2021. november 28., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szerda délután fojtó kánikulában barangoltunk a Maros-part irányába. Karszalagátvétel, miegymás, első tudósítás az ország legnagyobb bulijáról, az idén ismét megrendezett és ezúttal Tuborg Green Fest úri előnéven futó Félszigetről.

Fotó: Nagy Botond



Szerda délután fojtó kánikulában barangoltunk a Maros-part irányába. Karszalagátvétel, miegymás, első tudósítás az ország legnagyobb bulijáról, az idén ismét megrendezett és ezúttal Tuborg Green Fest úri előnéven futó Félszigetről. A jegyvételi konténereknek hűlt helyét találtuk, és színes sokadalom sem népesítette be a víkendtelepi parkolót. Gyanút fogtunk, de gyanúnk hamar eloszlott: bennebb költözött minden, és a Sörpatika előtti hídon már mozdulni is alig lehetett a tömegtől. A nulladik napra érkezett fesztiválozók birtokukba vették a Maros-partot és az oda vezető utat egyaránt, hatalmas sorok kígyóztak a jegyárus bódék előtt. Hamar bejutottunk és rögtön el is tévedtünk: mindent megváltoztattak a szervezők, a művésztelepet kivéve semmi sem volt a megszokott helyén, így a gyors sörrendelés után elkezdtük az expedíciót. És rájöttünk: jól tették, hogy így tettek, a Félsziget a tavaly már kinőtte a szomszédos geológiai formák adta keretet, a jelenlegi elrendezésben valószínűleg a hét végén sem lesz akkora zsúfoltság: 25 hektáron terül el a tábor, amelynek eddig szántóföld képezte részére külön „falvakat”, sátortábort, színpadokat és sörsátrakat húztak a szervezők, a hozzájuk vezető utak igazi hálózatként kötik össze a különböző helyszíneket: a fesztiválváros kifejezés immár teljesen jogos, már csak utcaneveket kellene találni.
Délután még elvesztődtek a jelenlevők a hatalmas térben, a színpadok teteje a verőfényben aláereszkedve sunnyogott, amely fényt csak a bungie jumping öttengelyes darus kocsija és egy igazi Double Decker, egy piros, londoni, ősrégi emeletes busz tört meg. Mint utóbbiról kiderült, guruló brit kocsmaként funkcionál és egyenesen Manchesterből érkezett Marosvásárhelyre. Útközben letiltották az autópályáról, mert hetven fölött haldoklott. Elfoglaltuk stratégiai pontjainkat: először a művésztelep, majd a Sörpatika, a gokartpálya, végül a Miért-sátor kocsmaasztalaitól figyeltük sunyi módon a közeledő népet. Amelynek tagjai folyton-folyvást csak érkezni akartak, késő éjjelig megállás nélkül vonultak a sátortábor irányába a hátizsákos emberek. Ennek köszönhetően, nulladik nap ide vagy oda, koncertek hiányában is jókora buli alakult ki több helyszínen: a Sörpatikában táncoltak, a gokartpálya melletti sátorban Silent Dance buli volt (ennek lényege, hogy a résztvevők fülhallgatón hallgatnak többfajta muzsikát és erre buliznak, amivel a kívülállók számára mulatságos siketfajdok csoportjának tűnnek), a Miért Pubban pedig bemelegítő parti kerekedett elektronikus zenével, jókora tömeggel odabent.
A Félsziget elkezdődött és nevét nem tagadta meg: a nulladik napi, egymással párhuzamosan futó partik sorozata igazolta – lesz mulatság a hét végén Vásárhelyen (vagyis Marosszentgyörgyön, amelynek területére a buli elköltözött).