Volt hideg is, meleg is…

Születésnapi beszélgetés a 80 éves dr. Ferenczy Ferenc kultúramecénással, szakíróval

– A ’89-es változást követően ön volt Székelyudvarhely első megválasztott polgármestere. Hogyan emlékszik azokra az évekre?

– A közel 7 év polgármesterség alatt ért hideg is, meleg is, de visszagondolva, több volt a jó, mint a rossz. Általában azt kell mondanom, hogy a sokévi hatósági, vezetői tevékenység alatt (polgármester, megyei igazgató, főállatorvos) a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem voltam és ma sem vagyok politikus alkat. Mindig szívvel-lélekkel végeztem a feladatokat, amelyek adódtak. Igyekeztem minden embernek bizalmat szavazni, de nem voltam elég figyelmes a háttérakciókra.

– 2013-ban, az ön kezdeményezésére, Sütő András-mellszobrot avattak a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház előterében. Miért tartotta fontosnak ezt?

– A gondolat, hogy Székelyudvarhelyen szobrot állítsunk Sütő Andrásnak, már 2008. június 21-én megszületett bennem, amikor több mint százan gyűltünk egybe a Bernády György nevét viselő marosvásárhelyi közművelődési központban, és elfogadtuk a Sütő András Baráti Egyesület megalapítását és annak alapszabályzatát. A nemes célkitűzések között szerepelt: ápolni és őrizni a magyar irodalom nagy írójának emlékét és hagyatékát. Emléke megőrzését célozza a különböző helyeken és időben szervezett irodalmi estek, kerekasztal-beszélgetések megszervezése, színműveinek rendszeres műsorra tűzése az erdélyi magyar színtársulatoknál, valamint a magyar irodalmi oktatási rendszerbe történő felvétele, az író halálával kéziratban maradt munkák nyomdai előkészítése, illetve az eddig megjelent műveinek az utánnyomása. És persze, ezzel egy időben határon inneni és túli településeken utcák és terek, iskolák, közművelődési intézmények Sütő Andrásról történő elnevezése, a köztereken szobrok, emléktáblák állítása. Tettem ezt nemcsak Sütő András írói munkásságának kivételes jelentőségéért, de azért is, mert Sütő András városunk díszpolgára volt (e címet 1992-ben én adományoztam), és így emlékének őrzése mint feladat is ránk hárul.

– Meséljen a családjáról!

– 1964-ben ismertem meg László Ilonát, aki másodéves orvostanhallgatóként a téli vakációban eljött Székelyudvarhelyre. Szerelem volt első látásra, ami 1966. július 30-án házasságkötéssel csúcsosodott. Ő tősgyökeres vásárhelyi lakos volt, gyermekorvosi diplomát szerzett 1968-ban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Hamar beletanult a falusi életbe, hisz első munkahelye Románandrásfalván volt; gyermekgyógyászként a felnőtt betegeket is el kellett látnia. 1969-ben került Korondra, ahol gyermekorvosként dolgozott. Itt sem volt rózsás az élet: volt olyan tél, amikor 3 méteres hóban kellett utat törni, hogy időben eljusson Fenyőkúton egy újszülötthöz. 1982-től nyugdíjba vonulásáig a székelyudvarhelyi kórházi bölcsőde orvosa volt. Nagyon sokat köszönhetek neki: igazi támaszom volt polgármesterségem, megyei főállatorvosi tevékenységem és nem utolsósorban súlyos betegségeim idején. Az esküvőnk után abban reménykedtünk, hogy sikerül Maros tartományba kerülnöm, de nem sikerült. Irány: Suceava tartomány, Dorohoi rajon, a Vârful Câmpului községi állatorvosi rendelő. Négy hónap múlva vonultam be katonának Máriaradnára. Apósom unokaöccse, László Gyula, híres borász, egyéves kemény lobbizás után elérte, hogy áthelyezzenek Maros tartomány, Udvarhely rajon, Kobátfalva község állatorvosi rendelőjébe. A sors iróniája, hogy feleségem két év múlva Neamţ megyébe kapott kihelyezést. Ő sem jelentkezett; havonta mentem Bukarestbe az egészségügyi miniszterhez kihallgatásra. Öt évvel a házasságunk után, 1971-ben került egybe a család, Korondon. Ekkor Enikő lányunk másfél éves volt, Csongor fiunk úton volt. Mindkettőnknek nehéz körzetünk volt, de együtt volt a család, sokat dolgoztunk, az emberek hamar megszerettek – mi is a vidéket, a szokásokat. Bekapcsolódtunk a társadalmi életbe, megismertük a népi kultúra igazi bölcsőjét. A mai napig sokat nosztalgiázunk, és szeretettel látogatunk el a korondiakhoz. Felsőbb utasításra megszüntették a korondi középiskolát, és így kénytelenek voltunk sátrat bontani. 1979-ben vásároltunk egy tömbházlakást Udvarhelyen, a gyerekek már itt folytatták az iskolát, én egy évet, a nejem pedig három évet ingázott Korondra, mire újból együtt lehettünk Udvarhelyen. Enikő protestáns teológiát és doktorit végzett Richmondban (USA); 1996-tól él az Államokban, jelenleg Ohio állam Wooster városában presbiteriánus lelkész. Csongor gépészmérnökit végzett Nyíregyházán, majd agrárközgazdaságot Gödöllőn. Jelenleg Székelyudvarhelyen, a FAMOS bútorgyárban dolgozik. 

