York napsütése zengő tombolás

Kovács András Ferenc új verseskönyve viseli ezt a harsány derűt sugalló, szokatlan címet. Hogy hangvételében is tényleg ezt tükrözi-e a Magvető Kiadó 184 oldalas könyvheti újdonsága, azt bizonyára a honi olvasók is megtudhatják rövidesen. A Kossuth-díjas költő annyit mondott a kötetéről, mielőtt az ünnepi rendezvénysorozatra Budapestre utazott, hogy az 1980–2014 közötti időszak lírai terméséből válogatott, és a 26 régi meg az ennél jóval több újabb keletű költeményből kettős verseskönyv született. A küllemében szolid, keménytáblájú kiadvány első részében shakespeare-i, színházi versek, a második felében hétköznapi versek alkotnak egymással dialógusba lépő egységet.

 A 85. Ünnepi Könyvhét közönsége dedikálásokon, illetve a Radnóti Színházban szervezett esten is találkozhat(ott) a szerzővel, aki frissen megjelent könyve szerint már „mindenki volt, tán Will Shakespeare is”. Amíg itthon is kézbe vehetjük a kötetet, érdemes idéznünk a Magvető világhálós oldaláról a verseskönyv beharangozóját: „Kovács András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré. S hogy miért kettős verseskönyv? A York napsütése sekszpirályi és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségükkel teljes párbeszédüket sokszorosan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át. A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett”.