Ha a hét végén nem sikerül megegyezni a magyar hallgatók különálló csoportokba sorolásáról az egyetem román vezetésével, külön tartja meg az egyetemi év nyitóünnepségét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem „magyar tagozata”.
Ha a hét végén nem sikerül megegyezni a magyar hallgatók különálló csoportokba sorolásáról az egyetem román vezetésével, külön tartja meg az egyetemi év nyitóünnepségét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem „magyar tagozata”. A MOGYE rektorhelyettesének nyilatkozata azután született, hogy csütörtökön tizenhárom tagú küldöttség, egyetemi oktatók és diákok tárgyaltak Bukarestben az oktatásügyi tárcavezetővel és a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszterrel. Akik a magyar tagozat ügyében történt kedvező változásokat hangoztatták, de a magyar csoportok megalakításáról való döntés meghozatalát visszapöccintették az egyetem térfelére. Tették ezt az egyetemi autonómiára hivatkozva, ami a sajátos romániai viszonyok közepette továbbra is az alapvető törvények fölött áll, ha a román fél érdeke úgy kívánja. Sajnos, a magyar csoportok megalakítását, ami az önálló tagozat létének az alapfeltétele, tételesen a híres 2012-es megállapodás sem tartalmazza, amely három miniszter jelenlétében köttetett. A hétpontos egyezség nyomán valóban történt előrelépés, s külön hirdettek meg magyar tanársegédi állásokat. Amíg azonban nincs az oktatói álláshoz hozzárendelhető csoport, addig nem beszélhetünk önálló magyar tagozatról. Ezért vált a magyar csoportok ügye olyan mágikus „játékszerré”, amelyet a szaktárca képviselői az egyetem vezetőségének, az pedig a szenátusnak pöccint vissza, ez utóbbi pedig az ARACIS átiratára nyilatkozva utasított el. Ezt a jogsértő „útmutatót” a felsőoktatás minőségét biztosító testület (amelynek oszlopos tagjai vannak a vásárhelyi egyetem vezetőségéből) a MOGYE magyar tagozata ellenében adta ki, leszögezve, hogy a magyar orvostanhallgató a gyakorlati oktatás során nem beszélhet anyanyelvén a beteggel.
Hogy az angol nyelven tanuló hallgatók miért tanulhatnak külön csoportokban, és a magyar anyanyelvűeknek miért csak a vegyes csoport jár? Nos, akár értékelhetnénk is ezt a görcsös ragaszkodást, ha mögötte a jóindulat rejtőzne és nem a magyar tagozat függetlensége megcsorbításának, kirakatönállósága bizonyításának a szándéka. Nem az a féltékeny „szeretet”, amelyik megfojtaná a másik felet, ha önállóan szeretne megállni a saját lábán. És nem a kései nyelvoktatói szándék, amelyet az egyetem az iskolákat is lekörözve nagylelkűen felvállalna. Hétfőre eldől, hogy a magyar csoportok megalakításával egyetértő akadémiai közösség – ahogy szívesen nevezik mostanában magukat a román tagozat oktatói –, vagy kicsinyes, kisebbségellenes indulatoktól vezérelt testület kezdi el test és lélek gyógyítására oktatni a Marosvásárhelyre sereglett hallgatók népes táborát.
