A világot szolgálta
2013-10-11 12:50:14
- Nagy Miklós Kund
Rá igazán illik a német író másfélszáz éve megfogalmazott és azóta sokszor idézett mondása: „Aki a könyveknek szolgál, az a szellemnek szolgál, aki a szellemnek szolgál, az a világot szolgálja”.
Rá igazán illik a német író másfélszáz éve megfogalmazott és azóta sokszor idézett mondása: „Aki a könyveknek szolgál, az a szellemnek szolgál, aki a szellemnek szolgál, az a világot szolgálja”. Nyolc évvel ezelőtt ezzel a mottóval szerkesztettem azt a kötetet, amellyel jeles író, költő, tudós, művész barátai, az általa alapított és az egyik legrangosabb honi könyvműhellyé nőtt Pallas-Akadémia Kiadó munkatársai köszöntötték a hatvanesztendős Tőzsér Józsefet. A közvetlen hangú, de ünnepi emelkedettségtől sem mentes kiadványban sok szép gondolat és még több konkrét példa igyekezett oldani a Vörösmarty óta mindegyre felmerülő kételyt, hogy „ment-e a könyvek által a világ elébb?”, és bizonyítani, hogy igen, az ilyen könyveknek szentelt életek, életművek, amilyen a Tőzséré is, képesek valamit hozzátenni világunkhoz. Jóska maga is hitt ebben, noha nem volt a földtől elrugaszkodó, fellegekben járó ember. Mindig fontos volt számára a dolgok gyakorlatias oldala, de meggyőződéssel vallotta, hogy a könyvre mindannyiunknak szüksége van, többek, jobbak lehetünk általuk, és ha mi, olvasók változunk, a világ sem topoghat egy helyben. Kisgyermekként könyvek közt eszmélt a világra, aztán természetes volt, hogy ezek terjesztését, később létrehozásukat választotta hivatásául. Ettől a szolgálatától semmilyen nehézség nem tudta eltántorítani. Az utóbbi években a könyvkiadást ismét ellehetetlenítő anyagi gondok sem. Tette a dolgát, azt, amihez a leginkább értett, ösztönözte, serkentette a szerzőket, munkára biztatta őket, elfekvő kéziratokra vadászott, majd el is vitte az írókat az olvasókhoz, számos közösséghez, bízva abban, hogy az írott, nyomtatott szó könnyebben, mélyebben hat, ha élőbeszéd révén jut el lélektől lélekig.
Az idén ünnepelte a Pallas-Akadémia fennállásának 20. évfordulóját. Két évtizedük termése félezernél jóval több kötet és megannyi felejthetetlen élmény, amit nekik köszönhetünk. Tőzsér József immár lezárult életműve kerek egésznek tekinthető. Neki azonban, mint a távlatokban gondolkozó embereknek, még számtalan szép terve volt. Röviddel rosszulléte előtt beszéltünk telefonon. Úton volt, autóban, mint mozgalmas élete során már annyiszor. A közelgő marosvásárhelyi könyvvásárról, a rendezvényen való részvételről, új könyveik bemutatójáról egyeztettünk. Jövő évi kiadói szándékaikat is szóba hozta, a nekem szánt feladatokat is kiosztotta. Aztán ahogy néha útközben történik, hirtelen eltűnt a jel, térerő hiányában megszakadt a beszélgetés. Nem tudtunk elköszönni egymástól. Csupán búcsúzásért nem hívtam újra, hiszen a beszélgetésre másnap is kéznél a maroktelefon. Most meg már csak e néhány, konvencionálisnak tűnhető búcsúsorra adódik lehetőségem. És marad a jel, az a belső másik, amellyel az égiekkel próbálunk kapcsolatot teremteni.
Jóska, Isten veled! Jó társaságban lehetsz immár ott is. Nyugodj békében.
