2024. december 24., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Jól nézzék meg, kérem, Marosvásárhely főterét, amikor arra járnak, mert lehet, hogy pár hónapnyi (évnyi?) jövőbeli időtartamot beleszámítva most látják így utoljára. És ha igen, akkor az azt jelenti, hogy a Rózsák tere a legutóbbi, jókora térrendezési beavatkozás – a Színház tér hetvenes évekbeli kialakítása – óta ismét megváltozik. Nem kicsit. Nagyon.

Igaz, hogy e vezércikk tegnap kora délután (egészen pontosan 13.50 órát mutat most a számítógép) írásakor még nem töltötték fel az aznapi, november 19-i rendkívüli helyi tanácsülés döntésének eredményét a polgármesteri hivatal oldalára, ám a Marosvásárhelyi Rádió már két órával e cikk megírása előtt feltette a honlapjára a hírt, miszerint jóváhagyta a városi tanács azt a városrendezési projektet, amelynek értelmében átalakításra kerül és a Dózsa György utcához hasonlatossá válik (buszsávok, kerékpársávok) a Hosszú utcától a November 7. negyedig tartó, több mint 7 kilométeres útvonal. Ez teljesen rendben is van, ami lehet, hogy közösségi fennakadást okoz majd, az a főtér térrendezési-átalakítási projektje – amely egyébként nem új, a tavalytól meg lehet tekinteni különböző felületeken. A lényeg, hogy a főtér eddigi, mindannyiunk számára ismert és szívünkhöz nőtt terét megváltoztatja a javasolt útvonal: a jelenlegi közlekedési sávok közé ékelt parkosított rész a Kultúrpalota felé eső sávokkal egyetemben megszűnik, az egész főtér egy hatalmas parkká válik, amelyet kígyózó alakban szel ketté egy kétsávos autóút. A fennálló részeket parkosítják, kisebb és nagyobb zöldövezeti tereket hozva létre, mindezzel párhuzamosan pedig egyirányúsítják/megszüntetik a forgalmat a főtérbe csatlakozó utcákon, illetve azok bizonyos részein. 

Nos, a várható közösségi jajveszékelés előtt csendesen megjegyezném, hogy a terv, őszintén – nem néz ki rosszul. Első ránézésre (és sokadikra is) belelátni azon felújítási folyamat lehetőségét, amelyen a közelmúltban több erdélyi település is átesett, és amelyek miatt jelenleg oly kellemes és színvonalas például a nagyváradi vagy a nagyszebeni óváros. Hiszen a jelenlegi főtéri kialakítás minden, csak nem sétáló- és turistabarát – az autóforgalom megöli a lazulás, a csendes korzózás, nyugalmas kávézás, pihenés és nézelődés lehetőségét. Ráadásul, ha megakad a szemünk azokon a részleteken, amelyekhez már hozzászoktunk (például egy bizonyos szervezet kritikán aluli nívón leledző székhelye a központ szívében, hogy a kősivataggá züllesztett Színház térről ne is beszéljünk), bizony be kell ismerjük, hogy egy ekkora volumenű, több tízmilliónyi eurós költségvetésű projekt véghezvitele talán nyugati színvonalú városközponttal ajándékozna meg bennünket. Akik pedig a történelmet és a hagyományainkat féltik, ne tegyék: a központ jelenlegi kialakítása nem olyan régi, mint amilyennek gondoljuk, mostani formáját körülbelül 120 éve kapta, a főtéri épületek pedig – és ez a legfontosabb – a terv szerint nem változnak. Sokkal ártalmasabb volt a jelenlegi projektnél a különböző, oda nem illő épületek és egyebek felhúzása, mások eltüntetése, nem ragozom tovább, tudjuk mindannyian, miről beszélek. 

Pár probléma azért akad, és azok nem kicsik. Hanem nagyok. Akkorák, amelybe belebukhat az egész projekt. Egyrészt meddig fog mindez tartani, és mivel fog járni? Ha csak a Dózsa György utca felújítására tekintünk, akár el is tudjuk képzelni. Ha azt, hogy a tervezett mélygarázs helyén állítólag néhány fa miatti környezetvédelmi engedély híján nem eszközöltek egy év alatt még egy kapavágást sem, akkor el sem tudjuk képzelni. Szóval, kicsit híján állunk a bizalomnak, amikor ilyen monstre-tervekről hallunk, ráadásul a történelmi városközpontban. 

És végezetül még egy kérdés, talán a legfontosabb: mi lesz az így is pokoli autóforgalommal? Hiszen órákra bedugul már évek óta a város. És nem, nem fognak átszokni a helyi autósok a közszállításra vagy biciklizésre. Ez nem Hollandia, ne legyünk hülyék. Vajon erre van-e terv? Mert ha nincs, akkor mindaz a szenny, amit jelenleg a városvezetésre hordanak a közösségi oldalakon, az elkövetkezőkhöz képest olyan lesz, mint az almacsutka a nápolyi hulladékhegyek között. És az nem tenne jót senkinek.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató