A valutaunió esetleges összeomlásának feltételezhető következményei
Elhúzódó globális gazdasági depresszió és az észak-atlanti pénzügyi rendszer összeomlása követné az euróövezet esetleges felbomlását – írta a csütörtöki Financial Timesban egy vezető pénzügyi szakember.
Elhúzódó globális gazdasági depresszió és az észak-atlanti pénzügyi rendszer összeomlása követné az euróövezet esetleges felbomlását – írta a csütörtöki Financial Timesban egy vezető pénzügyi szakember.
Willem Buiter, a Citi bankcsoport főközgazdásza szerint a valutaunió szétesése „kaotikus” körülmények közepette menne végbe, akkor is, ha a felbomlás csak részleges lenne, és egy vagy több, költségvetési és versenyképességi szempontból gyenge tagállam távozásával járna.
Buiter szerint a teljes körű felbomlás, amelynek nyomán az euróövezetből egy „kiterjedtebb Deutschmark-zóna és mintegy tíz nemzeti valuta” jönne létre, súlyos zűrzavarhoz vezetne, és nem a jelenlegi politikai, gazdasági és jogi kötelezettségek tervezett, rendezett, fokozatos leépítését jelentené.
Buiter szerint ha Görögország távozni kényszerül az euróövezetből, a piac figyelme a kilépésre legesélyesebb következő tagországra irányulhat. Ennek hatására az adott országban a betétesek szintén megrohanhatják a bankokat, és állam, valamint a pénzintézetek és a vállalatok elesnének a finanszírozási forrásoktól.
Végül „távozási járvány” söpörne végig az euró-periféria maradékán – Portugálián, Írországon, Spanyolországon és Olaszországon –, majd e járvány elkezdené fertőzni az euróövezet „lágy magvát”, Belgiumot, Ausztriát és Franciaországot is – áll a Citi főközgazdásza által felvázolt forgatókönyvben.
Ha Németország és más erős tagállamok távoznának – ennek a Citi főközgazdásza szerint 3 százaléknál kisebb a valószínűsége –, az még ennél is nagyobb felfordulást okozhatna. Ebben az esetben Németország és a többi központi eurótagállam – „talán Franciaország kivételével” – „új német márkát” vezetne be, amely meredeken felértékelődne, a perifériális tagállamok pedig törlesztésképtelenné válnának. Az ebből eredő veszteségek miatt az új pénzügyi térség bankjainak mentőcsomagot kellene nyújtani, és mivel immár semmi nem tartaná össze a maradék eurótagállamokat, ezek saját nemzeti valutát használó gazdaságokká bomlanának szét.
Mindenki – kivéve a pénzügyi jogra szakosodott jogászokat – sokkal szegényebbé válna.