– Meséljen a gyermekkoráról!

– A második világháború éveiben születtem, 1943. december 13-án, ami nagyban rányomta bélyegét gyerekkoromra. Hárman voltunk testvérek: két fiú, egy lány. Édesapánk a fronton volt, majd szovjet fogságba esett, 1946 decemberében került haza. Ahogy közeledett a front, édesanyámat nővérei felbiztatták, hogy meneküljünk. Nem jutottunk messze, Énlakán szovjetekbe botlottunk. Csomagjainkat átkutatták, aranyat, órát kerestek. Édesanyám, leleményesen, apám arany zsebóráját és egyéb ékszereket gyorsan az én pelenkámba rejtette. Másnap sértetlenül hazajöttünk. (Az óra ma is megvan, édesapám – mivel én „mentettem meg” – rám hagyta.) Iskoláimat 1950-ben kezdtem a volt Római Katolikus Gimnáziumban – amelynek akkor Magyar Vegyes Középiskola volt a neve –, később kapta a Dr. Petru Groza nevet, ott érettségiztem 1961-ben. Igazi élmény volt ebben az iskolában diáknak lenni. Annak ellenére, hogy tiszteltük és szerettük tanárainkat, sok diákcsínyt hajtottunk végre.

– Hogy emlékszik a gimnáziumi évekre?

– A gimnáziumi években nagyon sok régivágású tanárunk volt, akik nemcsak a tananyagot adták le, hanem mindig volt idejük az életre is tanítani. Igen nagy tisztelettel és szeretettel emlékszem Mészáros Imre igazgató-tanárunkra, aki francia nyelvre oktatott, de példát mutatott emberségből, a társadalomért való tenni akarásból is. Neki köszönhettük az iskola rádiósítását, a sátortábor teljes felszerelését, amit Papp András kémia szakos tanárunkkal együtt hajtottak végre, az iskola kitűnő sporttevékenységét: a tornacsapatot és a kézilabdacsapatot, mely országos bajnokságot is nyert. Emblematikus személyiség volt Fejér Mihály latin szakos igazgató is, aki jól kezelte a diákcsínyeket. Érettségi után a Madarasi Hargitán találkoztam vele, ahol meglepetésemre kijelentette: Tudd meg, Ferenczy Feri, hogy a ti évfolyamotok végzett, még az iskolába sincs kedvem bemenni. Akik utánatok jönnek, mintha aludnának, ezektől még egy igazi diákcsínyre se telik! A már említett Papp András nemcsak jó pedagógus volt, de le tudott ereszkedni a mi szintünkre, igazi haver volt. Kovács Lajos természetrajztanárunk a tananyag mellett a magyarságtudatot is erősítette bennünk. Sorolhatnám még Hermanovszki Béla romántanárt, Széll Lajos magyartanárt, Baczó László földrajztanárt és nem utolsósorban Raffai Margit fizika- és matektanárnőt, akik hozzájárultak tudásunk gyarapításához, jellemünk formálásához.

