A XX. század elején már százezer hektoliteres éves gyártási kapacitással rendelkezett, igaz, ennek csak a felét használta ki.
Bürger Albert az a fajta gyáros volt, aki figyelt az embereire, viszont ha kellett, akkor el tudta gázolni a különböző mozgalmakat.
Tipikus nagygazdag volt, aki nemcsak a gyár bevételéből élt, hanem részt vett a város villamosításában is, ami akkoriban közéleti fontosságú volt.
Egyre gyakrabban ruházott be ingatlanokba is: főleg a vendéglátóipari egységeket próbálta megvásárolni, amelyeken keresztül közvetlenül tudta árulni a sörgyár termékeit is.
Ennek ellenére Bürger Albert története nem zárult boldogsággal. Kitört a világválság, ami meg-
pecsételte a sorsát. A harmincas években már egyre nehezebben ment a sörgyár, el kellett adni belőle részeket, 1936-37 körül pedig Bürgernek már teljesen meg kellett válnia gyárától. Egy részét a Dreher-Haggenmacher vállalat vásárolta meg. Maga Bürger Albert is nagyjából ezzel a folyamattal párhuzamosan ment tönkre, s 1937-ben meghalt.
Az épületet az 1930-as évek végén lerombolták (kivéve az Aranykakast és a mellette levő épületet), majd 1940-ben a Hangya Szövetkezet tagjai újjáépítették, főraktárként használták. Az udvaron vágóhíd, öntöde volt, fafeldolgozással is foglalkoztak.
A kommunizmus idején az épületeket államosították.
Az 1950-es években állami borpinceként működött. Itt palackozták Vásárhely legfinomabb borait, illetve pezsgőit, melyek rizling, muskotály, királyleányka és csaszla szőlőből készültek. Az 1970-es évek közepén bezárták, mivel akkor nyílt az Aranykakas vendéglő. Az udvart 51%-ban magánosították, egy emberé volt, aki eladta egy részét a Lukoil-benzinkútnak, egy részét pedig a Lidl üzletnek.
2007 óta a Jazz and Blues Club működik a pincében. Majd 2014-ben megvásárolták az épületet, amely Sörház étteremként funkcionál.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató