Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. (Zsolt 78,44)

Március idusa. Az évnek ez a szakasza nálunkfele a tavasz kezdetét, a téli dermedés, a fizikai halál leküzdését, a szabadságharcot, a reményt, az életet jelenti. A természet még őzikeszínű, hogy aztán hirtelen elinduljon és elkápráztasson üdén, zölden. Különösen a duzzadt folyóvizek töltenek el jó reménnyel, amint látjuk megtelni őket az induló élettel, halakkal, az élet megannyi apró formájával. Az újrakezdésnek, az örök megújulásnak és a folytatásnak élményét üzeni a Nyárád is minden évben a közelében élő embernek, aki csodálattal, de félelemmel és kellő tisztelettel viszonyul a termékenység helyi szimbólumához. Az idei tavasz azonban inkább félelmet, riadalmat hozott a Nyárád mentére.

A március idusán elkezdett Nyárád-szabályozási munkálatok a hazánkban egyébként megszokott módon, értelmetlen és túlmértezett közpénzherdálásnak a legdurvább és legártalmasabb példája. Az értelmetlen vagy a nullát megközelítő közösségi és szociális hatású projektekhez lassan hozzászokott az ember, de a rombolás, a természet ökoszisztémájában élő életközösségek elleni merénylet talán minden gondolkodó embert kétségbeejt. A Bekecstől Lukafalváig terjedő térség, a Nyárád mente életközösségének évszázadokon át meghatározó része volt a Nyárád. Az egyik legsajátosabb székelyföldi kisrégiót megformáló NYÁRÁD talán a legtöbbet becézett és legkülönfélébb jelzővel ellátott folyó a Székelyföldön: a néphagyomány és Orbán Balázs szerint a „Székelyföldnek ugyan legkisebb, de legragaszkodóbb folyója”, hiszen 

„mindenütt székely partokat mos és termékenyit” (Orbán Balázs). Sokan nevezték őt szőke Nyárádnak vagy Murokország Nílusának. Szinte minden forrásanyag rámutat a folyó kettős jellemére. A pusztító és egyben megtermékenyítő Nyárád, mint a vidék Nílusa, szinte minden éves áradásaival teremtette újra az életet a történelem által is viharvert falvainkban. 

A folyó megzabolázása több évszázada foglalkoztatja a közösséget. Benkő Samu A táj és az emberek című írásában az 1716-ban kelt, az erdélyi főkormányszék által kiadott rendeletre utal a Nyárád medre rendben tartásának ügyében. „Hanem aztán mihelyt elmúlik a vízözön, azonnal elmosódik a harag is, elfelednek mindent. Ez így megy egyik évről a másikra, s a Nyárád mindig csak a régi, önmaga által alkotott mederben mulat, anélkül, hogy legkevésbé zabolázva, megrégulázva lenne” – folytatja írását Benkő Samu, hiszen 

„a jó, hordalékos talajt Murokország a Nyárádnak köszönheti”. Az akkori karbantartási munkálatok kézi és állati erővel történtek, és tudatos természetvédelmi intézkedések nélkül sem okozhattak visszafordíthatatlan változásokat a part menti élőhelyekben, életközösségben. 

De térjünk vissza a most zajló munkálatokra. Gondolom, eddig mindenki feltette már a kérdést: hol van a szükségesség, indokoltság és a kivitelezési módszerek közötti arány, arányosság és méltányosság? Erre a felvetésre a következőkön kellene elgondolkodni:

– A törvények tiszteletben tartása miért csak nekünk, állampolgároknak kötelesség? A Nyárád és Küküllő Mente Természetvédelmi Gondnokság által törvényesen kiadott Natura 2000 jóváhagyás feltételeit a Maros Megyei Vízügyi Hatóság a munkálatok elkezdése óta nem teljesíti, mint ahogy a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Natura 2000-es jóváhagyásának feltételeit sem.

– A 2014-ben készített Nyárád-szabályozási terv nem tartja tiszteletben a fenntartható vízgazdálkodási elveket. A terv jelenlegi formájában történő kivitelezése a folyó elsorvadásához, további talajvízcsökkenéshez vezet a Nyárád mentén.

– A Nyárádszeredában megépített vízüzem a közeljövőben hatalmas vízmennyiséget fog kiszivattyúzni a Nyárádból, hiszen Szeredától az Alsó-Nyárád mentéig minden települést el kell látnia ivóvízzel. Ha ehhez a veszteséghez társul majd a folyószabályozás által okozott vízveszteség, lesz-e még Nyárád a térségben, vagy egy időszakos csatornát találunk helyében?

– A terv figyelmen kívül hagyja a hagyományos vízgazdálkodási rendszereket, melyek évszázadokon át működtek, biztosítva a térség vízszükségletét.

– A munkálatok súlyosan károsítják, tönkreteszik a folyóparti termőföldeket.

– A Jobbágyfalva határában megépített árvízvédelmi gát több esztendeje „nem teljesít szolgálatot” a csapadékhiány miatt. A gát létesítése óta az árvíz nem okozott különösebb kárt a térségben.

A beruházás indokoltságát, méretarányait, úgy gondolom, még sokáig vizsgálhatnánk, figyelembe véve a biológiai sokszínűségre, a tájra és a tájban élő közösségre gyakorolt visszafordíthatatlan  hatását.

Sértő hiba lenne azonban az eddigi árvizek által érintett közösségek, gazdák érdekeit figyelmen kívül hagyni. De úgy gondolom, hogy ez a tény senkit sem jogosít fel az életközösségek ilyen szintű rombolására, megváltoztatására. Léteznek már Európában jó módszerek az árvízvédelemre, melyek valóban az embert, a biológiai értelemben vett életet és életközösségeket szolgálják, hosszú távon, előrelátóan, a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzése érdekében. Ezeket követve, talán gyerekeink, unokáink is láthatják azt a Nyárádot, ami évszázadokig meghatározta a térség életét, csodálatot, tiszteletett követelve magának.

Antal Zoltán