– Miért választotta az állatorvosi pályát?

– Kisgyerekkoromtól szerettem az állatokat. ’52-ben, a pénzbeváltás előtt a megtakarított pénzemet kivettem a perselyből, és egy pár galambot vásároltam. Otthon nemigen kaptam dicséretet, csak akkor enyhült a légkör, amikor bekövetkezett a pénzváltás, és édesapám rájött: én csináltam a legjobb üzletet. Közben nyulakat tenyésztettem, és egy rókakölyköt is hazavittem. Igaz, csak két-három napot töltött nálunk, ugyanis éjjelente annyit vonyított, hogy az udvar lakói felszólítottak: vagy a rókafiú, vagy én… Így jobbnak láttam felcserélni akváriumi haltenyésztésre. Hetedikes koromban beiratkoztam a pionírházban működő bonctankörre, amelyet Cseke Mózes tanár vezetett. Rendkívüli ember volt Mózes bácsi, ő szerettette meg velem a természetet. Nagyon szerettem a kémiát, a matematikát, reál osztályban érettségiztem, nyáron részt vettem egy felvételi felkészítőn Vásárhelyen; Temesvárra készültem a kutatókémiára. Közben a rajoni titkár – tudva, hogy végeztem a középiskolával – felajánlott egy ösztöndíjat a kolozsvári Agrártudományi Egyetemre. Kolozsvárt választottam, és sikeresen felvételiztem az állattenyésztői szakra. Alig kezdtük el az első évet, máris tudomásunkra hozták, hogy a legfelső pártvezetés döntése alapján az állattenyésztési szakok átalakulnak állatorvosi egyetemekké. A féléves vizsgák már ennek a tanrendnek a szellemében folytak.

– Jó kapcsolatot ápolt több nagy magyar íróval, többek között Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Kányádi Sán-dorral, Csoóri Sándorral. Fontos az, hogy szellemi közösség alakuljon ki a hazai és a külhoni írókkal, költőkkel, politikusokkal?

– Lehet, hogy neveltetésemtől fogva már kezdettől vonzottak az irodalom termékei és alkotói. Édesanyám Udvarhely rajon sajtóterjesztő osztályának volt a vezetője, amiből kifolyólag rengeteg író, költő fordult meg házunkban. A középiskolában kitűnő magyar szakos tanáraink voltak, akik annak ellenére, hogy reál osztályba jártunk, megszerettették velünk a magyar irodalmat, valósággal habzsoltuk annak gyöngyszemeit. Kortársaim voltak: Balázs András, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Molnos Lajos. Polgármesterségem alatt, a város szellemi és kulturális életének gyarapítása érdekében, kerestem is ezeket a kapcsolatokat. A már felsoroltak mellett itt járt Czine Mihály, Mészöly Miklós, Duray Miklós, Ugrin Aranka, Jakab Irma, Kántor Lajos, Péntek János, Marosi Péter, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Fodor Sándor, Szabó Gyula, Pomogáts Béla, Dávid Gyula, Zöld Ferenc.

– Kit fogadott Székelyudvarhelyen, akire mindig büszke, hogy találkozhattak polgármesteri éveiben?

– Tőkés Lászlót, Domokos Gézát, Sütő Andrást, Kányádi Sándort – valamennyiüknek a Székelyudvarhely Díszpolgára címet adományoztam. Az írók, politikusok közül Duray Miklós, Katona Tamás, Kasza József, Dobos László, Szűrős Mátyás, Rudas Ernő, Alföldi László, Csoóri Sándor, Zöld Ferenc, Feigli Ferenc, erdélyi egyházfők: dr. Jakubinyi György, dr. Csiha Kálmán, dr. Erdő János, Mózes Árpád.

