Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mintha nem lennének már olyan lelkesek az emberek, mint két évtizeddel ezelőtt. Egyesek szerint természetes, hiszen mára már nincs senki a politikai palettán, akiben megbízhatnának. Már a parkokban sem igen látni politizáló nyugdíjasokat, mindenki megy az orra után, nemhogy megállnának beszélgetni, de ritkán látni azt is, hogy egymásra mosolyognának a járókelők. Mint ahogy a távolabbi, civilizált országokban teszik. Vagy ahogy nálunk is tették valaha.
A jelenségre egy angol földről hosszabb idő után hazatelepült ismerősöm hívta fel a figyelmemet, aki szerint az angolok annyira udvariasak, kedvesek és előzékenyek, hogy a scorniceşti-i tölgy országából odatévedt egyén számára egyenesen fárasztó volt. A másik dolog, amin ugyancsak csodálkozott az elején, hogy a házak között nincsenek kerítések. Nem vas vagy beton, de még egy léckerítés sem választja el az udvarokat. „El kellett telnie egy időnek, hogy rájöjjek, ide nem is kell, itt senki sem lop”, mondta.
Egy másik ismerősömet meg az lepte meg, hogy tőlünk nyugatabbra a közvécébe belépők a bejáratnál található tálkára teszik a pénzt, és – csodák csodája – mindenki fizet és senki sem lopja el az őrizetlen pénzt. Mert, mint mondta, sem közel, sem távol nem látott egyetlen „vécés nénit” sem. Aztán ő is megtanulta odaki’, hogy az emberek tisztességesek, nem azért, mert valaki éberen figyeli vagy esetleg számon kéri rajtuk, hanem mert úgy illik.
Ilyesmiről beszélgettek a minap olyan emberek, akiknek korábban kizárólag a politika volt a témájuk. Egyébként meg lehet érteni, mert egyikük egyik csomagjának (Püspökladányban még megvolt) lába kelt, mire beértek Kolozsvárra.
No és eközben, mintha egy másik világban élnének, a politikusok teljes mellbedobással kampányolnak, ami egyeseknél kizárólag az ellenfél pocskondiázását jelenti. Mások ígérnek, nem is keveset, s csak akkor sápad el vagy vörösödik ki a homlokuk – kinek-kinek vérmérséklete és lelkiismerete (?) szerint, ha az előző kampányban elhangzott, meg nem valósult ígéreteikre meri emlékeztetni valaki őket, akinek egyébként a szavazatára áhítoznak.
Arról már senki sem beszél, hogy nagy léptekkel közeleg a tél, nő az infláció és a munkanélküliség, emelkednek az energiaárak. Inkább azt beszélik, hogy december 21-én világvége lesz, s ezúttal nem „marad el”.
Ha így van, minek akkor ez a sok energiapazarlás? Minek kell kampány? Közvita, míting, támogató vagy tiltakozó megmozdulás, marakodás, támadás?
Hiszen így vagy úgy, világvége lesz minálunk.