Zenére nyitott kapuk mögött

Nagyszerű, hogy van Marosvásárhelyen egy magyar zeneszak, ami lehetővé teszi, hogy az idők szavát az idők nyelvén, azaz a nemzetektől független és mindenki számára egyenjogú, élő és semleges nyelven, a zene nyelvén lehessen elmondani. Makkai Gyöngyvér tanárnő szavai a Nyitott kapuk a színin rendezvénysorozat kapcsán hangzottak el.

Nagyszerű, hogy van Marosvásárhelyen egy magyar zeneszak, ami lehetővé teszi, hogy az idők szavát az idők nyelvén, azaz a nemzetektől független és mindenki számára egyenjogú, élő és semleges nyelven, a zene nyelvén lehessen elmondani. Makkai Gyöngyvér tanárnő szavai a Nyitott kapuk a színin rendezvénysorozat kapcsán hangzottak el.

Pénteken délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karának zeneszakos hallgatói mutatták be játékos formában annak a komoly és elismerésre méltó munkának az eredményét, amely a Pálffy-ház szépen felújított öreg falai között folyik.

Hogyan működik az életben, hogyan igazítható a lehetőségekhez az egyetemen tanult ismeretanyag? Erről szólt a Molnár Tünde tanárnő irányításával végzett műhelymunka, amelynek során a hangszerelésről, hangszínek varázsolásának lehetőségeiről győződhettek meg az érdeklődők. Giacomo Carissini-, Corelli-, Massenet-zeneművek és filmzene hangzott el átiratban. Marton Csilla, Szabó Krisztina, Bakos Levente hallgatók énekeltek, s tehetséges fiatal zenészek, a Grazioso vonósnégyes tagjai (Kováts István, Mihálydeák Endre, Czegő Szilárd, Fülöp Alajos) valamint Puia Barna trombitaművész nyújtottak Molnár Tünde tanárnőnek segítséget.

Az átiratok témában ígért zenetörténeti villámutazás során Elekes Márta-Adrienne tanárnő olyan hangfelvételek közt vezette végig a vendégeket, melyek legtöbbje ismerősen csengett a fülnek, de mindegyiknek volt egy újszerű, váratlan vetülete. Bach d-moll Toccatája hegedűn szólalt meg, olyan találóan, hogy azon kellett töprengeni, vajon tényleg az orgonaváltozat-e az eredeti? Zenekar tíz ujjon – hirdette a kottatartóra tett mottó, s Beethoven Sors-szimfóniájának indulása dübörgött a felvételről Vásáry Tamás keze alatt a zongorán. Schubert Szerenádjában a zongora az énekes szerepét is nagylelkűen magára vállalta. Cziffra György átiratai közül az 5. Magyar tánc (Brahms) a Beleszól a fantázia! megjegyzéssel hívta fel a figyelmet a rögtönzés-jellegű szellemes továbbalkotásra, majd a Rimszkij-Korszakov Dongója okozott szédületet a teremben. A nyugalmat Mozart közismert Sonata facile című műve volt hivatott helyreállítani, azonban néhány másodperc is elég volt, hogy kiderüljön: itt most az énekesek loptak a zongorától. Aztán egy ideig a Swingle Singers együttes felvételei uralták a terepet. Hogy mire képes az énekhang – e tiszta szolmizáció, virtuóz technika és sziporkázó szellemesség hallatán a tanárnő hamiskás mosollyal ajánlotta diákjai, a leendő zenetanárok figyelmébe ezt az utat. Rossini Tell Vilmos nyitánya emelte megint tetőfokra a hangulatot, s végül a Jacques Luisier vezette dzsessztrió feldolgozásában régi emlékek törtek maguknak utat, s a diákok szemének huncut csillogása jelezte – igen, ezzel a kis Bach Menüettel valamikor én is megbirkóztam – osztotta meg élményét Szilágyi Matei Mária.

Makkai Gyöngyvér tanárnő, akinek álarcba bújtatott tanítványai A brémai muzsikusok mesére komponált dalait adták elő, a következőket nyilatkozta: – Számomra a rendezvénysorozatot megjelölő cím, a Nyitott kapuk – személyes töltettel is gazdagodott. A mindössze öt nap alatt (hétfőtől péntekig), amíg homo ludens módjára Brémába zarándokoló muzsikusokká váltunk – hogy aztán másokat is oda csábítsunk –, felfedezhettem a diákjainkban rejlő egyéb talentumokat is. Például Vass Annamária már többször is bizonyította: alkalmas arra, hogy szaktanárai színpadra állítsák, volt, amikor egy rendezvényen orgonán és zongorán játszott. Örvendek, hogy Szilágyi Matei Máriával és Kecskés Márton Adorjánnal együtt dolgozhattam az órákon túli szabadidőmben, akik egy Schubert-műsorral ajándékozták meg a közönséget. És eddig csak a három harmadéves diák nevét említettem, de a mostani rendezvényen hasonlóképpen jól megérdemelt taps illette a kakas jelmez mögé bújtatott Balla Ritát, vagy az álarcot viselő zenészt, Szabó Józsefet is – akik másodévesek. Tehát bízom abban, hogy van és lesz még utánpótlás. De hadd mondjam ki a lényeget: kapuk nyíltak meg előttem, amelyeken besétálhattam diákjaink lelkes, érzelemgazdag, odaszánt, munkára ösztönző világába…