Végső búcsút vettek Csukás István írótól, a nemzet művészétől

Rokonai, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút az életének 84. évében elhunyt Csukás István írótól, a nemzet művészétől múlt szombaton a budapesti Farkasréti temetőben.

Az író lelke mindig tükröződik a műben, s Csukás István írásaiból valami bölcs naivitás dereng fel. Figurái nem hajlanak a romlásra, romlottságra, sokkal inkább a megjavulásra, a tévedések jóvátételére, a csorbák kiküszöbölésére. Műveiben sosem láthattunk bántást, annál több gyermeki rácsodálkozást a világra – mondta Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára búcsúztató beszédében. Hozzátette: az alkotó mesésen gazdag világában a figurák nem ijesztik meg a gyerekeket, a sárkány egyfejű, a kutya nem harap, a macska nem karmol, a giliszta nem taszító féreg. Csukás István remek költő volt, aki a gyermeki látásmódot és a rácsodálkozás képességét bölcsességgel, melegséggel és zsenialitással rendezte el történeteiben. Csukás István szinte intézmény volt életében, gene-rációk nőttek fel történetein, a szeretet nagykövete volt – hangsúlyozta, hozzátéve: az alkotó tudta, hogy a világ más is lehet, mint amilyennek a felnőttek látják. A meséiben el tudta hitetni, hogy a világ olyan is lehet, ahol csak a szépség, a jóság és a barátság lakik. Mivel hiteles volt, mind szívesen hittünk neki, s jó volt elhinni, hogy a jóság mindig elnyeri a méltó jutalmát. Hogy jónak lenni nemcsak érdemes, hanem érdem is – mutatott rá az államtitkár. Fekete Péter felidézte, hogy Csukás István munkáját hivatalosan is több alkalommal elismerték, így többek között Kossuth-díjjal, kétszer József Attila-díjjal, a Nemzet Művésze címmel, Déry Tibor-jutalommal, Szép Ernő-díjjal, Prima Primissima Díjjal. 

Csukás István 1936. április 2-án született Kisújszálláson, 1957-ben abbahagyta jogi tanulmányait és azóta írásaiból élt. 1968 és 1971 között a Magyar Televízió munkatársa volt, 1978-tól a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, majd az Új Idő és a Kölyök Magazin szerkesztőbizottságának tagja. 1993-tól a Piros Pont főszerkesztőjeként dolgozott.  Alkotásait számos elismerésben részesítették. 1977-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon elnyerte Az Év Legjobb Gyermekfilmje díjat. Munkássága elismeréseként többek között 1977-ben és 1987-ben József Attila-díjat, 1984-ben Andersen-díjat, 1987-ben Az Év Könyve, 1989-ben és 1995-ben Déry Tibor-jutalmat kapott. 1996-ban elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete életműdíját, 1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „magas színvonalú költészetéért, közvetlen szavú, ember- és természetszeretetre nevelő műveiért és a kortárs gyermekirodalom megújításáért”. 2010-ben Az Év Gyermekkönyve életműdíjjal jutalmazták. 2011-ben Budapest díszpolgára lett és Prima Primissima Díjat kapott.

Abban az évben jelent meg Mi az adu? című könyve, amelyben tárcái, portréi, egy egyfelvonásos színdarab és a kötet címadó művének hangjátéka kapott helyet. 

2014 januárjában a veszprémi Pannon Várszínház mutatta be új mesejátékát, Az óriás nyomában címmel. 2014-ben Csukás István nevét viselő díjat alapított gyermekdarabok elismerésére Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója.  2015-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett, Összegyűjtött versek címmel jelent meg versválogatása. Ugyanabban az évben a fiatal nemzedékek színpadi mítoszainak megteremtéséért Szép Ernő-különdíjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapott. 2016-ban, 80. születésnapja alkalmából Kisújszálláson felavatták Pom Pom szobrát. 2016-ban Magyar Örökség Díjjal, 2017-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. 2019-ben a Süsü, a sárkány című meséje alapján készült bábfilmsorozat hőseiről alkalmi bélyegblokkot bocsátott ki a Magyar Posta, amely Weisenburger István grafikusművész tervei alapján, 60 ezer példányban készült. Generációk nőttek fel olyan legendás meséin, mint a Pom Pom meséi; a Süsü, sárkány; a Mirr-murr; a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Keménykalap és krumpliorr, a Nyár a szigeten és A legkisebb ugrifüles.