Vállalkozási formák a román jogban
Az 1989-es változások után újból beindult az addig – a minimális kivételektől eltekintve – csak az állami tervgazdálkodási keretek között működő gazdasági tevékenység, aminek folyományaként megjelentek a vállalatok létrehozását és működését szabályozó jogszabályok. Ezek
Az 1989-es változások után újból beindult az addig – a minimális kivételektől eltekintve – csak az állami tervgazdálkodási keretek között működő gazdasági tevékenység, aminek folyományaként megjelentek a vállalatok létrehozását és működését szabályozó jogszabályok. Ezek közül a legismertebb talán az 1990. évi 31. sz., a gazdasági társaságokról szóló törvény.
A gyakorlatban sokszor találkozni azzal a dilemmával, hogy egy bizonyos tevékenység elvégzéséhez melyik gazdasági társaság a legmegfelelőbb, egyáltalán gazdasági tevékenységről van-e szó, nem egy nonprofit szervezet – egyesület, alapítvány – létrehozása a legmegfelelőbb? Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatosan nemrég jelent meg dr. Veress Emőd egyetemi tanár, ügyvéd videóinterjúja, amely szintén ebben a témakörben ad eligazítást, a videót a penzcsinalok.transindex.ro oldalon lehet megtekinteni. Ugyancsak az említett szakértő a szerzője az első magyar nyelven megjelent, a román üzleti jogról szóló szakkönyvnek – dr. Veress Emőd: Román üzleti jog, Státus Kiadó, Csíkszereda, 2010 – jelen cikk egyes elemei visszautalnak erre a kiadványra.
Az új polgári törvénykönyv (Ptk.) 3. paragrafusának 3. bekezdése határozza meg a vállalat („intreprindere”) fogalmát. Eszerint vállalat minden olyan tevékenység, amelyet szervezetten és rendszeresen végez egy vagy több személy haszonszerzés céljából vagy anélkül, és amely javak előállításából, igazgatásából vagy értékesítéséből vagy valamilyen szolgáltatás biztosításából áll. Ugyancsak a Ptk. 1881-től 1954-ig terjedő paragrafusai szabályozzák általánosságban a társaságok működését, ezek a rendelkezések kiegészülnek az egyes konkrét vállalati formákra vonatkozó különleges jogszabályokkal, mint például a már említett 1990. évi 31. sz. törvény, amely a kereskedelmi társaságokat szabályozza.
Ez a száraz jogi megfogalmazás sokkal kézzelfoghatóbbá válik, ha áttekintjük, hogy a gyakorlatban milyen formában lehet gazdasági tevékenységet végezni, illetve ezen formák között milyen működési és alapítási különbségek vannak.
A vállalat formái közül a köztudatban nemes egyszerűséggel általában csak a cég szerepel, de a törvény sokkal több és változatosabb formát szabályoz, melyek közül mindegyiknek megvannak az előnyei és/vagy hátrányai. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy nem minden vállalat rendelkezik jogi személyiséggel (personalitate juridică), illetve nem mindegyik vállalat feltétlenül kereskedelmi társaság (societate comercială) is ugyanakkor.
A legáltalánosabban elterjedt vállalati formák a jogi személyiséggel rendelkező társaságok, amelyeknek több formája van: korlátolt felelősségű társaság (societate cu răspundere limitată), részvénytársaság (societate pe acţiuni), betéti társaság (societate în comandită simplă), betéti részvénytársaság (societate în comandită pe acţiuni), közkereseti társaság (societate in nume colectiv) és a rossz emlékű szövetkezet (cooperativă).
Az első öt vállalati forma kereskedelmi társaság, ezt az 1990. évi 31. sz., a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény szabályozza, a szövetkezeti formákat általánosságban a 2005. évi 1. sz. törvény, valamint a szövetkezeti formákra külön vonatkozó jogszabályok szabályozzák. A szövetkezeteket a román jog a következő szövetkezeti formákba sorolja: kisipari szövetkezeti társaság (societăţi cooperative meş-teşugăreşti), fogyasztói szövetkezeti társaság (societăţi cooperative de consum), értékesítési szövetkezeti társaság (societăţi cooperative de valorificare), mezőgazdasági szövetkezeti társaság (societăţi cooperative agricole), szállítási szövetkezeti társaság (societăţi cooperative de transporturi), erdészeti szövetkezeti társaság (societăţi cooperative forestiere), lakásszövetkezeti társaság (societăţi cooperative de locuinţe), halászati szövetkezeti társaság (societăţi cooperative pescăreşti), más szövetkezetek. A szövetkezetek tovább szerveződhetnek felsőbb szinten egymás között, illetve más jogi vagy természetes személyek bevonásával.
A jogi személyiség nélküli vállalati formák közül meg kell említeni az engedélyezett természetes személyt (persoana fizică autorizată), az egyéni vállalkozást (intreprindere individuală), a családi vállalkozást (intreprindere familială) valamint a sajátos jogállású, főleg a közbeszerzéseknél használt vállalati társulást (asocierea in participaţie), amelyet a Ptk. 1949-1954. paragrafusai szabályoznak felváltva, nagyrészt felvállalva a hatályon kívül helyezett kereskedelmi törvénykönyv rendelkezéseit.
Meg kell még említeni más sajátos formákat is, amelyek tulajdonképpen egyik fenti kategóriába sem tartoznak, átmenetet képezve – habár ez a kifejezés jogilag nem egy egzakt kategória, csak a szemléltetés céljából használjuk – az egyéni vállalkozások és a kereskedelmi társaságok között, kölcsönözve bizonyos elemeket mindkét formából, ezek bizonyos speciális, szakmai vállalati formák, amelyekre az adott szakma szervezeti és működési jogszabályai az irányadóak. Ezek a formák az úgynevezett liberális-szabad foglalkozásokra jellemzőek. Általában az „iroda”, „rendelő” megnevezést tartalmazzák, ilyen forma pl. az ügyvédi iroda, a különböző orvosi rendelők, a közjegyzői iroda, egyéni építészeti iroda. Ezek a vállalati formák saját külön szervezeti törvényeik szerint alakulnak és működnek, jogi személyiségük nincsen illetve a jogi személyiség megszerzéséhez speciális feltételek teljesítése szükséges. Alapvető működés szempontjából az engedélyezett magánszemélyhez állna a legközelebb.
A következő részekben a fenti vállalati formák közti különbségeket valamint a létrehozásuk alapvető kérdéseit vázoljuk.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
