Nem tudom, mit reméltek az oktatási minisztérium illetékesei, amikor az idén újra megszervezték a próbaérettségi vizsgát országos szinten.
Nem tudom, mit reméltek az oktatási minisztérium illetékesei, amikor az idén újra megszervezték a próbaérettségi vizsgát országos szinten. Netalán azt gondolták, hogy csak úgy magától megtáltosodik az oktatásügy, s benne a diákok is, akik a múlt évi 56,4 százalékos országos érettségi átlagnál sokkal jobban teljesítenek? Hát nem így történt. Az eredmények, ha nem számítjuk a legjobb átlagot jelentő anyanyelvet (67,78), el sem érik az 50 százalékot, s mindent összevetve a tavalyi érettségi átlag alatt maradnak. Ugyanakkor meggondolkoztatóak kellene legyenek a román nyelvből elért jegyek, amelyek azt tükrözik, hogy általánosságban is sikertelen az ország nyelvének az oktatása. Az újdonság, hogy anyanyelvből különböző tételt kaptak a reál és a humán osztályban tanuló diákok, számottevően javította az eredményeket, s a lehurrogott kisebbségi nyelvekből elért általános emelte ötven százalék fölé az országos átlagot. A tükör tiszta képet mutat, s az újabb kísérletezéssel ország-világ előtt lejáratták a romániai iskolarendszert és természetesen annak legfelsőbb vezetését is.
Amióta a bekamerázott osztálytermekben csak a legjobbak érvényesülnek, s esetleg a nagyon találékonyak tudnak valamilyen szintű segédeszköz-használattal élni, az összkép azt sugallja, hogy a közoktatásban féleredménnyel járó munka folyik. Amire szinte hallom egyes mesterségek képviselőit: mi lenne, ha az ő területükön is félig elvégzett munkával fizetnének ki? Kétségtelen, hogy az oktatásügy egy többszereplős színjáték, s akiknek az évek során a kezében volt a kormányrúd, azok nem voltak képesek vagy nem akarták a valós helyzetet felmérni, s ahhoz igazítani a követelményeket. A színvonalas elméleti középiskolák diákjai továbbra sem panaszkodnak, ők minden évben a próbán és a valós érettségin is magas szinten teljesítenek. A baj azokkal a diákokkal van, akik nem képesek az elvárt intellektuális teljesítményre. Többször leírtuk már, hogy más követelmények szerint, más tananyag alapján, más oklevéllel kellene a teljesítményüket elbírálni. Nos, éppen a tegnap kezdődött el az államilag támogatott hároméves szakoktatás népszerűsítése, amit 11 évvel ezelőtt, 2003-ban a szociáldemokrata tanügyminiszter idején számoltak fel. Ecaterina Andronescu úgy képzelte, hogy 13 osztállyal (SAM) minden romániai diákot el lehet juttatni az érettségi vizsgán megkövetelt szintig. Sajnos, ez a kísérlet a romániai oktatásügy legnagyobb kudarcának bizonyult. Most újra megpróbálják hamvaiból feltámasztani azt, amit sikerült néhány kivételtől eltekintve tönkretenni az anyagi alapok felszámolása, a szakoktatók képzésének az elhanyagolása révén. Ezt a cégek, akiktől a támogatást várják, s ahol manapság az idő pénzt jelent, nem fogják tudni pótolni. Mert nem elég jó szakembernek lenni ahhoz, hogy a mai fiataloknak minőségi szinten adják át a szakmát, ehhez korszerű felszerelésre, jó pedagógiai érzékkel és felkészültséggel rendelkező oktatókra van szükség. Természetesen el kell indulni ahhoz, hogy visszaérjünk oda, ami a valósághoz közelebb állt, mint a későbbi fellengzős elképzelések. Pedagógusok véleménye szerint a romániai diákok 30-40 százaléka képes arra, hogy az elméleti oktatásra alapozott középiskolai követelményeknek eleget tegyen. Ha a többi 60-70 százalékot sikerülne a szakoktatás felé terelni, akkor néhány év múlva valószínűleg jobbak lehetnének az érettségi eredmények. De mivel a tudat, a beidegződések átalakítása a legnehezebb, nem lesz könnyű felmutatható eredmények hiányában jó képességű diákokat is megnyerni a szakoktatásnak. Arról a – kisebbségi tanuló és szülő számára fontos – kérdésről, hogy ezek a szakosztályok milyen nyelven fognak működni, sajnos, a tájékoztatón nem esett szó. Feltételezzük, hogy csak feledékenységből!
