A vizes élőhelyek világnapja

A globális felmelegedés kontextusában világszerte egyre jobban odafigyelnek az ésszerű vízgazdálkodásra, ugyanis a tudósok kimutatták, hogy fogyóban a Föld édesvízkészlete. Fontos, hogy az otthoni, meghibásodott, csepegő csapok cseréjétől kezdve a világszerte alkalmazott államközi politikákig olyan döntések szülessenek, amelyeknek célja az ivóvíztartalékok megőrzése. 

A tudósok azt is megállapították, hogy nemcsak a felszíni és talajvízkészletek csökkenése, hanem a vizes élőhelyek felszámolása is hozzájárulhat a sivatagosodáshoz. Ezért 1971. február másodikán az iráni Ramsar üdülőtelepen nemzetközi tanácskozást tartottak, ahol elfogadták a vizes élőhelyek védelmére vonatkozó nemzetközi egyezményt, és február másodikát a vizes élőhelyek nemzetközi napjává nyilvánították. 

A 2016-os év jelmondata: „A vizes élőhelyek jelenthetik a jövőnket!” – ezzel szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az utóbbi években a világon milyen nagy méretet öltött a sivatagosodás, mennyi vizes élőhely tűnt el tavak, folyók mentén, mi több, olyan információk is vannak, hogy több ezer négyzetkilométer állóvíz (tó) tűnt el véglegesen a Föld felszínéről. Ezeknek a területeknek a megfelelő, fenntartható kezelése nemcsak környezetvédelmi szempontok miatt fontos, hanem jelentős gazdasági vonzata is van, hiszen mind horgászat, mind turizmus szempontjából, de ehhez hasonlóan akár egészségügyi, szállítási, mezőgazdasági területen is befolyásolhatják a környéken lakók életét. Az évtizedek során – a ramsari egyezményt követően – az aláíró országokban azon igyekeztek, hogy mind a természetes, mind a mesterségesen kialakított vizes élőhelyeket természetvédelmi területté nyilvánítsák, s ezáltal biztosítsák, hogy az említett övezetek hosszú távon érintetlenül maradjanak. 

Romániában 19 ramsari övezet van, ezek közül a legnagyobb a különleges védettséget élvező Duna-delta bioszféra-rezerváció, de ide tartozik a brăilai kis sziget, a Maros medre (Arad környékén), a Techirghiol-tó, a Vaskapu, a Comana természetvédelmi területek, az Olt és a Duna, valamint a Zsil és Duna találkozási övezetei stb. Ezek közül a legnagyobb a Duna-delta bioszféra, ahol 580.000 hektár terület áll védelem alatt. Ez volt az első olyan élőhely, amelyet 25 évvel ezelőtt sikerült bejegyeztetni a ramsari egyezmény által védett övezetek jegyzékébe. Az említett 19 ramsari övezet mintegy 1.200.000 hektár. 

Maros megyében nincsen a ramsari egyezmény által védetté nyilvánított övezet, de a Natura 2000 természetvédelmi programban sikerült néhány vizes élőhelyet is belefoglalni, mint a mezőméhesi, mezőtóháti, faragói, sárpataki, radnóti, maros-csapói horgásztavakat, a bözödi gyűjtőtót, valamint a Felső-Maros völgyét, e vizekben élő halakat, kétéltűeket és a növényvilágot. Sajnálatra méltó, hogy több patak, folyó és tó partja szemétlerakó hellyé vált és meggondolatlanul még mindig több településen szennyező anyagokat juttatnak a vizekbe. S bár javult a talajvizek állapota megyénkben, ameddig a településeket nem látják el csatornahálózattal, még mindig megvan az esélye annak, hogy az ilyen helységekben szennyező anyagok szivárogjanak be a talajba, onnan pedig a kutakba. 

A vizes élőhelyek világnapja is alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, mi mit teszünk, tehetünk a lakóhelyünk környékén levő édesvízkészletek megóvásáért, azért, hogy egészségesebb legyen a környezetünk – áll többek között a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség által a világnap alkalmából küldött közleményben.