Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mi a fekete harkály kedvenc hangszere? Miért hüppög az uhu? Melyik az izlandi kerceréce kedvenc tévéműsora? – többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Balázs Imre József Madárábécé című gyermekverskönyvéből. A Gutenberg Kiadó gondozásában megjelent, képi világában is gyönyörködtető kötetet novemberben a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyv-vásár közönsége is megismerhette.
A virtuális térben követhető bemutatón a szerzőt Tekei Erika kérdezgette ihletforrássá váló gyermekkori emlékekről, a madarakhoz való viszonyáról és persze a mű üzenetéről, elsődleges célközönségéről.
Az eszmecsere Balázs Imre József hároméves „ritmusban”, 2009 és 2018 között megjelent korábbi gyermekkönyvei – a Hanna-hinta, a Blanka birodalma, az Álomfarsang és a CD-t is tartalmazó Kirándulás a felhőben – felidézésével indult. Ez utóbbi mű lemezmellékletén a költő maga énekli az általa megzenésített verseket. Arra, hogy mennyire hatékony kapcsolatteremtő és -fenntartó eszköz a zene, a gyermekeknek tartott könyvbemutatók ébresztették rá – tudtuk meg Balázs Imre Józseftől, aki azt is elárulta, hogy első két, kislányai inspirálta, „hannás”, „blankás” gyermekkönyve után az Álomfarsang megszületésében a fiú osztálytársak is szerepet játszottak, akik jelmezbemutató verseket „rendeltek” a lányok közvetítésével, némi titkos „csoki- és bombontranzakció” fejében, a költő apukától.
Minél életszerűbben
Az új kötet kapcsán elsőként a művészi erejű rajzok alkotójára, Kelemen Kingára terelődött a szó. Az ökológus végzettségű illusztrátor munkájával a kolozsvári Koffer kávézóban, egy kiállításon találkozott a költő, így indult az együttműködés, amit jóval később, a könyv létrejöttének előrehaladott fázisában követett a személyes ismeretség. A közös munka koncepciója az volt, hogy felismerhető, madártanilag leírható, minél életszerűbb látványvilág jelenjen meg a könyvben – fejtette ki Balázs Imre József.
A költő madarakhoz való kötődése régi emlékeken alapszik, az édesapja iskoláskori madárrajzai és madáratlasza már gyerekként arra késztette, hogy ő is rajzlapon örökítse meg a környezetében élő szárnyas barátokat. Igaz, meglátása szerint ebben nem volt olyan jó, mint a példakép, aki a későbbiekben egy virágábécét is készített. Bár a növények sokkal statikusabbak, mint a madarak, egy ilyen kötetről is vannak ötletei – árulta el a szerző, aki a Madárábécé bemutatóin szerette volna az édesapja rajzait is kiállítani, de erre a pandémia miatt nem került sor. Az udvarhelyi író-olvasó találkozót azonban az édesapa is követte az interneten.
Vörösbegy és bodzapinty
A Madárábécében betűrendben sorakoznak a magyar ábécé betűihez készült versek, és mindeniknek a címe egy madárnév, a „d” betűhöz kapcsolódóé például dolmányos varjú.
– Miért éppen ez a negyven madár került be a kötetbe? – kérdezte Tekei Erika annak apropóján, hogy a gólyatöcsről és a vörösbegyről született vers, a gólyáról, verébről viszont nem. A költő elárulta, hogy a szereplők többsége az édesapja madárábécéjéből „szállt át” a könyvbe, ugyanakkor arra is odafigyelt, hogy Erdélyben és Magyarországon élő madarakról írjon. Persze, vannak betűk, amelyekkel nem kezdődik madárnév, ilyen a hosszú „í”, ami így a szó belsejében, a csízről szóló versben kap főszerepet. Az olyan betűk pedig, amelyek egyetlen madárnévben sem jelennek meg – mint a „dz” –, olyan fantázia-lényeket hoztak létre, amilyen a bodzapinty.
Valóságból mag, hógolyóból fióka
A kötet végén egy mini-madárlexikon található a szóban forgó madarak latin nevével, faji jellegzetességeik, életmódjuk leírásával. Ez a szerkesztő, Ágoston Szász Katalin munkája – tudtuk meg a szerzőtől, aki beszélgetőtársa kérésére a képzelet szülte üvegszárnyú bodzapintyről szóló sorokat fel is olvasta: „élőhelye a gyermekek álmai, illetve mindannyiunk fantáziája”.
Balázs Imre József számára fontos volt, hogy az alkotómunka előtt tájékozódjon a szereplőiről, tudni akarta egyebek mellett, hogy mit esznek, milyen az énekhangjuk.
– Ez nem azt jelenti, hogy meg akartam verselni a tulajdonságaikat, inkább asszociatív játéknak nevezném, amelynek során belekapaszkodom egy konkrétumba, majd elrugaszkodom tőle, és ez az elrugaszkodás lesz a vers. Minden versben van egy ilyen konkrétum, egy mag, persze az is előfordul, hogy egyik-másik madár hógolyóból költ ki fiókákat – jegyezte meg derűsen a költő.
„Szimpi” szárnyasok a szomszédból
Tekei Erika felvetette, hogy a Madárábécé szereplői főként városi környezetben jelennek meg, és úgy viselkednek, mint az emberek: rappelnek, dobolnak, meggykompótot esznek. Balázs Imre József elismerte, hogy tudatosan választotta a tömbházak (szokás)világát a „madarai” számára, hiszen minél közelebb akarta hozni őket a hasonló élettérben mozgó gyermekekhez. A könyv városi szlengben íródott nyelvezete – az olyan szavak, mint „frankó”, „szimpi” – is ezt segíti.
– Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem kell ahhoz a nádasba vagy az erdőbe menni, hogy különleges madarakat lássunk, a parkokban, madáretetőknél is gyakran találkozhatunk velük – tette hozzá az alkotó, aki a könyv megírása alatti egy-másfél évben jobban odafigyelt az ablaka előtt megmutatkozó élővilágra. Legalább 20–30 madárfaj képviselői látogatták meg ebben az időszakban, a legmeglepőbb az ablakától nem messze feltűnő karvaly volt.
Új könyvét elsősorban a városban élő, természetbarát családoknak ajánlja – mondta a szerző, aki azt is elmesélte, hogy a Madár-ábécé megjelenése után madárrajongó gyermekek szüleitől kapott nagyon jó visszajelzéseket.
A beszélgetés végén az is kiderült: „mi van még a láthatáron”. Balázs Imre József következő gyermekverskötete, az Egyformázni, különbözni című, szintén a Gutenberg Kiadó gondozásában jelenik meg. A versek alaphangját a Kirándulás a felhőben illusztrátora, Márton Éva nyugodt, filozofikus töltetű rajzai adják, így a szöveg és az illusztráció ebben a könyvben is egyenrangú társa lesz egymásnak.
– Ha van további utam a gyermekköltészetben, akkor az az együttműködésé – összegzett Balázs Imre József.