Varázslat kör alakban

Madárszív-vacogtató zimankótól ünnepi hóhullásig forgott vasárnap délelőtt az Ariel színpada. A Kányádi-versekből és mesékből született Kerek esztendő lakói – a kétszeresen élő, bábművész és báb összeolvadásából lett állatok és a báb nélkül, önmaga megformálójaként színre lépő ember – bűbájos, értő játékkal vonták be az évsza-kok körforgásának énekben, táncban, szóban és látványban megvalósuló misztériumába a gyerek- és felnőttközönséget. A Barabás Olga rendezésében és szövegkönyvével színre vitt produkció dinamikája egy pillanatig sem hagyta elkalandozni a nézői figyelmet, a hangulatfestő lírai mozzanatok tökéletes keretként fogták körbe a több szálon pergő, vicces jelenetekben gazdag cselekményt. Aprók harca Csikorgóval, a láthatatlanságában hatalmas fagykirállyal, hamis hangúak álszövetsége a tavaszi pacsirtadal ellen, az ösztöneire, álmaira hallgató Meki kecske és gazdája konfliktusokkal teli, de a mesebeli, vidám végkifejletet megőrző története, Vigyázó Pajti és menyasszonya romantikája, a felnőtté vált vadlibafióka őszi indulása, az új élet tenyérnyi kutyusokban megtestesülő ígérete – megannyi izgalmas és megható kép abból az óriáskirakósból, amely a karácsonyfa-díszítők jelenetében mutatkozik majd meg teljes pompájában. Az utolsó pillanatban a bábok, akárcsak a függöny felemelkedése után, álomba szenderülnek, ajándék lesz belőlük a fa alatt, mozgatóik pedig önmagukká visszalényegülve játszanak tovább. De a varázs így sem foszlik szét, sőt, talán éppen most a legigazibb. A színpad pedig hosszú percekig forog még tovább, mint a körhinta, amelyre leszállás után visszakívánkozunk.