– Sorolja fel kötetei címét és megjelenési évét!

– Két általános kulturális jellegű kötet megjelenését szerkesztettem: Emlékkönyv az 50 éves érettségi találkozóra (2011); Sütő András Szoboravató (2013). 2007–2023 között, elsődlegesen az élelmiszeripar területén tevékenykedő üzemek számára írtam és szerkesztettem szakmai könyveket. Ezek HACCP*1 elveken alapuló minőségbiztosítási kézikönyvek. Tejfeldolgozó üzemek számára: Gordon Kft. (Székelyszentlélek, 2009); Nagy-Küküllő MTSZ (Székelykeresztúr, 2014); Csengő Szövetkezet (Szépvíz, 2015); Tatros Szövetkezet (Gyimesközéplok, 2018). Vágóhidak és húsfeldolgozók számára: Tercs Közbirtokosság (Csíkjenőfalva, 2022); Erdőbirtokosság (Gyergyóalfalu, 2022); Carpatica (Gyimesbükk, 2021); Domokos G. Árpád (Gyergyócsomafalva, 2023). Iskolai és napközis étkezdék számára: Tamási Áron Gimnázium (Székelyudvarhely, 2019); Eszterlánc (székelyudvarhelyi napközi, 2019); Csillagvár (székelyudvarhelyi napközi, 2019); Kipi-Kopi (székelyudvarhelyi napközi, 2019); Chocobonbon (csíkszeredai cukrászda, 2019). Pékségek számára: Bester-Gál (Marosszentgyörgy, 2019); Balázs-Gál (Csíkszereda, 2019); Molnár (Gyimesközéplok, 2020); AMB braseria (Székelykeresztúr, 2013); Szilveszter vendéglő (Székelykeresztúr, 2016). Raktáráruházaknak: Hungarogold Kft. (Parajd, 2013); Perfekt Kft. (Székelyudvarhely, 2017); I. I. Balázs tojóbaromfifarm (Gyergyóditró, 2013); I. I. Gothárd Enikő-Réka növényicsíra-termesztő (Miklósfalva, 2017).

Ezenkívül 2011–2023 között 42 Hargita és Kovászna megyei tejbegyűjtő központ számára írtam szakmai kötetet. Összesen 64 kézikönyvem jelent meg.

– Mit üzen a magyar fiataloknak?

– Márton Áron, Erdély nagy püspöke a trianoni békediktátumot követően kijelentette: Magyarország területeit nem a katonák vesztették el, hanem a magyar nők... Ezen az intelmen gondolkodjanak el a mai magyar fiatalok, különösen a legutóbbi népszámlálás adatainak ismeretében!

– Idén tölti a 80-at. Melyik az a három kívánság, amit szeretne, ha megvalósulna az elkövetkezőkben?

– Jó egészséget családom minden tagjának. Örvendjünk, hogy vagyunk egymásnak! Legyen vége a háborúnak, az esztelen öldöklésnek; legyen béke a Földön! Szeretnék méltó emléket állítani Farkas Árpád barátomnak.

– Az utóbbi esetében mire gondol?

– Egy köztéri szobor felállítása a Tamási Áron Gimnázium környékén. A jelenlegi iskolaigazgató elutasította a kérést, a katolikus esperes támogatta, viszont van egy szoborállító bizottság a polgármesteri hivatal mellett, amely azt javasolta a polgármesternek, hogy ne legyen a klasszikus portré, hanem valami absztrakt, amely szimbolizálja a költő tevékenységét. Mikor kértem, hogy írják le az elképzelést, esetleg csatoljanak egy rajzot, a tudomány megállt, azóta se kaptam választ…

*1 HACCP ‒ angol eredetű szavak kezdőbetűi: Hazard-Analysis-Critical-Control-Point, magyarul: Veszély-Elemzés-Kritikus-Kontroll-Pontok. Értelemszerűen: kritikus ellenőrzési pontokon keresztüli veszélyelemzés.